Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)
1965-10-23 / 1-10. szám
6 FÁKLYALÁNG SZABAD FÓRUM EGYSÉGES MAGYAR EMIGRÁNS POLITIKÁT Folyóiratunk elsődleges célja, hogy a mesterségesen összekuszált politikai irányzatok között megteremtse azt az egyedül járható utat, amely népünk szabadságának mielőbbi visszaszerzéséhez vezet. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a Fáklyaláng eddig megjelent számai, — azoknak belső tartalma — kellő bizonyság arra, hogy kevés, de becsületes utón szerzett pénzzel is lehet jó munkát végezni és eredményt elérni akkor, ha a fő szempont az önzetlen hazaszolgálat és a magyar néphez való hűség. Jelen számunktól kezdődően a Fáklyaláng Szerkesztő Bizottsága “Szabad Fórum”-ként fenntartja ezen rovatot azok számára, akik politikai hovatartozandóságuktól függetlenül készek részt venni a magyar jövő megtervezésének munkájában. Az egyetlen szempont amit a Szerkesztő Bizottság szem előtt tart az, hogy a Szabad Fórum-/102 közlésre beérkezett írások színvonala magas és eszmei mondanivalója emelkedett szellemű legyen. A Szerkesztő Bizottság készségesen elfogadja, — mert eddigi munkája során is azt tartotta elsődleges szempontnak — hogy győzzön a jobb és jusson végre egyszer érvényre a magyar politikában a többség akarata és a független magyar gondolkodás. A Magyar Október 23 Mozgalom irattárából adjuk közre az alábbi írást amely egy fejezet a Mozgalom diplomáciai tevékenységének egyik fontos megnyilatkozásából. Az Amerikai Egyesült Államok Magyarországra vonatkozó politikájának revízió alá vételéről és újabb alapokra helyezéséről. Határozottan e kereten belül állónak tekintjük a Magyarországgal kapcsolatos amerikai külpolitika azon részét, amely a jövőbe néz és hivatva van segíteni, hogy Magyarország belső élete és nemzetközi kapcsolatai a lehetőség határáig helyes alapokra helyeztessenek és azokon fejlődjenek tovább. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozni kívánjuk a “segítés” szó jelentőségét. A magyar belső politika és a nemzetközi kapcsolatok kialakítása természetesen a magyarok feladata és joga, tehát nem az egyik vagy másik nagyhatalomé vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetéé. Az önrendelkezési jogát és szabadságát majd visszanyerő magyar nemzet egyedül lesz hivatva eldönteni, hogy a határain belül milyen életforma szerint kíván élni és kifelé melyik országgal milyen kapcsolatokat kíván fenntartani. De ahhoz, hogy ennek lehetőségéig eljusson, feltétlen abszolút érvényű és erőteljes segítségre van szüksége elsősorban az Egyesült Államok részéről, mert ma ez a segítség jelenti az egyedüli utat a magyar nép önrendelkezési jogának visszaszerzéséhez. Az Egyesült Államok valóban aktív és erős akarattól áthatott, következetes és kitartó segítségével egészen bizonyosan elérhetjük azt a minimumot, ami nélkül nem képzelhető el önálló nemzeti élet, de e segítség nélkül tehetetlenek maradunk és tétlenül kell szemlélnünk, hogy mialatt az afrikai néptörzsek egymás után részesülnek a szuverenitás áldásaiban, a mi ezer évnél jóval idősebb kulturnépünktől a világ egyszerűen megtagadja ugyanazt és szolgasorban hagyja sínylődni nemzetünket. Tehát a jelenlegi állapot megváltoztatási lehetőségeinek a keresése az a tárgykör, amivel ezen írásunk foglalkozni kíván. Ezen írásunk érdemleges részének elején hangoztatnunk kell azon meggyőződésünket, hogy Amerika szinte kötelezve van a fentebb exponált segítség megadására a következő okokból: 1., Hogy Magyarország elvesztette az őt joggal megillető helyét a nemzetek közösségében; hogy megcsonkították etnikai egységét és tisztán magyar népességéből 3.5 millió lelket idegen impériumok alá helyeztek; leszakítva őket az etnikai magyar közösség testéről; még csak azt sem engedélyezve, hogy a magyar kormány Trianonban előterjeszthesse adatokkal alátámasztott, részletes védekezését; tehát hogy az önkény és nyers erő hatalmi eszközeit alkalmazták vele szemben az igazság törvényei helyett, azért minden más tényezőnél inkább Amerikának 1919-ben követett európai politikáját terheli a felelősség. Magyarország mai elesett és nyomorult helyzete pedig végeredményben a Trianoni Béke következménye. 2., Magyarország ugyanis pusztán amiatt sodródott bele Hitler oldalán a II. Világháborúba, mert Trianon megfosztotta őt azoktól az erőktől, amelyekre támaszkodva ellen tudott volna állni a német nyomásnak és önálló külpolitikát tudott volna folytatni. Ha azt tehette volna, amit erőszakos megcsonkítása előtt tett, akkor tovább fejlesztette volna azt a külpolitikai irányt, amit akkor már több mint 400 év óta következetesen és megszakítás nélkül követett: a Dunavölgy megvédését a német Drang nach Ostennel szemben. Magyarország történelme — legalább is a 16. század elejétől fogva — nem állt egyébből mint egy olyan ellensúly kiépítésére irányuló törekvésekből, amely meg tudja állítani a Lajta vonalától keletre fekvő területeken a germán terjeszkedést. Az 1939-től 1945-ig terjedő világkrizis idején azonban, Trianon következtében elerőtlenedve, már nem tudta tovább folytatni Fráter György, Bocskai István, Bethlen Gábor, a Báthoryak, Thököli, a Rákócziak, Kossuth Lajos és számos társuk tradicionális politikáját. Magyarország megcsonkításával tehát a Nyugat egyik saját természetes szövetségését bénította meg. Viszont az ország — természetesen nem adva fel reményét, hogy legalább etnikai egységét sikerül visszaállítania — a II. Világháborúban még nemzeti ambícióitól vezetve is inkább a németek mellé állt, mert akkor a Nyugat meg nem értő magatartásával szemben ez látszott az egyedüli útnak Trianon igazságtalanságainak legalább részbeni jóvátételére. Ennek ellenére az 1939-től 1945-ig követett amerikai külpolitika nem tudta felfogni és nem volt képes méltányolni az akkori magyar kormányok magatartása mögött meghúzódó, most ismertetett végső okot és szinte parancsoló erejű történelmi erejű szükségszerűséget. Ez az amerikai külpolitika, amint ez ma már húsz év távlatában tisztán és
