Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-06-15 / 1-6. szám
10 FÁKLYALÁNG amnesztiarendelet kiteljesítését, sót a volt elítélteket joggal megillető teljes rehabilitációt is, nem pedig olyan útra lépnünk, amely meghosszabbítja az eredetileg is ártatlanul bebörtönzöttek szenvedéseit. Ha bárkitől is kérünk valami jót, az mindaddig nem ítélhető el, amíg nem magunk, hanem arra rászorult nemzettestvéreink számára kérünk. Tehát a Second Avenue magyar éttermeiben a tüntetésért kapott pénzből előzetesen jól bevacsorázott tüntetők nem mondhatnak le a szabadulásról otthon bebörtönzött véreik nevében. 3. Az emigráns feladat abban áll — mondja tovább a Magyar Bizottság ismertetett nyilatkozata — hogy a magyar nép megrősitése és sorsának enyhítése érdekében mindazt megtegyük, amit a viszonyok megengednek, anélkül azonban, hogy ezáltal a magyar szabadság és függetlenség visszaszerzésének esélyeit csökkentenénk. Ezzel kapcsolatban nyílt és egyenes kihívást intézünk a Magyar Bizottsághoz. Azt állítjuk, hogy 1948 július 14.-én Magyar Nemzeti Bizottmány néven történt megalakulásától kezdve mind a mai napig ebben a vonatkozásban nem végzett semmi érdemlegeset és eredményeset, holott dologi kiadásaira, tagjainak fizetésére és utazásokra ugyanezen idő alatt elképzelhetetlenül magas összegeket vett fel. Felszólítjuk őket a nemzet teljes nyilvánossága előtt, hogy tegyék közzé, mit végeztek eddig a magyarság érdekében. Mutassák ki, hogy az összes címeken mennyi pénzt kaptak pártfogóiktól és azt mire fordították. Mibe kerültek reprezentációik, megrendezett vacsoráik és egyéb fogadásaik; cocktail partyjaik; mit utaztak el külföldön; mibe kerültek 1957. évi utazásaik Európában; mennyi pénzt költöttek az Eckhardt féle összeférhetetlenségi ügyre; menynyit tettek ki személyi illetményeik és ki milyen vagyont gyiijtött az emigráns politikusi minőségében felvett különböző járandóságaiból; mit költöttek irodabérletre, irodaszemélyzetre, irodai felszerelésekre és kellékekre; mit propagandára? Kinek és mennyit fizettek propagandájuk céljait szolgáló cikkekért és mit fizettek egyes lapoknak közleményeik publikálásáért? Ezzel szemben mit adtak rászorult menekült magyarok megsegítésére? A mérleg másik oldalán pedig mutassák ki, hogy mindezért mit nyújtottak “az elnémított magyar nemzetnek”? Ha annyi férfiasság van bennük az igazság kimondására, mint amennyi férfiatlanság volt általánosságban tartott gyanúsítások publikálására, akkor felelnek kérdéseinkre. Ha nem felelnek, azzal kimondják maguk felett azt az ítéletet, amit előbb-utóbb a nemzet úgyis ki fog mondani: a példátlanul magas anyagi és erkölcsi támogatás birtokában meddőn hagytak elmúlni 16 súlyos évet, mert minden értelmes cselekvésre benső adottságaik miatt teljesen képtelenek. Még azt sem tűrték el, hogy más dolgozzék helyettük. Több mint ezer dokumentum jellegű adat van a birtokunkban, amelyeknek felhasználásával azután analizálni és bírálni fogjuk munkájukat — ha közzé mernek ilyent tenni. S ha nem, akkor senkit se oktassanak ki többé arról, hogy mi az emigráció kötelessége. 4. Azt állítja végül a bizottság nyilatkozata, hogy a tárgyalásos megoldásra kinyilvánított készség otthon gyengítheti az emigrációba és a Nyugatba vetett hitet és bizalmat. Ezt a megtévesztésre szánt állítást is meg kell cáfolnunk. Az említett hit és bizalom otthon már igen régen és talán helyrehozhatatlanul megingott a magyar nép széles rétegeinek szivében. Legjobb forrásból tudjuk, hogy otthon úgyszólván már senkisem hallgatja a Free Europe Radio müncheni magyar adásait és ezért a fenntartó Corporation az állomás magyar osztályának felszámolását sem tartja már lehetetlennek, miután máris igen nagy leépítéseket hajtott végre. A Magyar Bizottság tunyasága és impotenciája és az annak szellemét önkéntelenül is átvett többi személyzet hasonló okokra visszavezethető használhatatlansága annyira megutáltatta a magyar néppel ezeket az adásokat, hogy már senkisem kiváncsi rájuk. De ez már csak végső konklúziója annak a szenvedélyes dühkitörésnek, amely a magyarságon erőt vett ennek a rádiónak 1956 október-novemberi minősíthetetlen magatartása miatt. Rossz volt a szellem, mely a 125 East 72-nd Street alatti new yorki háznak a mezzaninjáról kiáradt és ez sorvasztotta el az óriási anyagi áldozattal fenntartott müncheni rádió magyar osztályát. A személyzet következetesen összetévesztette a nemzet érdekeit a sajátjával. A Magyar Nemzeti Bizottmány ugyan nem vállalta el a magyar osztály kifejezett vezetését, amikor a Free Europe ezt felajánlotta neki — mert mindig irtózott a felelősségtől — de a felelősség olyan mint az ember saját árnyéka: nem lehet tőle megválni. És mindazok, akiknek ez inge, hiába akarják az inget fel nem venni, az Nessuséhoz hasonlóan a testükre tapad és égeti azt. Ma már — 16 év után — nem lehet ezt a felelősséget mások nyakába varrni, akik a tehetetlenség helyett a nehéz feladatok vállalásának korát hozták magukkal a magyar emigráció számára. * Konferenciáik az első olyan nyilvános magyar ankét lesz az emigrációban, ahol kombattáns emberek mondják el véleményüket a következő nagy kérdésekről: 1. Vájjon az emigráció továbbra is passzív tényezője maradjon-e csupán a magyar történelemnek; működését egy előre meghatározott látószögü kritika merev keretei közé szorítva, vagy pedig tegyen-e kísérletet arra, hogy aktiv szerepet kér magának a magyar jövő megtervezésében és kialakításában — tekintet nélkül arra, hogy a magyar kormány pillanatnyilag hajlandónak mutatkozik-e a majdan kialakuló nézetek meghallgatására vagy sem? 2. Van-e értelme építő szándékkal munkálni a magyar nép jövőjének megtervezésén akkor is, ha a birtokon belül lévő oldal ma még azt hinné önmagáról, hogy megengedheti magának a pozitív, jövőt alakitó javaslatok ignorálását az esetre, ha azok hazájukat jogos ok nélkül elhagyni kényszeritett magyarok részéről merülnek fel? 3. Várható-e a nemzetközi helyzetnek olyan fejlődése, amely mellett az azidőbeli magyar kormány — tekintet nélkül személyi összetételére — az ország közállapotainak épségben tartása érdekében rákényszerül ezeknek a javaslatoknak valamilyen formában való figyelembe vételére? 4. Melyek legyenek a kidolgozandó tervek és: javaslatok azon alapvonásai, amelyek ezt a várt eredményt leginkább biztosíthatják? 5. Melyek ma a nemzetközi politikai életnek és a magyarság belső életének azok a tényei és tényezői, amelyek az esetleges javaslatok sorsára döntő befolyással lehetnek?
