Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-06-15 / 1-6. szám
8 FÁKLYALÁNG télén gondolkodás vezethet oda — ha szabad az egészet komolyan vennünk — hogy minket heinvitáljon fizetett emberek olyan, a mienknél később és annak utánzására keletkezett alakulatába, ahol a vezetők ma is fenntartják a megfizetettségnek azt az állapotát, amit mi a független nemzet szolgálattal összeférhetetlennek tartunk. Ezenfelül Kiss Sándor tagja maradt a Magyar Bizottságnak is, miközben egyik alapitója lett a Magyar Symposiumnak, amely két alakulat a látszat szerint, a külvilág előtt kemény harcokat viv egymással. A politikai erkölcs első számú parancsa, hogy az érdekelt személynek ilyen esetben a “conflict of interests” elkerülése végett vagy az egyik vagy a másik szervezetből ki kell lépnie. Ha valaki egy szájból egyszerre fuj meleget is meg hideget is és megtartja mindkét pozícióját, ezzel mindkét alakulatot a komolytalanság jogos vádjának teszi ki, megdönti mindkettő hitelét és arról győz meg, hogy itt újra a “vakulj magyar” egy tipikus, szomorú esetével állunk szemben. Szegény népünket már annyiszor vitték jégre hasonló kétkulacsos manőverekkel, hogy adott esetben nem tudunk eléggé óvatosak lenni ezzel az uj misztikus jelenséggel szemben, amikor ugyanazon főnök alkalmazottai, akik fizetésüket ugyanazon kasszából kapják, a nyilvánosság előtt ellenfelekként támadják egymást. Normális gondolkodású ember egyiküknek sem adhat hitelt. Talán nem mondanánk ezt ki ilyen határozottan, ha a Free Europe Committee eltartásában élő emigrációban más téren is nem látnánk azonos jelenségeket: 1. Nagy Ferenc, a Magyar Bizottságnak Varga Bélával egyenrangú tagja 1963 október 1.-én Pittsburghban ekként nyilatkozott: “A Nyugat számára ma a leghelyesebb kurzus, ha az én országomban egy utón halad a vörösökkel.” (New York Journal American, 1963 október 2, 7. oldal.) Egy hónappal később, 1963 november 3.-án Varga Béla, a Magyar Bizottság elnöke, Nagy Ferenc otthoni tévedéseinek felelőstársa, itt életre-halálra politikai szövetségese, New Yorkban a Szent Patrik székesegyházban szentbeszédet mondott és igy beszélt: “Tény, hogy a magyar népet, a keresztény vértanuk népét ma is üldözik és kínozzák. Az Egyházat inkább üldözik, mint bármikor ezelőtt. A papok idősebb generációja rövidesen kihal és senki sem lesz, aki helyükre lépjen. Ekként tervezik a kommunisták a vallás teljes kiirtását.” (The Monitor, Trenton, N.J., 1963 november 8, 1. oldal.) — Nagy Ferenc és Varga Béla ennyire szembenálló nyilatkozatai ellenére a politikai együttműködés közöttük a lehető legszorosabb azóta is, miként volt kezdettől fogva mindig. Illetményeiket is együtt veszik fel a Free Europe Committee pénztárából. Senkise idézze tehát velük kapcsolatban Lincoln Ábrahám 1858 junius 17.-én elmondott beszédének ezt a mondatát: “Az önmagával meghasonlott ház nem állhat meg.” Itt szó sincs “meghasonlásról”. Tervszerű szereposztás szemtanúi vagyunk. A Free Europe Committee által kiadott “Magyarországi Hírek” 1963 november 8,-i száma ismertette Varga Béla beszédét, de rendkívül ügyesen, felületes érintéssel elsiklott annak kényes részei felett. Ezt a kiadványt Kiss Sándor szerkeszti, a kétarcú politikának úgy látszik mestere. 2. A Magyar Bizottság félhivatalos lapja ma az Amerikai Magyar Népszava cimü napilap, amely állandóan a legkérlelhetetlenebb hangon utasít el minden közeledést a mai otthoni rezsimhez. A lap tulajdonosa a Clevelandban élő Gombos Zoltán. A lapban a Bizottságról csak kedvező tónusban írott cikkek jelenhetnek meg és annak ellenfeleitől — a sajtószabadság nagyobb dicsőségére — semmiféle közleményt nem hoznak. Van a lapnak egy “Menekült Magyarország” cimü egész oldalas része, amelyet hetenként egyszer Pfeiffer Zoltán szerkesztésében nyomnak ki. Érdemes néha elolvasni, mert annyi értelmetlenséget sehol sem talál a magyar olvasó mint itt. A lap és különösen annak kiemelt rovata — amint már irtuk — állandóan a legmerevebben ellenez minden politikát, amely a hidegháború másfél évtizedes hagyományaitól eltér. Ezzel ellenez természetesen minden olyan lépést is, mely a magyar nép helyzetének javításához vezethetne. Amikor “A szenvedés szolidaritása” cimü korszaknyitó közleményünk megjelent (1962 karácsonykor), a Magyar Bizottságnak 16 év óta hűséges partnere, az Amerikai Magyar Szövetség már 1963 január 23.-án ülést tartott New Yorkban és akkor hozott határozatában ekként “bélyegezte meg” általánosságban a magyar nép helyzetének javítására szánt törekvéseket: “... akik ... politikai közvetítő szerepet vállalnak, eljárásuk — akár hiszékenységből, akár fontoskodásból teszik — a legnagyobb mértékben felelőtlen . . . Nekünk nincs semmi egyezkedni valónk a budapesti kommunista rendszerrel, annak szószólóival, amíg Magyarországon diktatúra a kormányforma .. . felhívjuk ... mindazokat a szevezeteket, amelyeknek felfogása egyezik a szövetségével, hogy a Kádár-szólamokat fuvolázókat. . . zárják ki soraikból, akár hiszékenységből, akár különféle érdekből szegődtek a vörösök szolgálatába.” Az Amerikai Magyar Szövetséget mindig a politikai judicium teljes hiánya jellemezte. Ez feltűnően kiütközött a második világháborút befejező magyar békekötés idején tanúsított szerencsétlen magatartásukból. Nem csoda, ha a szövetség — amely nem tanul, hanem csak kinyilatkoztat, mert a tanuláshoz valami többletre is szükség volna, ami nincs meg benne — most sem tudja, hogy a politikai akciók indító oka nemcsak “hiszékenység” vagy “különféle érdek” lehet és azt sem, hogy aki a magyar nép helyzetén segíteni akar, az még távolról sem “szegődött vörösök szolgálatába”. Ellenkezőleg. De az elfogultság és szellemi szegénység ellen maguk az istenek is tehetetlenek. A szövetség fent idézett nyilatkozatát az Amerikai Magyar Népszava “Kommunistákkal nem egyezkedünk” hangzatos cim alatt közölte. Pontosan egy év múlva 1964 elején itt járt Amerikában Barcs Sándor, a kommunista magyar kormány tulajdonában álló Magyar Távirati Iroda vezetője. Hazatérte után 1964 február 18.-án ekként nyilatkozott a magyar rádió Amerika felé sugárzott adásán: “Mindössze egy kiemelkedő magyar egyéniséggel, Gombos Zoltán lapkiadóval ebédeltem együtt egy alkalommal.” Ez is a “vakulj magyar” politika remekbe készült darabja. Gombos Zoltán lapjában végkimerülésig támadja a Kádár-rezsimet. De mikor annak egyik exponense eljön ide, akkor mint egyetlen “kiemelkedő magyar egyéniség” ő ebédel vele együtt. Az Amerikai Magyar Szövetségnek — melynek Gombos igazgatósági tagja — egy szava sincs ehhez,
