Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)

1964-10-23 / 7-10. szám

FÁKLYALÁNG 11 Kenneth B. Keating szenátor táviratából: “Kérem adja át üdvözletemet és legjobb kíván­ságaimat ... a konferencia szabadságharcos képvise­lőinek. ... Sajnálom, hogy személyesen nem lehetek Önök között ebből az alkalomból, korábban kiala­kult mai elfoglaltságom miatt. Az Ön bátor és nagy népének a szabadság ügyéért hozott áldozatait soha sem szabad elfeledni. Az a bátorság, amit Önök mutattak, meg fogja tartani a szabadság fáklyájá­nak lángjait, kivezetvén az embereket a végső sza­badságba a szovjet elnyomók bilincseiből. Teljes sikert kívánok az Önök erőfeszítéseihez.” Jacob K. Javíts szenátor táviratából: “. . . Tisztelgem az Önök munkája előtt, amely életben tartja a szabadság szikráját otthoni honfi­társaik lelkében. Bátorságukért, munkájukért és a rabnemzeteknek adott példájukért fogadják elismerő tiszteletemet . . John V. Lindsay congressman táviratából: “. . . Megragadom ezt az alkalmat, hogy gratu­láljak a magyar szabadságharcosoknak kongresszu­suk alkalmával. Az 1956-os októberi forradalom óta Magyarország ügye a legmaradandóbb fontosságú számomra. A forradalom idején ... ott álltam az andau-i hídnál s láttam és hallottam a szabadság­­harcosok hősiességét . . . Fogadják ígéretemet továb­bi támogatásukra, megismételve kívánságomat igaz­ságos céljaik végső teljesedéséért.” A két szervezet vezetőségének nevében Pong­­rátz Ödön az Október 23 Mozgalom elnöke osztotta ki ünnepélyes külsőségek között a MAGYAR SZA­BADSÁG DIJAKAT. Elsőnek Mrs. Bang Jensennek nyújtotta át a Pongrátz Gergelyből, Hóka Ernőből és Zsámboky Kálmánból álló bizottság a művészi kivitelű arany emlékérmet és a latin szövegű kisérő pergament oklevelet. Pongrátz Ödön nagyhatású beszédben mutatott rá néhai Powl Bang Jensen halhatatlan érdemeire és a magyar szabadságért való hősi halálára. A legkiválóbb férfi özvegye drá­mai feszültségű csendben meghatottan köszönte meg a megtiszteltetést. Amint elmondotta, élete egyik leg­nagyobb pillanatát élte át, amikor átvette a Magyar Szabadság Dijat. De mi résztvevők sem mond­hatunk mást ezekről a pillanatokról. Másodiknak Dodd szenátor nevében Mr. Davis, a szenátor személyes képviselője vette át a kitünte­tést, mert a szenátor nem kapta meg a külön repü­lőgépet és választási gyűléséről nem érkezett volna meg időben a bankettra. így mr. Davis olvasta föl azt a beszédet, amit a szenátor önmagának készí­tett az emlékérem átvételére. A beszéd teljes szö­vegét az alábbiakban adjuk. Thomas J. Dodd szenátor nyilatkozata a Magyar Szabadság Dij átvétele alkalmából: Nem tudom szavakkal kifejezni azt a megtisz­teltetést és örömöt, amit ma este érzek, abból az alkalomból, hogy a Magyar Szabadság Dij odaíté­lésénél rám esett választásuk. Valóban, életem egyik legboldogabb pillanata ez. Az 1956-os magyar forra­dalom emlékeket idéz fel, melyek a szabadságszerető népek szivében még ezer évig élni fognak. Az Önök szervezete a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség megtestesítője annak a hősiességnek és szabadságszeretetnek amely előidézte e nagy törté­nelmi felkelést. Az Önök kitüntetése ezért jelent számomra oly sokat. Vannak, akik azt mondják, hogy a magyar for­radalom nagy katasztrófa volt, amely intő pél­daként kell hogy szolgáljon mindazok számára, akik nem hiszik, hogy a kommunista rendszer megdönt­hetetlen, legyen bár a nemzet nagy többsége elége­detlen vele. Ezeknek én azt válaszolom, hogy a magyar forradalom — leverve bár — a szabadság ügyének jelentős győzelme volt, mert egy csapásra bebizonyította, hogy szerte a világon, ahol kommu­nizmus van uralmon, a népek gyűlölik azt; bebizo­nyította, hogy sem egy, sem két, sem tiz generáción át történő agymosás sem tudja kitenyészteni azt a gépember típust, amely az emberi szabadságjogok megvonását hajlandó lenne természetesnek vagy jo­gosnak elfogadni; azt is bebizonyította, hogy ha egy kommunista rendszer a szovjet hadsereg közvetlen támogatásától el van vágva, nagyon is megdönthető népi felkelés utján, és végezetül bebizonyította, hogy a jövő záloga a szabadság és nem az elnyo­más. Nagy tragédia a magyar kérdésnek az ENSz köz­gyűlése napirendjéről való levétele. Azoknak, akik ezt a döntést támogatják és azzal indokolják, hogy a status quo politikáját el kell fogadnunk, annyit mondhatok, hogy az ő álláspontjuk törvényesíti a gyilkos erőszakot, csupán azért, mert a gyilkos éve­kig uralmon maradhatott áldozatai fölött. Sir Leslie Munroe az ENSz külön megbízottja a magyar kérdésben a közgyűlésnek tett utolsó je­lentésében felhívta a figyelmet arra a fontos tényre, hogy: . . A magyar kérdés állandó jelentőséggel bir és olyan princípiumokat foglal magában, melyek védelme nélkül egy kis nemzet sincs biztonságban.” Sir Leslie Munroe figyelmeztetései ellenére is le­­kényszeritették a magyar kérdést az ENSz közgyű­lésének ügyrendjéről a nyugati nagyhatalmak hall­gatólagos beleegyezésével, (amely nélkül ez lehetet­len lett volna — szerk.). De biztosíthatom Önöket, hogy a magyar kérdés nem került le a történelem napirendjéről. A jelenlegi látszólagos nyugalmi álla­pot felszíne alatt a szabadságharcosok által 1956-ban elindított küzdelem ma is folytatódik. A magyar nép soha nem hódolt be a múltban és nem hódol be a jövőben sem. Senki sem tudja a pontos időt, mikor a magyar szabadságharc győzedelmeskedni fog, de hogy győzni fog, annak biztosítékát a hal­hatatlan októberi forradalom magyar mártírjainak vére adta 1956-ban.” Mr. Davis a dij és az oklevél átvételekor meg­hatottan ígérte meg, hogy leírhatatlan szép élmé­nyéről beszámol a szenátornak. A harmadik Magyar Szabadság Dijat és okle­velet Pongrátz Ödön vette át Richard Cardinal Cushing megbízásából, akinek később személyesen juttatta el. A negyedik kitüntetést Professzor Watson Kirk­­connell betegsége miatt András Sándor tábornok vette át, aki személyesen adta át néki Kanadában. A Szabadság Dijak kiosztása után Pongrátz András ceremónia mester bemutatta Kátay Mihály szobrászművészt, aki megtervezte és elkészítette a Szabadság Dijakat önköltségi áron. A művészt nagy T

Next

/
Thumbnails
Contents