Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-10-23 / 7-10. szám
FÁKLYALÁNG 11 Kenneth B. Keating szenátor táviratából: “Kérem adja át üdvözletemet és legjobb kívánságaimat ... a konferencia szabadságharcos képviselőinek. ... Sajnálom, hogy személyesen nem lehetek Önök között ebből az alkalomból, korábban kialakult mai elfoglaltságom miatt. Az Ön bátor és nagy népének a szabadság ügyéért hozott áldozatait soha sem szabad elfeledni. Az a bátorság, amit Önök mutattak, meg fogja tartani a szabadság fáklyájának lángjait, kivezetvén az embereket a végső szabadságba a szovjet elnyomók bilincseiből. Teljes sikert kívánok az Önök erőfeszítéseihez.” Jacob K. Javíts szenátor táviratából: “. . . Tisztelgem az Önök munkája előtt, amely életben tartja a szabadság szikráját otthoni honfitársaik lelkében. Bátorságukért, munkájukért és a rabnemzeteknek adott példájukért fogadják elismerő tiszteletemet . . John V. Lindsay congressman táviratából: “. . . Megragadom ezt az alkalmat, hogy gratuláljak a magyar szabadságharcosoknak kongresszusuk alkalmával. Az 1956-os októberi forradalom óta Magyarország ügye a legmaradandóbb fontosságú számomra. A forradalom idején ... ott álltam az andau-i hídnál s láttam és hallottam a szabadságharcosok hősiességét . . . Fogadják ígéretemet további támogatásukra, megismételve kívánságomat igazságos céljaik végső teljesedéséért.” A két szervezet vezetőségének nevében Pongrátz Ödön az Október 23 Mozgalom elnöke osztotta ki ünnepélyes külsőségek között a MAGYAR SZABADSÁG DIJAKAT. Elsőnek Mrs. Bang Jensennek nyújtotta át a Pongrátz Gergelyből, Hóka Ernőből és Zsámboky Kálmánból álló bizottság a művészi kivitelű arany emlékérmet és a latin szövegű kisérő pergament oklevelet. Pongrátz Ödön nagyhatású beszédben mutatott rá néhai Powl Bang Jensen halhatatlan érdemeire és a magyar szabadságért való hősi halálára. A legkiválóbb férfi özvegye drámai feszültségű csendben meghatottan köszönte meg a megtiszteltetést. Amint elmondotta, élete egyik legnagyobb pillanatát élte át, amikor átvette a Magyar Szabadság Dijat. De mi résztvevők sem mondhatunk mást ezekről a pillanatokról. Másodiknak Dodd szenátor nevében Mr. Davis, a szenátor személyes képviselője vette át a kitüntetést, mert a szenátor nem kapta meg a külön repülőgépet és választási gyűléséről nem érkezett volna meg időben a bankettra. így mr. Davis olvasta föl azt a beszédet, amit a szenátor önmagának készített az emlékérem átvételére. A beszéd teljes szövegét az alábbiakban adjuk. Thomas J. Dodd szenátor nyilatkozata a Magyar Szabadság Dij átvétele alkalmából: Nem tudom szavakkal kifejezni azt a megtiszteltetést és örömöt, amit ma este érzek, abból az alkalomból, hogy a Magyar Szabadság Dij odaítélésénél rám esett választásuk. Valóban, életem egyik legboldogabb pillanata ez. Az 1956-os magyar forradalom emlékeket idéz fel, melyek a szabadságszerető népek szivében még ezer évig élni fognak. Az Önök szervezete a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség megtestesítője annak a hősiességnek és szabadságszeretetnek amely előidézte e nagy történelmi felkelést. Az Önök kitüntetése ezért jelent számomra oly sokat. Vannak, akik azt mondják, hogy a magyar forradalom nagy katasztrófa volt, amely intő példaként kell hogy szolgáljon mindazok számára, akik nem hiszik, hogy a kommunista rendszer megdönthetetlen, legyen bár a nemzet nagy többsége elégedetlen vele. Ezeknek én azt válaszolom, hogy a magyar forradalom — leverve bár — a szabadság ügyének jelentős győzelme volt, mert egy csapásra bebizonyította, hogy szerte a világon, ahol kommunizmus van uralmon, a népek gyűlölik azt; bebizonyította, hogy sem egy, sem két, sem tiz generáción át történő agymosás sem tudja kitenyészteni azt a gépember típust, amely az emberi szabadságjogok megvonását hajlandó lenne természetesnek vagy jogosnak elfogadni; azt is bebizonyította, hogy ha egy kommunista rendszer a szovjet hadsereg közvetlen támogatásától el van vágva, nagyon is megdönthető népi felkelés utján, és végezetül bebizonyította, hogy a jövő záloga a szabadság és nem az elnyomás. Nagy tragédia a magyar kérdésnek az ENSz közgyűlése napirendjéről való levétele. Azoknak, akik ezt a döntést támogatják és azzal indokolják, hogy a status quo politikáját el kell fogadnunk, annyit mondhatok, hogy az ő álláspontjuk törvényesíti a gyilkos erőszakot, csupán azért, mert a gyilkos évekig uralmon maradhatott áldozatai fölött. Sir Leslie Munroe az ENSz külön megbízottja a magyar kérdésben a közgyűlésnek tett utolsó jelentésében felhívta a figyelmet arra a fontos tényre, hogy: . . A magyar kérdés állandó jelentőséggel bir és olyan princípiumokat foglal magában, melyek védelme nélkül egy kis nemzet sincs biztonságban.” Sir Leslie Munroe figyelmeztetései ellenére is lekényszeritették a magyar kérdést az ENSz közgyűlésének ügyrendjéről a nyugati nagyhatalmak hallgatólagos beleegyezésével, (amely nélkül ez lehetetlen lett volna — szerk.). De biztosíthatom Önöket, hogy a magyar kérdés nem került le a történelem napirendjéről. A jelenlegi látszólagos nyugalmi állapot felszíne alatt a szabadságharcosok által 1956-ban elindított küzdelem ma is folytatódik. A magyar nép soha nem hódolt be a múltban és nem hódol be a jövőben sem. Senki sem tudja a pontos időt, mikor a magyar szabadságharc győzedelmeskedni fog, de hogy győzni fog, annak biztosítékát a halhatatlan októberi forradalom magyar mártírjainak vére adta 1956-ban.” Mr. Davis a dij és az oklevél átvételekor meghatottan ígérte meg, hogy leírhatatlan szép élményéről beszámol a szenátornak. A harmadik Magyar Szabadság Dijat és oklevelet Pongrátz Ödön vette át Richard Cardinal Cushing megbízásából, akinek később személyesen juttatta el. A negyedik kitüntetést Professzor Watson Kirkconnell betegsége miatt András Sándor tábornok vette át, aki személyesen adta át néki Kanadában. A Szabadság Dijak kiosztása után Pongrátz András ceremónia mester bemutatta Kátay Mihály szobrászművészt, aki megtervezte és elkészítette a Szabadság Dijakat önköltségi áron. A művészt nagy T
