Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)

1964-10-23 / 7-10. szám

10

FÁKLYALÁNG

bzottságok jelentéseit a szervezési és munkatervekről az eljövendő két évre.

Az előterjesztések alapján a következő határozatokat hozta a Kongresszus:

Az Intéző Bizottság kéthavonként Szabadságharcos Világszervezeti Tájékoztatót ad ki.

A Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség ezután is minden évben megrendezi októberi emlékünnepélyét New Yorkban a Magyar Október 23 Mozgalommal karöltve, más magyar egyesületek és egyházak bevonásával az 1956-os október-novemberi forradalom és szabadságharc emlékére.

Mivel a magyar nép érdekeit szolgáló szabadságharcos munkánk lehetetlenné tételére súlyos ezreket vesznek fel magukat magyar egyesületeknek kikiáltó társulások idegen érdekeltségektől (a washingtoni u.n. “Világkongresszusra” a világ minden részéről ideutaztattak embereket, akiknek minden költségét fedezték, van olyan akinek ide és visszautazása több mint ezerkétszáz dollárba került és Európából is nem kevesebb mint 12 ember utazott ide, mindenki képet alkothat arról, hogy egy-egy ilyen esetben milyen összegekről van szó) a Kongresszus elhatározta, hogy a Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség vezetői és tagjai ezután is befizetik a szövetség pénztárába évi keresetük egy százalékát, hogy biztosítani tudjuk eddigi eredményes munkánk továbbvitelét a jövőben is.

Örömmel állapította meg a Kongresszus, hogy az agóniához közeledett el az u.n. “Magyar Bizottság” végelgyengülése, mert ez a társulás volt egyik legfőbb akadálya a becsületes emigrációs magyar munkának. Sajnálattal kellett mégis megállapítania a Kongresszusnak, hogy a magyar nép ellenségei újabb átcsoportosítással próbálják lehetetlenné tenni a magyar szabadságharcosok munkáját, de biztosak vagyunk benne, hogy ezek a kísérletek éppen úgy kudarcra vannak kárhoztatva mint a korábbiak és minden gátló akadály ellenére a mi önzetlen munkánk vezet eredményre, a magyar szabadság maradéktalan visszaállítására.

Felemelő külsőségek között kezdődött meg junius 28.-án a háromnapos konferencia fénypontja a záró bankett. A bankettra érkező vendégeket Pongrátz András ceremónia mester mutatta be a százhúsz terítékes vacsora résztvevőinek. A kitűnő vacsora felszolgálása után, amelyet dr. Regős Péter készített el, András Sándor szkv. repülőtábornok a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség nevében üdvözölte a vendégeket angol nyelven. A rövid, de nagyhatású üdvözlőbeszéd elhangzása után Pongrátz András felolvasta azokat a leveleket és táviratokat, amelyeket a konferenciához küldtek vezető közéleti személyiségek. Többek között levelet vagy táviratot küldött a Fehér Ház, a Külügyminisztérium, Cushing érsek, Mrs. Helen Bang Jensen, Rockefeller kormányzó, Wagner polgármester, Goldwater, Keating, Javíts, Pell, Lausche szenátorok, Lindsay képviselő, Watson Kirkconnell professzor, Edwin A. Walker tábornok, a John Birch Society vezetősége és még sokan mások.

Ezekből emelünk ki néhány fontos részletet az alábbiakban.

Richard Cardinal Cushing leveléből:

Miután köszönettel elfogadja a néki felajánlott

Magyar Szabadságdijat, többek között a következőket írja:

“. . . Tartsák meg bátorságukat továbbra is. Bár valóban igaz, hogy úgy látszik, hogy a vasfüggöny mögötti népeket magukra hagyták, nincsen ok arra, hogy feladjuk a reményt.

Isten szeresse mindannyiukat. . .”

Mrs. Helen Bang Jensen leveléből:

“. . . Azzal, hogy férjem emlékezetére fölajánlották nékem a Magyar Szabadság Dijat igen nagy megtiszteltetés ért. Részt fogok venni záró bankettjükön, hogy személyesen vehessem át ezt a kitüntetést . . .”

Professzor Watson Kirkconnell leveléből:

Levelének első részében (és előzőleg táviratában) megköszöni a megtiszteltetést, hogy a magyar szabadságharcosok fölajánlották néki a Magyar Szabadság Dijat, és kifejezi sajnálatát, hogy betegsége folytán személyesen nem jelenhet meg, majd igy folytatja:

“. . . Több mint harminc éve tartok fönn kapcsolatot Magyarország szabadság és igazságtörekvéseivel, különösen fellelkesitve az 1956-os forradalom által. Amint Önök fölismerték, az én együttérzésem nagyon mélyen gyökerezik . . .

. .. Legyen szives tolmácsolja jókívánságaimat a konferencia résztvevőinek. Szeretnénk Önökkel együtt lenni, nem utolsó sorban azért, mert néhány nagyrabecsült barátom is résztvesz a tanácskozásokon . ..”

Barry Goldwater szenátor leveléből:

Megköszönve a konferenciára való meghívást sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy lánya esküvője miatt személyesen nem jelenhet meg. A következő személyes üzenetét küldi a konferencia résztvevőinek:

“. . . Erőfeszítéseimben addig nem fogok nyugodni mig szülőhazájuk és a többi rab nemzet föl nem szabadul a szovjet kommunista elnyomás alól. Vállvetve fogok harcolni velük azok ellen, akik azt hiszik, hogy az emberi szabadságjogok olyan kis értéket képviselnek, hogy büntetlenül megvonhatják tőlük azokat, akik civilizációnkat le akarják rombolni. Biztosithatom Önöket szívből jövő együttérzésemről és arról a reményről, hogy konferenciájuk sikeres lesz és Magyarország végül is elnyeri szabadságát.”

Claiborne Pell szenátor leveléből:

Megköszönve a meghívást sajnálatát fejezi ki a szenátor, hogy a szenátusban azokon a napokon lévő elfoglaltsága miatt nem jelenhet meg a konferencián. A továbbiakban igy folytatja levelét:

“. . . Nagyon mélyen érintett az Önök meghívása s higyjék el nagyon érdekel az Önök boldogulása és mozgalma. Amióta apám lelkész volt az Egyesült Államok budapesti követségén a második világháború előtt, nagy csodálója vagyok az Önök nemzetének. Ez a csodálatom azzal csak nőtt, amikor megalapítottam az első amerikai konzulátust Pozsonyban (!) és később, amikor megalapoztam az International Rescue Committee programmot Ausztriában a magyar menekültek megsegítésére.

Kérem adja át tiszteletemet és megbecsülésemet gáláns társainak, akik olyan keményen és jól harcoltak azokért az értékekért, amelyeket mindannyian képviselünk most.”