Fáklyaláng, 1964. június-október (5. évfolyam, 1-10. szám)
1964-10-23 / 7-10. szám
F Á K L Y A L Á N G 5 több reális érzék a tények felismerésében és főként erősebb elszánás az események irányítására. De ahol a vezetőknek nincsenek világos fogalmai, nincs helyzetismerete és nincs szilárd elhatározása megtenni azt, amire a történelem parancsa kötelez, ott az üres sopánkodás lép az eredményeket egyedül produkálni tudó kemény cselekvés helyébe. Ezek a helyzetek szülik azután a halottak tízezreit, akik más népek vezetőinek határozatlansága és tévedései miatt veszítik el fiatal életüket. Magyarország ennek a képnek sötét oldalán helyezkedik el 1918 ősze óta. És ha valaki ennek a népnek a szempontjaiból nézi a mostani amerikai választást, akkor nem az a kérdés, hogy ki áll közelebb a szocializmussal már-már összeolvadó újkapitalizmushoz vagy kiben van több vonás a harmincas évek európai fasizmusából, hanem az, hogy van-e a jelöltek között olyan, akiről reálisan és valóban feltehető, hogy ki tud vagy legalább is ki akar minket vezetni a sötétségből a világosságra. A mai — reánk nézve kedvezőtlen — helyzet igy tart 1918 ősze óta, tehát 46 éve. Ebből Amerikának 26 évig volt demokrata és 20 évig republikánus elnöke. Ezek a számok tehát nem adnak semmiféle útbaigazítást. Máshol kell keresni a kivezető nyomokat. * A tények azt igazolják, hogy az amerikai törvényhozásnak máris vannak olyan tagjai, akik a lehető legtöbbet hajlandók megtenni azért, hogy a magyar nép helyzetét békés eszközökkel, de félre nem érthető egyértelműséggel, a reakció visszatérésének veszélye nélkül segítsenek megoldáshoz juttatni. Ezek között lehetetlen névleg is fel nem említeni a demokrata Thomas J. Dodd connecticuti és Claiborne Pell rhode islandi szenátorokat és Frank Thompson, Jr. new jersey congressmant, valamint a republikánus Kenneth B. Keating new yorki szenátort és John V. Lindsay ugyancsak new yorki congressmant. Helyes lesz, ha a magyar származású szavazók ezeket a kiváló férfiakat minden lehető módon támogatják. Közülök csak Pell szenátor nem kerül ezidén választás alá. Velük is és azokkal is, akik ilyen irányban megközelítve erre hajlandóságot mutatnak, fel kell venni a szoros kapcsolatokat mindenütt, ahol magyar eredetű választók nagyobb számban élnek. A Magyar Október 23 Mozgalom e nyári kezdeményezése, amikor arany szabadság-emlékéremmel tüntetett ki magyar-barát amerikai és egyéb országbeli közéleti férfiakat, kitűnő formában ragadta meg ezt a kérdést. A létrejött kapcsolatot azután nem szabad a választások agitációs idejére korlátozni, hanem élővé, meleggé, bensővé és gyakorlativá kell tenni. Kivétel nélkül minden menekült magyar politikust — engem is — súlyos mulasztás terhel, hogy ezt eddig nem csináltuk meg. A jelölteket már most meg kell környékeznünk és előre ígéretüket kell kérnünk, hogy a jövőben magyar-barát politikát folytatnak. Csak azt szabad — minden esetben egyénileg — támogatni, aki ezt határozottan és fenntartás nélkül hajlandó vállalni. Már most meg kell beszélni velük azt is, hogy a választások után kérni fogjuk őket, hogy a töryényhozás mindkét házában alakítsanak magyarbarát törvényhozói csoportokat. Az is súlyos hiba volt, hogy ilyenek alakítását eddig nem szorgalmaztuk. Ezekkel a csoportokkal fogjuk ezután megbeszélni nagy kérdéseinket és elhatározásainkat. Újra és már nem tudom hányadszor hangsúlyoznunk kell: nem akarjuk, nem kérjük és el sem tűrnénk, hogy bárki is beavatkozzék olyan ügyeinkbe, amelyek magyar belügyek és amelyeket éppen ezért magyaroknak magyarokkal kell elintézniök. De segítségre, támogatásra és a nemzetközi politika némely vonalán útbaigazításra is szükségünk van. Ezt keressük egyénileg megnyilatkozó barátainknál anélkül, hogy a magyar szabadságharc nagy eszményét az elnökválasztási agitáció kortes eszközévé engednénk lesüllyeszteni. A forradalom és szabadságharc a mi szemünkben sokkal drágább és szentebb mint amit aprópénzért el lehet adni a világpolitika legnagyobb őszi vásárán. Pénzt sem akarunk kapni állásfoglalásunkért senkitől, sőt arra sem pályázunk, hogy a fényképész kellő időben készen álljon megtévesztésre szánt és bizalmas kapcsolatokat imitáló felvételek elcsattantására. Mi szeretnénk méltók maradni azoknak az emlékéhez, akiknek a vére pirosra festette a pesti utcát. A Magyar Október 23 Mozgalom már sok minden téren jelentkezett kezdeményező és irányt mutató erővel a magyar emigrációban. Ezt szeretnénk tenni most is. Az időpont jónak látszik. Az amerikai politikát hosszú időre beteggé tett cseh hegemónia megszűnt és felszámolódott az Amerikában élő középeurópai nemzetiségek körében, éppen a cseheknek érthetetlenül makacs sztálinista magatartása miatt. De a helyében Kennedy elnök családi kapcsolatai miatt szláv hegemónia kezdett kialakulni, megtorpanva azonban a múlt év novembervégi tragédia miatt. Mi ezek helyett az igazság hegemóniáját szeretnénk belopni Amerika középeurópai politikájába, amely abból körülbelül 1918 októbere óta végleg eltűnni látszott. De a politikában semmi sem jelentkezik “végleges” érvénnyel. A nagy fordulat előidézésére azonban a magyar emigráció eddigi vezetése és különösen a Free Europe Committee szerepe nem volt alkalmas. Újra kell kezdenünk mindent ezen a téren is. Azokat szeretjük, akik ebben hajlandók segíteni és akik eléggé intelligensek és tisztánlátók ahhoz, hogy felismerjék ennek a fordulatnak a jelentőségét, mely jobbá, áldásosabbá és eredményesebbé teszi majd Amerika középeurópai politikáját. A kész tervek ott feküsznek a Fehér Ház egyik hivatali szobájában. Az általunk támogatott jelölteket arra fogjuk kérni, ássák ki azokat és segitsék diadalra vinni. KAPHATÓ Mozgalmunk 1. és 2. számú kiadványa: 1. Sulyok Dezső: A Magyar Emigráció Szerencsétlensége 2. A Magyar Október 23 Mozgalom Programmja Sulyok Dezső kommentárjaival. Megrendelhetők, egyenként 1-1 dollár előzetes beküldése mellett a következő címen: HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT P. O. BOX 249 GRACIE STATION NEW YORK 28, N. Y.
