Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-23 / 7-9. szám
FÁKLYALÁNG 15 r soso1 REGÉNY -- IRTA: SZABÓ DEZSŐ 7. folytatás. (Az előző fejezetek tartalma: A történet Székelyföldön kezdődik, egy áprilisi napon. Szabó Pista (a regény főhőse) apja Szabó Áron harangozó meghal. A temetésre megérkezik Bodor Benedek, Szabó Áronná fiatalkori kedvese, aki a temetés után ott marad Szabó Áronná házában. Szabó Áronnét letartóztatják azzal a váddal, hogy ellopta Séra Mihályné libáit. Az ártatlan asszony csendesen tűri a megaláztatást, mígnem kiderül ártatlansága és kiszabadul a fogságból. Bodor Benedekre erdőirtás közben rádül egy nagy fa. Másnap meghal. Szabó Áronná áldott állapotban újra magára marad. Közben Pista legénnyé serdül.) — Nem kérdeztem, vidd, ha mondom. A kis leány fürtös fejét nyakába húzta. Nagy sietve összeszedte az ebéd dolgait. Egy nagy kék tekintetet vetett zord bátyjára s nehéz szívvel viszszaindult a falunak. Pista most már undorodott magától, szive falán ott volt a kis leány nagy kék szeme. Már szájához tette kezét, hogy visszakurjantsa a gyermeket, fehér orcáját odaszoritsa az arcához, fényes szőke haját telecsókolja, hogy záporosan, viharosan jó legyen, mert ez is mozgás és végtelenség. De azután belelegyintett a levegőbe s odakiáltott az egyik ökörnek: — Ne rázd annyit a buta fejedet, mert leütlek. Rosszaságának ize keserűen gyűlte meg a lelke alját. Irtózatos harag tombolt benne. Megszabadulni magától, levetni önmagát, mint egy piszkos gúnyát. Megszabadulni attól az idegen hatalomtól, melyet mégis Szabó Pistának neveznek s mely letapossa minden nagy akaratát a jóság felé. Nem pihent és nem engedte pihenni az ökröket. Tovább szántott, tépte, sebezte ezt a mostoha vén földet, amely nem terem többé frissítő csodákat vagy uj világokat. Mikor naphulltakor a többiek hazatakarodtak, ő még künn maradt. Szerette hozzádörzsölni égő homlokát az este barna melléhez, szerette belenyujtózni erejét a horizont roppant egyedülvalóságába. Hüs szél kelt fel. Mintha messzi tengerek lehellete csapna át a hazai rögökön. Kitárta mellét és egy hatalmasat lélegzett. Aztán megindult hazafelé. Az ég gyertyái már kezdtek kigyulni. Az ökrök nagyot zökkentek a barna hepehupákon. — Hazamegyek, megvacsorázom, lefekszem, — fogadta Pista. Édesanyja már kész vacsorával fogadta: tört tejjel és főtt pityókával. A földes kunyhóban a nyitott tűz körül telepedtek le. Pista evett, hallgatott. Sárika, mint egy szép szőke cicus, egy nagy lábasból mártogatta a tört tejet. Néha a lobogó láng rávetette fényét s szőke hajának finom világossága átserkedt a homályosság széleibe. Áronné, mint egy jó kotlós tyuk, járt-kelt, talált még egy-egy falatot az övéi számára s mindegyre mondatokat mondott, hogy beszéddel verjen hidat ehhez a sötét fiúhoz: — Az éjszakák még igen hidegek. — Vagy:-— A borosnyói mészáros megint két krajcárral emelte a marhahús fontját. Hogy nem sül ki a szeme a disznónak. Pista tovább hallgatott. A gallyak közt nedves is volt és finom sunyi füst töltötte meg a konyhát, mely tele volt nehéz szomorúsággal. Minden olyan szűk, olyan fullasztó volt itt, hogy ha egyet igazit mozdulna a tüdeje, talán szétrepedne az egész konyha. És miért mondja édesanyja mindennap ezeket a mondatokat? Ha nincs mondanivalója, miért nem hallgat? S ez a sápadt kis árnyékleány úgy nézi a mély kék szemeivel, olyan, mint az eleven lelkifurdalás. Az öreg Gyöngyös fiatal kölykével a lábaihoz dörzsölödött. Eltaszitotta őket. Odament a fekhelyéhez, ledobta a ruháját magáról, lefeküdt. Befelé feküdt s úgy tett, mintha mindjárt elaludnék. Pedig most fülével látott mindent, anyja minden mozdulatát, minden rezzenő dolgot, a lány változó alakját. Mindent bántó élesen és akarattalan figyelemmel. Anyja az edényeket mosta fel. Azután Sárikát fektette le. Kiment, megnézni még egyszer az állatokat s kihívta a kutyákat. Aztán ő is levetkezett, összekaparta a tüzet, lefeküdt Sárika mellé. Még hangosan megimádkoztatta a kis leányt: Én lefekszem kis ágyamba, Mindennapi koporsómba, Bezáródik két szemem, Vigyázz reám, Istenem! Adj nyugalmat mindenkinek, Szüleimnek, testvérimnek A FÁKLYALÁNG, mely 1960 augusztusban indult útjára, megalakulása óta a Magyar Október 23 Mozgalom hivatalos lapja lett. Amellett azonban hozza a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség híreit és hirdetményeit is. Semmiféle érdekcsoport vagy alakulás nem segít minket a lap megjelentetésében, mert olyan független gondolkodású emberek mint a Mozgalom tagjai nem szoktak sehonnan sem anyagi támogatást kapni, így előfizetésekből és tagjaink áldozatkészségéből tartjuk fenn magunkat. Olvasóinkat kérjük, segítsék a lapot minden lehető módon. Mivel odáig még nem jutottunk el, hogy a rendszeres megjelenést biztosítani tudnánk, a 4 dollárban megállapított előfizetést nem egy évre szólónak tekintjük, hanem azért 12 lappéldányt küldünk. Egyes szám ára 35 cent. Lapunk címe: Hungarian Torchlight, P. O. Box 249, Gracie Station, New York 28, N. Y. Megrendelő Lap A FÁKLYALÁNG előfizetője kívánok lenni. Kérem a szerkesztő bizottságot a lapot □ 14 évre □ 1 évre címemre továbbítani szíveskedjenek. Név:.................................................................................................. Cim:..................................................................................... A 14 évi, 1 évi, 2 vagy 4 dollárt money order-en, vagy csekken mellékelten küldöm az Október 23 Mozgalom címére. v
