Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-10-23 / 7-9. szám
F Á K L Y A L Á N G 11 végén tapsorkánnal hivta vissza a közönség a függöny elé a szónokot. A megnyitó beszédet Pongrátz Ödön mondta, nagy hatást kiváltva. Vörösmaty Mihály “Szózat” cimü költeményét Bényei István szavalta olyan átéléssel és előadói művészettel, amelyhez hasonlót ritkán hallottunk. A határozati javaslat szövegét (amelyet lapunk más helyén adunk —a szerk.) magyarul Dr. Regős Péter, angolul pedig Louis Barassi olvasta fel egyhangú tetszésnyilvánitástól kisérve. A kitűnő művészi műsorban igen nagy hatást váltott ki a Búzavirág tánccsoport népitáncaival, valamint Kátay Mihály és Nagy Lajos kitűnő énekszámaikkal. Az énekszámokat, a magyar és amerikai Himnuszokat Seress József kisérte zongorán a tőle megszokott kiválósággal. Bevezető imát Nt. Varga László és Ft. Szlezák Imre, a befejező imát pedig Nt. Ladányi Zsigmond mondta. A konferanszié nehéz szerepét angolul és magyarul Bényei István töltötte be kitűnő megoldásokkal. Az Emlékünnepély egységes ünneplő közönsége több mint négyszáz dollárt kitevő adománnyal járult hozzá a kiadások fedezéséhez, amelyért ezúton is köszönetét mondunk. Ugyancsak itt mondunk köszönetét azoknak a kedves honfitársainknak, akik 10 és 25 dolláros adományaikkal az Emlékünnepély védnökei és fővédnökei voltak és nem kivánták neveik feltüntetését. Valamenyiüknek külön köszönő levelet is küldeni fog a rendező bizottság. Köszönetét mondunk a szereplőknek kiváló teljesítményeikért, a megjelenteknek részvételükért, amellyel hathatósan hozzájárultak az Emlékünnepély óriási erkölcsi sikeréhez, amely után mi szabadságharcosok (több mint kétszáz szabadságharcos volt ott és vett részt az Emlékünnepély munkálataiban) azzal a biztos tudattal szolgáljuk tovább hőseink hagyatékát, hogy a fenyegetések ellenére is minket támogat az emigrációs közvélemény és igy további reményekkel mehetünk tovább a szabadságharc alatt megkezdett utón: hazánk szabadságának mielőbbi kivívásáért. Figyelő. Az alábbi kiáltvány szövegét az 1956-os október-novemberi forradalom és szabadságharc 7. évfordulóján rendezett Emlékünnepély (Yorkville Casinó — New York) egyhangúlag elfogadta, s mint a naggyülés határozatát a világ népeinek és kormányainak tudomására hozza. KIÁLTVÁNY A VILÁG NÉPEIHEZ ÉS KORMÁNYAIHOZ Az 1956-os vérbefojtott magyar forradalom és szabadságharc 7. évfordulóján. Minél inkább távolodunk időbelileg az 1956-os október-novemberi magyar forradalom és szabadságharc dicsőséges napjaitól, annál tisztábban emelkedik ki a történelmi háttérből az a ragyogó igazság, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a huszadik század legkiemelkedőbb eseménye és a történelem legfelemelőbb jelensége volt. Mi magyar szabadságharcosok és magyar származású amerikai polgárok szükségét érezzük annak, hogy ma ismételten kinyilvánítsuk milyen mélységesen elitéljük a Szovjetunió barbár orvtámadását a magyarság ellen 1956-ban és az azóta is tartó szovjet gyarmati megszállást Magyarországon. Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy milyen nagy mulasztásnak tartjuk azt a szomorú tényt, hogy a szabad világ kiaknázatlanul hagyta az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc egyedülálló nagy győzelmét, amikor még csak meg sem kísérelte, hogy a Szovjetunió magyarországi vereségét a nyugati szabad világ hasznára és az egész emberiség javára fordítsa. A szabad világ 1956-ban elmulasztotta táplálni a szabadságért való önfeláldozás szellemét és ezzel az emberiség szebb jövőbe vetett hitét, pedig az akkor egyet jelentett a világ megtisztulásának isteni és emberi követelményeivel. Ezért az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc szellemében kérjük a szabad világ közvéleményét és kormányait, hogy az egységes magyar nemzet alább felsorolandó követelményeinek valóra váltását minden rendelkezésükre álló eszközzel segítsék — mint a magyar nemzet életének és jövendőjének létminimumát. 1., Követeljük, hogy a szovjet megszálló hadsereg haladéktalanul hagyja el Magyarország területét, hogy ezáltal visszaállittassék Magyarország szabadsága és függetlensége. 2., Követeljük, hogy a szovjet hadsereg kivonulásával egyidőben semleges európai országok katonáiból szervezett rendfenntartó egységek vonuljanak be Magyarországra, az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízásából, teljesen tiszteletben tartva a magyar nemzet önrendelkezési jogát. 3., Teljes amnesztiát és rehabilitációt követelünk a börtönökben sínylődő volt szabadságharcosok és minden más politikai fogoly részére, amellyel párhuzamosan követeljük a Szovjetunióba deportált magyar állampolgárok azonnali hazaszállítását. 4., Követeljük, hogy a rendfenntartó egységek ellenőrzése mellett szabad és titkos, több párt rendszerű választások tartassanak, amelynek eredményeként alakuljon független felelős magyar kormány, amely az egész magyar nemzetre támaszkodva munkáját Magyarország érdekeinek védelmére szenteli és megszabja a magyar nemzet demokratikus jövendőjének útját. Amig a fentebb felsorolt követelések meg nem valósulnak, nem tekinthetjük a magyar ügyet megoldottnak s amig a magyar ügy kielégítő megoldást nem nyer, addig nem lehet béke a világon, mert amig a világ egy több mint ezer éves európai néptől megtagadja a szabadságot, addig a maga számára sem érdemli meg azt.
