Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)

1963-10-23 / 7-9. szám

10 FÁKLYALÁNG cleznünk diplomáciai kapcsolatainkat addig, mig az alább felsoroltaknak nem tesz eleget: a) A szovjet csapatok hagyják el Magyaror­szágot. b) Távolítsák el a vasfüggönyt, amely elvá­lasztja Magyarországot a szabad Európától. c) Rendezze a kormány és a katolikus egy­ház viszonyát Mindszenty hercegprímás megelége­désére. d) Adjanak szélesebb körű szabadságot a ma­gyaroknak, ha azok az ország elhagyására határoz­zák el magukat. e) Szüntessék meg a szabad Nyugatról érkező rádió és sajtó termékek korlátozását. Ez az utolsó pont igen fontos, mert, ha Magyarországon egy uj generáció nő fel a szabad világtól elszigetelten, az a veszély fenyeget, hogy más életformát (mint a kommunizmust) még hírből sem fognak ismerni és a kommunista életformát mint egyedüli életfor­mát fogadják el. Tehát a kommunista országokkal való kapcso­latainkat ilyen értelemben kell kiszélesítenünk anél­kül, hogy a kommunizmust mint életformát helyes­nek és véglegesnek fogadnánk el.” Nixon volt alelnök kitűnő cikkéhez nem szük­séges kommentár. Csak egyetlenegy, de elenged­hetetlenül lényeges szempontra hívjuk fel a figyel­met, ami felsorolásából kimaradt: a forradalom és a szabadságharc szellemében követeljük, hogy a szovjet csapatok távozása után semleges ENSz csa­patok elenőrzése mellett tartsanak Magyarországon több párt részvételével szabad és titkos választáso­kat, hogy az ország népe maradéktalanul vissza­nyerhesse önrendelkezési jogát. HÓKA MIHÁLY A Magyar Szabadságharcos (Nem­zetőr) Szövetség Amerikai Szerve­zete és A magyar Október 23 Mozgalom HÍREI ÉS KÖZLEMÉNYEI: Az 1956-os forradalom és sza­badságharc hetedik évfordulójára rendezett szabadságharcos EMLÉK­­ÜNNEPÉLY-t megelőzően a magyar szabadságharcosok ellenségei soha nem látott koncentrikus támadást indítottak az Emlékünnepély sike­rének meghiúsítása érdekében. An­nak ellenére, hogy a Magyar Sza­badságharcos (Nemzetőr) Szövetség Amerikai Szervezetének Intéző Bi­zottsága a Magyar Október 23 Mozgalom Központi Bizottságával együttmöködve már hosszú hóna­pokkal az évfordulót megelőzően meghirdette a mindig országos ér­vényűnek tekintett new yorki Em­lékünnepélyt a Yorkville Casinóban, mégis akadtak magukat magyar szervezeteknek tekintő csoportosu­lások, akik ennek tudatában az egységes magyar állásfoglalás meg­hiúsításának érdekében ellenünne­pélyt szerveztek azonos napon, azonos órában. Ebből a vitathatatlanul magyar megosztást célzó magatartásból any­­nyi rosszindulat és célzatos félre­vezetés látott napvilágot a mögöt­tük felsorakozott sajtó hasábjain, hogy minden józanitéletü honfitár­sunkban joggal vetődhet fel az a kérdés, hogy süllyedhetnek-e még mélyebbre uraik kiszolgálásában és magyar érdekek elárulásában azok, akik mindenáron tönkre akarnak tenni minden becsületes kezdemé­nyezést, hogy továbbra is megma­radhassanak uraik kegyeiben, akik a magyar nemzet életérdekei ellen szövetkeztek. A HŰSÉG Az ellenünnepély rendezői a ma­gát magán társaságnak nevező Szabad Európa Társaság közvetett, vagy közvetlen híveiből álltak ösz­­sze, hogy megakadályozzák a sza­badságharcosok méltó emlékezését. Mint az előző években mindig, most is mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne szólalhassanak meg azok a szabadságharcosok, akik a szabadságharcot fegyverrel vívták, mert azoknak ők nem ír­hatták elő azt, hogy mit mond­hatnak, mert a szabadságharcosok minden megnyilatkozásukban egye­dül lelkiismeretük szavára hallgat­nak csak és ebből eredően a füg­getlen magyar gondolkodást követik s a forradalom és a szabadságharc célkitűzéseinek maradéktalan meg­valósítását tekintik életük egyedüli értelmének. Ezért kellett tehát gya­­lázniuk az ellenünnepély szervezői­nek a szabadságharcosokat. De cél­jaikat hála a magyar emigráció kitűnő Ítélőképességének ezúttal sem érték- el. Bár- megbeszéléseik után hosszú listát közöltek az őket tá­mogató szervezetekről, hamarosan kiderült, hogy a feltüntetett szerve­zeteknek jó része még papíron sem létezik, valamint az is, hogy több egyesület kérte, hogy töröljék ne­veiket a támogatók listájáról (amit persze a mai napig sem tettek meg) miután látták, hogy mibe kevered­tek bele. Ilyen előzmények után került sor a szababdságharcosok Emlékünne­pélyére a Yorkville Casinóban, ahol DIADALA több mint hatszázötven főnyi kö­zönség, megjelenésével tüntetett a szabadságharcosok mellett. Hiába való volt tehát az a sok költség, amelyet a magyar emigráció meg­tévesztésére "bedobtak” az ellenün­nepély szervezői (igaz hogy soha sem nekik kell megfizetni) amikor szinte naponként féloldalas hirde­tésekben csalogatták ellenünnepé­lyükre a magyarságot. A New York és New York környéki magyar emigráció ezúttal ismét hitet tett magyarsága mellett és bojkottálta az ellenünnepélyt. Diadalmaskodott tehát a hűség újra a Yorkville Casinóban. Akik ott voltak egész életükben emlé­kezni fognak erre az ünnepélyre, amelynek fénypontja a bridgeporti szabadságharcosok részvételével elő­adott szabadságharcos élőkép volt, amelyet Mákos Károly rendezett. A rendező egyetlen drámai élőképbe süritette össze a szabadságharc tör­ténetét olyan művészi tökéllyel, hogy hatszázötven ember megrendült zo­kogása kisérte végig az alig félórás jelenetet. Ez alatt a félóra alatt minden jelenlévő találkozott a sza­badságharc igazi lényegével, s bát­ran kijelenthetjük, soha ilyen meg­rázó élményben nem volt részünk a szabadságharc óta. A jelenet ze­nei aláfestése Szilágyi Antal kitűnő munkáját dicséri. A hatás leírha­tatlan volt. Az ünnepi beszédet Hó­ka Ernő mondta, aki beszédével annyira magával ragadta az ünnep­lő közönséget, hogy szónoklatának

Next

/
Thumbnails
Contents