Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-15 / 4-6. szám
16 FÁKLYALÁNG A SZOVJET ŰRREPÜLÉS MÉLYEBB ÉRTELME Irta: Selmeczi Ernő A nagysikerű szovjet űrrepülések utáni hetekben meg kell állnunk egy időre, hogy áttekintsük Kelet-Nyugat küzdelmének ezt a legfontosabb frontszakaszát. Részünkre olyan tüneteknek van nagyobb jelentősége az események értékelésénél, melyek elsősorban nem tudományos és technikai jellegűek. Az átlag ember vagy tisztán csak műszaki viszonylatban értékelő ember is érzi a világűr most kezdődő felderítése körüli versengés mesterkéltségét, a tényleges tudományos jelleg háttérbe szorulását. Ezen jelenségek behatóbb elemzéséhez az kell, hogy elsősorban mindennek a politikai jelleget tartsuk szem előtt, a felfedezések nagyszerűségéről és fontosságáról hangoztatott frázisokat pedig háttérben kell hagynunk. Meggyőződésünk, hogy ilyen szempontból nézve az eseményeket, megközelítjük a szovjet vezetők gondolatmenetét és rejtett szándékait. * Három fő szempont köré kell koncentrálni vizsgálódásunkat, a Szovjet legvalószínűbb indító motívumai tárgyalásánál. Az első motívum lélektani jellegű. A legnyiltabban Dosztojevszkij által tárgyalt: “hivatástudattal” átszőtt orosz nemzeti lélek, a Szovjetunióban vélte meglelni (az internacionalista jelleg ellenére is) a legjobb fórumot, melyen az újkor “Messiásaként” léphet a világ népei elé. A nyugati kulturközösséggel szembeni kisebbrendűségi érzéstől a szovjet hatalom lett hivatva megszabadítani, sőt arra is, hogy végső célként az orosz nép vegye át a világ vezetését. De mielőtt a dolgok jobbra fordultak volna, sok keserves leckét kellett megtanulniuk. Évtizedekig csak tűrés, az ellenféltől való tanulás lett osztályrészük, mig elsajátították a tudomány, technika és termelési módok modern módszereit. A háborúval ez a folyamat csak fokozódott. Bár sóvárogva lesték az alkalmat egy eredeti orosz megnyilvánulási lehetőségre — továbbra is gyártaniuk kellett ismert nyugati termékeket és legfeljebb azok orosz nevének kiválasztásánál lehettek csak “eredetiek”. Bár minden év eredményeket hozott részükre, de azok egyúttal egy újabb önérzetsérülést is jelentettek, kisebbrendűségi érzésük mélyülését. Ebbe a képbe illik a rakéták és az atombomba szovjet által történt kezdeti előállítása is. Mindkét esetben, itt is másoktól átvett alapokra helyezett tovább-fejlesztésről volt szó. Az uj jelleg az átvétel módjánál adódott. A rakéták esetében — közismert tény — a nyugati hadvezetőség előrelátásának hiánya, stratégiai naivitása játszott az oroszok kezére Pendemühllenél. Az atomtitok megszerzését pedig mulasztás és bizonyos amerikai körök áruló cselekedetei tették lehetővé. Az USA felelőssége, hogy 1962 augusztusában a moszkvai tömeg “kozmoszt” kiabálhatott, itt kezdődött. Mint minden diktatúra a történelem során, a Szovjetunió is szüntelenül törekedett a legújabb fegyvert adni katonái kezébe. Nem meglepetés tehát, hogy ők már 1945-től kezdődően koncentráltak a V2 rakéták tovább fejlesztésére. Akkor még semilyen különös, elvi-politikai megfontolás nem húzódott munkálataik mögöt. Elszigetelt földrajzi helyzetüket és a legújabb fegyverekre való törekvést tekintve, eljárásuk nem különösebb “szovjet-orosz zsenialitást”, csak természetes logikát árul el. Az ügynek az adta második jellegzetességét és igazi fontosságát, mikor a rakéta tudomány és ipar terén végzett munkálkodásaikra alig kaptak az USA részéről választ. Az USA nem tudta vagy nem akarta ezen uj területet jelentőségének megfelelően kezelni. Ez — a nem Szovjeten múló — tény, előnyhöz juttatta őket ezen a téren. A XX. század oroszainak életében, ez az előny jelentette az első esetet, mikoris felfedezték, hogy van végre egy terület, ahol saját lábukon állnak; hol mind minőségben mind méretben vezetnek egy műszaki területen. Kielégülést sóvárgó lelkűk egy kecsegtető ut kezdetét lelte meg. Ez az első motívum, mely az 1961-62 évek moszkvai diadalünnepeihez elvezetett. A második motívum katonai jellegű. A SAC ellensúlyozására — saját külső támaszpontok hiányában — csakis hosszutávu rakéták jöhettek számításba. Ami még ennél is fontosabb: nagy szállítóképességű rakéták kellettek. Atombombáik - az 1958-as kísérletek szerint még alacsony kihozataluak voltak. Több tonna súlyú anyagot kellett felhasználni egy “viszonylag” kisebb méretű destrukció eléréséhez. így a katonai szükséglet a nagy súlyt emelő, hosszutávu rakéta lett. Csak a diktatúrákban megvalósítható hallgatagsággal és minden erő felhasználásával koncentráltak a rakéta kísérletekre és a szükséges kiszolgáló iparok és tudományágak párhuzamos fejlesztésére. Az ötvenes évek végére, többezer kilogram súlyokat szállító, jól bevált interkontinentális rakétákkal rendelkeztek. Még ezen második motívum mögött sem lehet felfedezni egy rejtett, világpolitikai trükköt előkészítő szándékot. Évtizedek alatt ipari hatalommá fejdődött ország “vizsga munkáját”, egy tudós generáció beérését bizonyítja, mellyel katonai kiegyenlítődést, sőt előnyt szándékoztak elérni. (Következő számunkban folytatjuk) FÁKLYALÁNG HUNGARIAN TORCHLIGHT Az Október 23 Mozgalom Folyóirata Főszerkesztő: Hóka Mihály HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT INC. P. O. Box 249, Grade Station New York 28, N. Y. PRINTED MATTER PLACE FOR STAMP
