Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-15 / 4-6. szám
12 FÁKLYALÁNG Külpolitikai Szemle Azzal a ténnyel, hogy ezév junius 27.-én az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli ülésének utolsó napján a közgyűlés a mandátum vizsgáló bizottság előterjesztése alapján 87 igenlő szavazattal és 10 tartózkodással elfogadta a kommunista Kádár kormány megbízó levelét, kifejezésre jutott az Egyesült Nemzetek Szervezeténk tehetetlensége mellett ennek a világszervezetnek morális értéktelensége is. A gazdasági csőd szélén álló világszervezet irányitóit nyilvánvalóan az a cél is vezette többek között, hogy a magyar kérdés szanálásával hátrálékuk megfizetésére bírják azokat a /(szinte kivétel nélkül kommunista) kormányokat, amelyek anyagilag nem járultak hozzá az ENSz kongói és egyéb “békeakcióihoz”. Más lapra tartozik az, hogy a fentebb említett kormányok ezek után is megtagadják a hátrálékok megfizetését. Mi magyarok ebből a szomorú tényből csak azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy újra végzetesen elárultak bennünket. Megkérdezésünk nélkül és életérdekeink ellen döntöttek ismét. A megdöbbentő számunkra leginkább az Egyesült Államok kormányának magatartása volt, amely ezt a határozatot megelőzően következetesen szót emelt a magyar nép érdekében az ENSz-ben, most azzal az indokolással nem emelt kifogást a mandátum-vizsgáló bizottságban a Kádár kormány megbízó levelének elfogadása ellen, hogy javaslatával kisebbségben maradt volna. Ezt az uj felfogást az amerikai törvényhozás mindkét házában erőteljesen megbélyegezték a felszólaló honatyák. Szinte kivétel nélkül kifejezést adtak azon véleményüknek, hogy az Egyesült Államok ilymódon nem tagadhatja meg elveit saját jövője veszélyeztetése nélkül Ilyen előzmények után került sor U Thant ENSz főtitkár budapesti látogatására julius 1.-én, ahol két napot töltött. A ferihegyi repülőtéren a fogadására megjelentek előtt, miután megköszönte a szívélyes (!) fogadtatást kijelentette, hogy nagyon örült annak, amikor megtudta, hogy a magyar kormány amnesztiát hirdetett a politikai foglyok számára. A Reuter hírügynökség egyik budapesti tudósítója tudni véli, hogy mind a magyar kormány mind U Thant főtitkár megelégedésére szolgáltak a tárgyalások s a főtitkár “kedvező benyomásokkal távozott (Budapestről) különösen a Kádárral folytatott nyilt és őszinte tárgyalások miatt”. Csupán azt nem tudta eldönteni a főtitkár, hogy milyen minőségben tartózkodott Budapesten ugy-e mint az ENSz közgyűlésének megbízottja a magyar kérdésben, vagy csak mint főtitkár. Mindenesetre fölajánlotta szolgálatait a Mindszenty probléma megoldására, amelynek érdekében jelentkezett is kihallgatásra VI. Pál pápánál. Úgy tűnik nemcsak Stevensonnak okoz problémát “a konok pap” magatartása, hanem mások is nagyon szeretnék “elrendezni” Mindszenty hercegprímás ügyét. Hogy kinek szolgált nagyobb megelégedésére U Thant budapesti látogatása, azt lemérhetjük abból a külsőségeiben fényes fogadtatásból, amelyben Kádárt részesítették Oroszországba érkezése alkalmával. Ilyen fogadtatásban vazallust még nem részesítettek a “világszocializmus” fővárosában. Életrajzát hozta az aznapi Pravda, Hruscsovval az élén a Kommunista Párt és a szovjetkormány legszámottevőbb vezetői jelentek meg fogadására a pályaudvaron, diadalmenete a Kreml felé vezető utón mind-mind azt bizonyítja, hogy Kádár nagy szolgálatot tett a Szovjetuniónak, amikor hétéves kitartó erőfeszítéssel az 1956-os szovjet kudarcot “győzelemmé” változtatta a világfórum előtt. Az elárult magyar népnek nem szolgál vigasztalására, hogy ezt a győzelmet Kádár a szabad világ egyes vezető köreinek támogatásával érte el. Az ENSz magatartása a magyar kérdésben és Kádár moszkvai diadalutja együttesen oszlatják el a végpusztulásra Ítélt magyar nép utolsó reményeinek foszlányait is.----------o---------Az atomklub három tagja: az Egyesült Államok, Nagybritannia és Szovjetoroszország között viszonylag rövid ideig tartó tárgyalások után megegyezés jött létre Moszkvában, hogy a jövőben az egyezményt aláíró atomhatalmak nem folytatnak atomrobbantási kísérleteket sem a földön, sem a levegőben, sem a viz alatt — csak a föld alatt. Az emberiség győzelmének elnevezett egyezmény — mint ezt a nyilatkozatokból megtudjuk — távolodást jelent a háborútól s egyben közeledést a békéhez. Nem “millennium” még, de világitó fénysugár a sötétségben, egy fontos első lépés, nagy öröm és fordulópont a világtörténelemben. Mindenki örül, aki számit. Harriman és Hruscsov ölelkeznek. Óriási lelkesedés. Most már csak azt kell biztosítani, hogy a NATO tagállamai és a Warsói Paktumban tömörült felek ne fenekedjenek egymásra többé, hanem szépen békében férjenek meg egymással; azaz kössenek megnemtámadási egyezményt. Ez magyarra lefordítva pedig pontosan azt jelenti, hogy a nyugati szerződő felek ujfent ismerjék el a Szovjetunió második világháborús hódításait, vagyis a jelenlegi statusquot. Részleteiben: a nyugatiak ismerjék el a keletnémet övezetet, s ezzel állandósítsák Németország megosztotságát s erősítsék meg a rosszemlékű Jaltai Szerződéssel a Szovjetuniónak ajándékozott közép- és keleteurópai országok gyarmati helyzetét. Ennek felismerésében szinte minden józan gondolkozásu ember osztozik, csak a magasságos tojásfejek — Rostow elnöki tanácsadóval az élükön — ne tudnák ezt? Ezért nem tudunk lelkesedni, különösen mi magyarok a moszkvai egyezményért, bár a béke föltétien hívei vagyunk (igaz nem békeharcosi minőségben) de az igazságot és a szabadságot igényeljük első sorban, amelyek nélkül csak szolgabéke van.----------o---------A Francia Köztársaság elnöke, Charles de Gaulle julius 29.-én sajtókonferenciát tartott az Elysée Palota Salle des Fétes termében. Hivatalba lépése óta ez volt a nyolcadik sajtókonferenciája az ötödik Köztársaság elnökének Hozzávetőlegesen kilencszázan vettek részt a 81 percig tartó konferencián. Kimeritő válaszaiban hü képet adott a tábornok-elnök a jelenlegi politikai helyzetről, különös tekintettel Európa problémáira. A határozottan de Gaulle (és Európa) ellenes liberális sajtó méltó választ kapott támadásaira. Kitűnő leckét a magasabb rendű európai szellemiségből. Kifejtette az elnök — az amerikai-francia viszonnyal kapcsolatban — hogy Franciaország nem Amerika ellenes és sohasem lesz az, mert a francia-amerikai barátság már majdnem kétszáz éves és egyedül Franciaország volt az, amelyik Amerika mellett harcolt három háborúban; a függetlenségi, valamint az első és második világháborúkban. “Feltételezni — mondta — hogy a két ország közül az egyik megbántsa a másikat, képtelenség. A szovjet erő ismeretében az Atlanti Szövetség elemi szükségszerűség Ha háború törne ki — tette hozzá — Franciaország az Egyesült Államok mellett
