Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-08-15 / 4-6. szám
FÁKLYALÁNG 13 állna”. Határozott, becsületes hitvallás ez, kiállni a szövetséges, a barát mellett, holott a francia elnök tökéletesen tisztában van azzal, hogy az Egyesült Államok bizonyos vezető körei nem ápolták mindig olyan híven ezt a barátságot, mint Franciaország. Ennek ellenére és Franciaország megerősödését is figyelembe véve de Gaulle hisz az amerikai-francia jóviszony fennmaradásában a mellérendeltségi viszony kihangsulyozásával. A sajtókonferencia leglényegesebb részét az európai problémákra adott elnöki válasz képezte. Minden kétséget kizáróan kifejtette az elnök, hogy Európa önállóságra törekszik és megszűntnek tekinti azt a megalázó viszonyt, amelyet az angolszászok és a Szovjetunió — a jelenlegi moszkvai megállapodáshoz hasonlóan — Jaltában és Potsdamban Európára kényszeritettek. Európa az európaiaké és téridegen hatalmak nem irányíthatják többé Európa fejlődését, mert a jövőben Európa önmaga fogja saját sorsát irányítani. Az európai nemzetek Európája érdekében jött létre a német-francia egyezmény, ezért fejleszti ki Franciaország önálló atomvédelmét és ezért nem csatlakozhat Franciaország a moszkvai részleges atomrobbantási tilalomról szóló egyezményhez, amellyel lényegében semmit nem változott a jelenlegi világhelyzet. Ha egyszer elkövetkezik az a pillanat, amikor valódi változás áll be a kelet-nyugati viszonyban, amikor Európa az őt megillető helyét betöltheti saját problémáinak megnyugtató elrendezésében, akkor Franciaország konstruktiv javaslatokkal járul majd hozzá az igazságon alapuló világbéke megteremtéséhez. De amig az Egyesült Államok a második világháború befejezése óta a Szovjettől semmi ellenszolgáltatást nem kapott saját engedményei ellenében, addig Franciaország nem lelkesedett egy kelet-nyugati megnemtámadási szerződés megkötésének tervéért, márcsak azért sem mert Franciaország nem szándékozik senkit sem megtámadni, ezért nincs semmi értelme, hogy megnemtámadási szerződéseket kössön. A másik nem kevésbé nyomós ok, amely Franciaország ezen álláspontját kialakította az, hogy Franciaország nem tekinti egyenlő minőségű szerződő félnek a Warsói Paktumba kényszeritett népek “vezetőit” a szabad országok szabad elhatározásából alakult NATO képviselőivel. Annak kijelentése mellett, hogy Franciaország sohasem lesz támadó, kihangsúlyozta az elnök, hogy Franciaország meg fogja védeni önmagát és szövetségeseit minden kívülről jövő támadással szemben. ‘----------o---------Trianon vetése újabb aratásra érik napjainkban, amikor csaknem kétmillió erdélyi magyar halálsikolyát hozta át nyugatra a dermesztő keleti szél. A londoni Observer-ben jelent meg először a Független Erdély Mozgalom nevében kiadott és Magyarországon keresztül nyugatra csempészett felhívás a pusztulásra Ítélt erdélyi magyarság kibirhatatlan helyzetéről. Erdélyi véreink megmentése érdekében egy emberként mozdult meg a becsületes magyar emigráció mint minden esetben, amikor a magyarságot veszély fenyegette. Tömeggyüléseken és memorandumokban hívta fel a szétszórt magyarság a szabad Nyugat vezetőinek figyelmét a minden eddigit felülmúló romániai magyarüldözésre. Egyes válaszokból sajnos csak csak arról győződhettünk meg, hogy a magyar nép elleni gyűlölet nemzetközi és határtalan. Szomorú példa ennek a ténynek illusztrálására Adlai Stevenson amerikai ENSz követ John R. Pillion képviselőhöz küldött cinikus válasza “... XJgy tűnik — Írja többek között Stevenson — hogy a román hatóságok ezt a régóta húzódó és rendkívül érzékeny kérdést inkább fokozatos és óvatos, mintsem drasztikus eljárással igyekeznek megoldani...” Nem tudjuk mit szólna Stevenson ur — aki mellékesen a “világkormány” felállításán fáradozik, amelynek elnökéül természetesen saját magát képzeli el — ha például valaki őt csendesen fojtogatná, ahelyett, hogy drasztikusan rövid utón megfojtaná? Vagy nincs szebb a csendes fojtogatásnál, különösen, ha olyan gyűlölt nemzetről van szó, mint a magyar... Stevenson Ur? A követ ur már sokszor tanujelét adta magyar-gyűlöletének, de ennyire leplezetlenül, mint ezen levelében, ezideig még nem. Bocsássanak meg a stevensonok, a román kormány és mások, hogy tisztelettel megkérdezzük: miért? Miért szövetkeznek elvesztésünkre? Talán azért, mert ezer éven át amikor magunkat védtük, védtük a Nyugatot is? Vagy azért, mert sokkal különbek vagyunk náluk? Vagy csak egyszerűen azért, mert Trianonban bűnöztek ellenünk és könnyebb a bűnt bűnnel tetézni, mint jóvá tenni? Azt üzenjük nekik: mi már sok csapást túléltünk s ha velünk lesz a Magyarok Istene a jelenlegi sáskajárást is túléli a magyar nemzet, ha kell akármiféle bűnszövetkezet ellenében is!------------o-----------A kinai-orosz disputa nem vezetett megegyezésre Moszkvában. A pápább kínaiak kimeríthetetlen érvlavinával indultak harcba; egy egész sztálinizmussal és egy fél leninizmussal, a nemkevésbbé lármás, de csak egy árva fél szál leninizmussal csatázó moszkvai elvtársaik ellenében. A moszkvai zajos napok jól sikerültek — Moszkvának. A kínai mumusok miután minden érvüket hozzá vagdosták Hruscsov fejéhez, mosolyogva és észrevétlenül hazamentek. Hruscsov sem bánkódott túlságosan a szovjet-kinai fiaskó miatt. Aki csak Moszkvában maradt, azokkal rendre ölelkezik és egyre kacsintgat. Ő bizonyosan tudja, hogy miért... !----------0---------Nixon volt amerikai alelnök európai látogatása során Budapestre is ellátogatott. U Thant ENSz főtitkárral ellentétben ő megtalálta a módját annak, hogy a magyar néppel közvetlen kapcsolatot teremtsen és meglátta azt amit mindenkinek meg kell látnia, akinek szeme van a látásra. Nem “béke-missziót” töltött be, és nem tárgyalási feltételeket puhatolt ki, hanem észrevette — amit a hivatalosak nem hajlandók észrevenni — hogy a magyarok Amerika legjobb barátai. Vasfüggöny mögötti bátor és egyértelmű magatartásával megerősítette bennünk régebbi véleményünket, hogy az 1960-as választások alig százezres szavazattal lemaradt republikánus párti elnökjelöltje igaz ember, a magyarok barátja és kitűnő hazafi is. Bár diplomata útlevéllel utazott, útját mégis magánjellegűnek minősíti. Tárgyalt Adenauerrel és de Gaulle-al is s ezen tárgyalások után kijelentette, hogy mindkét fél érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tart egy de Gaulle-Kennedy találkozót. Minden bizonnyal gazdag tapasztalatokat szerzett a volt alelnök készülő könyvének anyagához. Különösen berlini és budapesti látogatása során, amikor Kelet-Berlinben német munkásoknak zongorázott és Budapesten a piacon kérgeskezű magyar tiborcok kézszoritásából az örök magyar nemzet becsületét és szabadság utáni vágyát hozta vissza korunk Bábelébe- New Yorkba. HÓKA MIHÁLY +
