Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-15 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 3 Sulyok Dezső: EZ A MI UTUNK Ennek az egyre nagyobb érdeklődéssel fogadott lapnak 1962 karácsonyi számában “A szenvedés szolidaritása” címen cikket írtam, amelyben mértékadó emigráns fórumon első Ízben vetettem fel a magyar helyzet egyezkedés utján való rendezésének gondolatát. A mindenünnen megnyilvánult reakció a leghatározottabban igazolja, hogy a gondolat felvetése időszerű és a cikk tartalma helyes volt. Maga a reakció korántsem volt egyértelműen helyeslő: kisebb részben ugyan, de voltak nem helyeslő, sőt elitélő hangok is. De alaposabb kiértékelés után az utóbbiak is arra utalnak, hogy a felvetett eszme további kifejtését folytatni kell, mert akik ellentmondtak, azoknál is ennek oka majdnem kivétel nélkül az volt, hogy — részben jóhiszeműen, részben nem — félreértették szándékainkat, bár azok eléggé világosan ki voltak már nyilvánítva első közleményünkben is. Mostani cikkem célja az, hogy a Mozgalom vezetőségével teljes egyetértésben további részletezését adjam a gondolatnak és javaslatoknak, amelyek az első cikkben természetesen nem voltak részleteikben kifejthetők, már csak annak rövidsége miatt sem. 1. A magyar nemzeti élet létminimuma. Ha egy akciót elindítok, tökéletesen tisztában kell vele lennem, hogy mit akarok. Ha politikai tárgyalásokat javasolok, tudnom kell hogy mi az a minimális cél, amit azokkal el akarok érni, aminek elérése nélkül tehát akciómat nem tekinthetem majd sikeresnek. Ezért mindjárt itt nyíltan kimondom: bármely, a magyar kérdés rendezését célzó tárgyalásokat nem tekinthetünk sikereseknek, amig az alábbi eredmény mint minimum nincs elérve: a. ) Nem érhetjük be sem egy Tito féle, sem egy Gomulka féle megoldással. Sem Jugoszlávia sem Lengyelország népe a legtávolabbról sem szabad. Ha egyáltalában teszünk valamit, annak célja nem lehet kevesebb mint a magyar nép tényleges szabadságának kivívása. A rendezésnek tehát, amit szemünk elé tüzünk, nagyjában és egészében legalább is Finnország helyzetét kell mintául vennie. b. ) Biztosítani kell Magyarország örökös semlegességét és ezt mind a nyugati hatalmaknak mind a szovjetblokk népeinek szerződéssel el kell ismerniük és garantálniok kell. Mindkét oldalnak biztosítékot kell adnia, hogy ezt a semleges helyzetet tiszteletben fogja tartani és semilyen módon nem fogja azt veszélyeztetni vagy fenyegetni. Ezzel természetesen együttjár Magyarországnak a Varsói Paktumból való kilépése. c. ) Egyidejűleg Magyarország ünnepélyes nyilatkozatban kötelezettséget vállal, hogy bárhogyan alakuljon is a jövő helyzet, egyik hatalmi csoportnak sem fog sem aktív segítséget nyújtani, sem pedig azok számára olyan, saját területére vonatkozó jogosítványokat adni, amelyek a másik hatalmi csoport ellenében bármilyen vonatkozásban hasznosíthatók lennének. d. ) A leirt kereten belül azonban Magyarország nemzetközi szerződő képessége — mint szuverenitásának egyik attribútuma — fennmarad, hasonlóan Svájc nemzetközi szerződő képességéhez. e. ) Magyarország demilitarizálja magát addig a határig, ameddig ezt belső rendjének fenntartása és a kívülről esetleg mégis bekövetkezhető támadásoknak legalább első elhárítására való képesség fenntartása indokolják. Itt szintén Svájc katonai készültsége vehető mintának. f. ) Magyarország belső életében visszaállítja a többpárt rendszeren alapuló, szabad és befolyásmentes választások által garantált teljes politikai szabadságot és vele együtt az összes alapvető szabadságjogokat. Okulva azonban az 1956. évi forradalom tanulságaiból, amikor hirtelen több mint 30 párt kezdett tülekedni a politikai arénában, átmenetileg előre meg kell határozni azt a 2 vagy legfeljebb 3 pártot, amelyek az első 4 éves ciklusra szóló országos választásokon indulhatnak. Azután — e ciklus lejárta előtt 6 hónappal — az ország népe népszavazáson döntsön arról, hogy fenn akarja-e tartani ezt az alkotmányos korlátozást vagy át akar-e térni a minden korlátozástól mentes, meg nem határozott számú párt indulásának engedélyezésére, vagy esetleg valamilyen további átmenetet tart helyesnek. g. ) Hogy a korlátolt számú párt indulásának átmenetként való alkalmazása se vezethessen a közszabadságok megcsonkítására, tilalmat kell felállítani arra nézve, hogy az indulásra engedélyt nyerő pártok a választások befejezése előtt ne léphessenek egymással koalícióra és ne köthessenek a választások eredményét előre befolyásolni hivatott megállapodásokat. A választások után ez a tilalom megszűnnék. h. ) A gazdasági, politikai és társadalmi átmenet részletes terveit a mai kommunista rendszerről egy szabad, de szintén szocialista szellemű uj rendszerre csak legfőbb irányelveikben szabad előre meghatározni, mert a rendezés konkrét kérdéseinek eldöntése már a szabadságát visszanyert nemzet törvényhozásának lesz a feladata. i. ) A megállapodás elfogadását követő záros határidőn belül a szovjetcsapatok vonuljanak ki az országból és ugyanakkor az Egyesült Nemzetek rendfenntartó csapatai vonuljanak be oda. A katonai hatalom kicserélésétől számított szintén záros határidőn belül népszavazásnak kell döntenie arról, hogy az ország népe hajlandó-e elfogadni a rendezést és egyben ugyanakkor meg kell tartani az első törvényhozási és önkormányzati választásokat is az indulásra feljogosított pártok jelöltjei között. j. ) A választások idejére a két tárgyaló csoport (az otthoni kommunista kormány és az emigráció tárgyaló csoportja) alakítson paritásos alapon valamely ismert közéleti személyiség vezetése alatt ideiglenes választási kormányt, amelynek hivatali felhatalmazása megszűnik a választások megtartása utáni igen rövid záros határidő alatt. Amikor az uj parlamentáris kormány megalakult, az Egyesült Nemzetek rendfenntartó csapatai akkor hagyják majd
