Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-15 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 13 mikor felszabadíthatta volna. Mondja meg, hogy keserű a kenyér, melyet attól kap, akit vádol, bárha megdolgozik érte. Legyünk hálásak, ha egyénileg boldogulunk. De ez a hála ne tompítsa lelkiismeretünk és bírálatunk őszinte szavát a magyar nemzet jogos érdekei mellőzésének láttán. Éljünk azzal az előnnyel, hogy olyan világban élünk, ahol a szabad szóért nem jár börtön. Az otthoni rendszernek pedig üzenjük, hogy ez az emigráció minden szenvedése ellenére zömében még nem fáradt annyira, hogy a szabadságát egy tál lencséért elcserélje. A szovjet engedményekre vonatkozó kétkedése ellenére elmegy odáig, hogy előlegezi a bizalmat a sztálini örökség fokozatos felszámolását illetőleg. Ezért várjuk, hogy a "személyi kultusz" felszámolása után mikor számolja fel azt a sztálini örökségét, hogy hivatlan vendégként tartózkodik Magyarországon? * Mikorra e sorok napvilágot látnak, a magyarság 1848 március 15-e emlékét ünnepli. Nem ünnepelheti méltóbban, mintha annak a márciusnak elszánt és harcos szellemét idézi és hívja segítségül, mellyel az a szabadságharc elindult. A mai idők méhe is nagy eseményekkel terhes, amikor annak a márciusnak meg nem alkuvó és harcos szellemére nagy szüksége lehet. KÉRELEM A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ JÓHISZEMŰ MAGYAROKHOZ Azokat a külföldön élő jóhiszemű honfitársainkat, akiknek kezéhez ez a lappéldányunk eljut, arra kérjük, támogassák lapunkat, akcióinkat és mozgalmi életünket anyagi áldozattal is. Ebből a lapból látható, hogy mire vállalkoztunk nemzetünk jelenének és még inkább jövőjének megmentése érdekében egy olyan emigrációs tenger közepén, ahol 18 év óta még nem termett a mienken kívül egyetlen egy olyan eszme sem, amely csak egy hüvelykkel is előbbre tudta volna vinni népünk tragédiában megfeneklett hajóját. A mi akciónk vagy sikerül, vagy részese lesz annak a magyar balsorsnak, ami századok óta kisér minket. De jóhiszemű, nemesveretü és önzetlen magyarság-szeretetből fakadó, szivtőlszivig ható kezdeményezés, amit legalább is meg kellett kísérelni, hogy generációnk ne enyésszen el anélkül, hogy megkísérelné egy tragikus nép kisegítését nehéz helyzetéből. Segítsenek! Adjanak adományt lapunknak, vagy még inkább fizessenek arra elő és jelentsék be belépésüket Mozgalmunkba. Ma ez a legtöbb és legjobb, amit otthon maradt népünk érdekében tehetnek. Jöjjenek hozzánk és meglátják: itt nálunk más a légkör, más a szellem és mások az emberek, mint amit eddig az emigrációban láttak és amitől — ezt megértjük — kedvetlenül fordultak el. Postacímünk: Hungarian October 23d Movement P. O. Box 249 Gracie Station, New York 28, N. Y. vagy c/o Kálmán Zsámboky 1320 Overhill Street Westfield, N. J. AZ OKTOBER 23 MOZGALOM ELSŐ ÉVI KÖZGYŰLÉSE 1963 február 17.-én (vasárnap) d.u. tartotta a Magyar Október 23 Mozgalom első évi közgyűlését az Árpád Hallban New Yorkban. A Mozgalom Központi Bizottsága az évi közgyűlésre a Mozgalom tagjain kívül megfigyelőként meghívta a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Szövetség Egyesült Államok és Kanada területén működő alapszervezeteinek vezetőit, a magyar egyházak és magyar egyesületek vezetőit, valamint számos olyan személyt, akik a magyar emigrációs közélet valamilyen posztján tevékenységet fejtenek ki hazánk szabadságának mielőbbi visszaszerzése érdekében. Pongrátz Ödön elnök nyitotta meg az évi közgyűlést. Köszöntötte a megjelenteket, majd rövid beszédben utalt az aznapi evangélium igéire a “Magvetőre”. “Mi, a Mozgalom tagjai — mondotta — magvetői vagyunk a tiszta magyar gondolatnak. A magyar szabadság visszaszerzésének érdekében meghirdetett igéinket az első évben belevetettük az emigrációba kényszerült honfitársaink szivébe. Tudom, a mag nem mindig talál termékeny talajra; van és lesz hely, ahol sohasem fog gyökeret ereszteni, másutt a termő magból elfajzott dudva lesz, de attól a ténytől vezéreltetve, ahogyan szabadságharcos társaimat és népünket az áldozat vállalások éveiben megismertem, nyugodtan és reményteljesen kijelenthetem, hogy az általunk elvetett mag kalászba szökken egyszer és megtenni azt a régen várt termést, amelyből népünk boldogabb élete során hosszu-hosszu időn keresztül megkapja a nemzet boldog fennmaradásának tápanyagát.” Hóka Ernő a Mozgalom ügyvezető főtitkára évi jelentését a Fáklyalángban megjelent két irás néhány fejezetének ismertetésével kezdte meg. “Fontosnak tartom ezen részletek ismertetését — mondotta — hogy a meghirdetett célok tükrében érzékelhetőbben rajzolódjon ki Mozgalmunk első évi munkája, melyet ez a közösség az elmúlt év során az önzetlen hazaszolgálat jegyében elvégzett.” (Idézetek: az 1962 március 15.-i szám 3. 4. 8. és 15. oldalairól, a Bejelentés és az 1-es számú sajtótájékoztatóból. ) A főtitkár beszámolóját két főcsoportra osztotta. Az első főcsoport keretén belül a tények alapján szemlélhetővé tette a Mozgalom első évének pozitív egyenlegét. A második főcsoportban pedig vázolta a Mozgalom társadalom-politikai részét, annak bizonyítása céljából, hogy a Magyar Október 23 Mozgalom életrehivása magyar történelmi szükségszerűség és követelmény volt. Ezután ismertette a főtitkár a Mozgalom évi zárlatát az alant feltüntetett évi pénztárkönyvi adatok alapján: (Folytatása a következő oldalon) A Fáklyaláng most is honfitársaink áldozatos adományaiból jelenik meg. A jövőben szeretnénk a folyóiratot havonta pontosan megjelentetni, ezért kérjük, ha értékeli munkánkat küldje el adományát vagy előfizetését (egy évre 4, félévre 2 dollár) a Mozgalom címére: P. O. Box 249, Gracie Station, New York 28, N. Y.
