Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-15 / 1-3. szám
12 FÁKLYALÁNG EGY TÁL LENCSE? IRTA: MIKÓI ANDRÁS Az itt következő cikket a magyar emigráció egy általános tekintélynek örvendő tagjától kaptuk, aki azért kérte Írását álnév alatt közölni, mert jelenlegi személyi kapcsolatai olyanok, hogy most még nem akar ebben a kérdésben nyíltan színre lépni. Bár a cikknek több megállapítása és következtetése nem jedi teljesen a mi felfogásunkat, sőt a helyzetet sem Ítéli meg helyesen, mégis szívesen közöljük azt, mert becsületes, jószándéku Írás, amely ha részben félreértésre is adhat okot, végre majd mégis előbbre viszi a kérdés megérlelését. így szeretnénk kialakítani a különböző véleményekből a helyes közvéleményt ebben a fontos tárgyban és ezért hasonlóan színvonalas hozzászólásokat másoktól is szívesen közlünk. (A szerkesztő.) A múlt század magyar szabadságharca után tizennyolc évvel a helyzet az érdekelt felek szempontjából megérett a kiegyezésre. Ausztriát Königgraetz véres veresége érlelte, a magyarságot a szenvedések. Az otthon az emigráció vezérének óvása ellenére megalkudott a zsarnokkal. Az emigrációs zöm lassan hazaszivárgott. A nagy Magányos egyedül maradt elveivel haláláig, de meg nem hajolt. A XX-ik század két nagy magyar emigrációjának elindulása óta is eltelt tizennyolc év. Voltak az uj zsarnok életében is megrázkódtatások, de nem volt még Königgraetz. Ellenkezőleg. Belső megrázkódtatásai ellenére a hatalmi eszközök terén egyensúlyi helyzetet teremtett a világpolitikában. Ezzel szemben az a nyugati szövetség, mely tizenhat évvel ezelőtt kezeskedett a magyar nép demokratikus életlehetőségeiről a magyar békeszerződésben, azóta azt az erőfölényét is elvesztette, mellyel a szerződés aláírásakor rendelkezett. Magyarország, mely 1956-ban a Szovjet peremén szabadon lógó csonk volt, a szovjet-jugoszláv viszony felmelegedése óta újból jelentős katona-politikai tényezője a nagy hid tervének, mely a Földközi Tengerhez vezet. Értéke nőtt a Szovjet felé, csökkent a remény, hogy alkuval szabadulhat. Königgraetzek nélkül nincs teljes felszabadulás. A világpolitika egyensúlyi helyzetéből reálisan arra kellett következtetni, hogy a magyar kérdésnek a holtpontról való elmozdítása még alkudozás révén sem lehetséges. Annál meglepőbb, hogy a magyar rendszer a jelek szerint elérkezettnek látta az időt arra, hogy kezdeményező lépéseket tegyen a magyar emigráció felé. Lehet, hogy a gesztus a birtokon belül lévő fél előnye tudatából ered. Valószínű, hogy célja van a magyar emigrációval. Bármi legyen is az oka az otthoni rendszernek a közeledésre, megérdemli a választ. Mikor a római pápa viszonozza Kruscsev újévi üdvözletét, a magyar emigrációt sem érheti szemrehányás, ha válaszol a közeledésre. De hasznos is az emigráció felfogásának rögzítése, egyrészt a túlzott remények józan korlátok közé szorítására, másrészt azért, hogy a magyar kérdéssel foglalkozó köröket az emigráció felfogásáról tájékoztassuk. Elvégre rólunk van szó és szeretnék, ha ez nem nélkülünk lenne. A szabadságharcos emigráció ma is azon az elvi alapon áll, melyről a szabadságharc elindult. Ennek két főelve van: az orosz csapatok távozása és Magyarország semlegesítése. A szabadságharcosok vallják, hogy a magyar kérdés megoldásában az otthonmaradt nemzetnek van döntő szava. Ha a rendszernek komoly célja van, kérdezzük, miért nem fordul a magyar néphez közvetlenül? A szabadságharcban a nemzet félreérthetetlenül megmutatta, hogy mit akar. Mutasson hát a rendszer közvetlenül a magyar nép felé közeledést a fenti követelmények tekintetében. Az emigráció elfogadja a nemzet döntését, ha azt szabadon nyilvánítja majd. De mindaddig, amig a közeledés nem közvetlenül a nemzet felé tett lényeges engedményekben nyilvánul, az emigráció a feléje irányuló közeledésben nem láthat mást, mint a nemzet hátamögötti mesterkedést, annak kijátszására. De az emigráció jól tudja, hogy a nemzet zöme otthon továbbra is némán ellenáll és nem hajlandó ezt az ellenállást hátbatámadni suba-alatti tárgyalásokkal, csak azért, hogy esetleg hazasompolyoghasson. Nem valószínű, hogy az erőviszonyok mai egyensúlyi helyzetében a szovjet a magyar kérdésben lényeges engedményekre hajlandó. De mindent elkövet, hogy a magyar kérdést, mely a nemzetközi közvéleményt még mindig idegesíti, lényegtelen vagy látszólagos engedmények árán a felszínről eltávolítsa. Fenyeget a veszély, hogy a magyar kérdésben elsősorban felelős két nagyhatalom egymásra talál abban a törekvésben, hogy ezt a közös, lelkiismereti kérdésüket egy újabb, semmitmondó megállapodással félretolják. Fenyeget a veszély, hogy rólunk, de megkérdezésünk nélkül döntenek. Ehhez a döntéshez szeretnők szerényen előrebocsájtani, hogy a magyar népet csak a szabadságharcban nyilvánított követeléseinek maradéktalan teljesítése elégíti ki. Ragaszkodunk a békeszerződésekben garantált jogainkhoz, melyeket a magyar nép a szabadságharc véráldozatával csak megerősített. Nem mondunk le ezekről a jogainkról, mert hiszünk annak a magyar mondásnak igazságában, hogy amit a hatalom és az erőszak elvett, azt a jövő visszaadhatja, de amiről a nemzet önként lemond, az elveszett. Kérjük a magyar kérdéssel foglalkozó hatalmakat, ne bocsássák alkuba a magyar nép jogát a szabadsághoz, lényegtelen engedményekért. Ne siessenek most, a szabad világ részére kedvezőtlen eröhelyezetben, ha nem siettek akkor, amikor meg volt az erejük a magyar békeszerződésben biztosított demokratikus jogok kicsikarására. A magyar nép türelemmel, némán vár szenvedései között és újból remélni kezd. Ne öljék meg ezt a reményét egy újabb semmitmondó megállapodással. Ne adják el egy tál lencséért a magyar nép szent örökségét, a szabadságát. Az emigráció lelkileg akkor is szenved, ha egyénileg és anyagilag jól megy a sora. Már tudunk a honvágy miatti öngyilkosságokról. De minden egyéni szenvedésünknek el kell hallgatnia a nemzet szenvedései mellett. Legyen az emigráció méltó az otthon szenvedő nemzethez a tűrésben és kitartásban. Legyen hűséges szolgálója és meg nem alkuvó képviselője a nemzet érdekeinek itt kint, ahol sokszor türelmetlen és megnemértő kezek nyúlnak legszentebb ügyéhez, a szabadságához. Ecélból legyen az emigráció önérzetesebb a jövőben, mint volt a múltban. Mondja meg őszintén, hogy csalódott a szabad világban, mert cserbenhagyta,
