Fáklyaláng, 1963. március-október (4. évfolyam, 1-9. szám)
1963-03-15 / 1-3. szám
2 FÁKLYALÁNG éves mult legnemesebb erényeihez és hagyományaihoz maradt hü amikor mindent megtartott a múltból, ami a nemzet összességének javát szolgálta és jövőjének építéséhez alapul szolgált, és mellőzte mindazt, ami gátolhatná egy boldogabb magyar jövendő kifejlődését. A forradalom és szabadságharc olyan társadalmi szintézist teremtett, amely elvetette a kaszt rendszert, különös tekintettel az “uj osztály” uralmát és csak egymás mellé rendelt egyedeket ismert, akik ebből a helyzetükből eredően képesek megteremteni a keresztény morálon nyugvó, szabad és független Magyarországot. A demokrácia igazi értelmezést nyert a szabadságharc győzelmes napjaiban, amikor a hatalom birtokosa a Nemzeti Bizottságok és a Munkás Tanácsok lettek, amelyekbe az ezeréves nemzeti ideálokhoz minden körülmények közt hü, becsületes polgárok kerültek népszavazás utján. Mindebből kifolyólag a legértékesebb, legkülönb egyedek váltak a hatalom birtokosaivá, tehát először a történelem során a minőség forradalma jutott érvényre. Mint 115 évvel ezelőtt 1956 október-novembeGyenis István, a fiatal szabadságharcos költő nemzedék egyik kiváló tagja két versét hozzuk alább. E versek az előkészületben lévő és ősszel kiadásra kerülő kötetéből valók. A gyűjteményes kiadás 1963 október 23.-ára a forradalom és szabadságharc hetedik évfordulójára az Október 23 Mozgalom gondozásában jelenik meg. Harangvirág c. versét (sok más verssel együtt) a börtönben irta. — Szerk. BIZALOM Magasban ültem, ahonnét Ellátni a város felett. Nyugatra simuló lapály, Mig másutt dombok kéklenek. A táj; mint egy nyitott tenyér Hagyta kilesni titkait. Tavasz volt — ezernyi virág Nyitotta pelyhes szirmait. Alulról jöttem én is el, Nem régen vagyok csak diák. S a fényben zengő hegytetőn Mosolyogtak az almafák. A népem is igy lesz majd erős, Hiába minden tilalom . . . Barát barátnak nyújt kezet És erős lesz a bizalom. Kik jöttök, dalolva felém, E verset néktek adom át, Lehet, hogy előleg gyanánt: Bajtársak — magyar katonák. 1951 HARANGVIRÁG A sétán tegnap, senkisem látott, Felvettem egy kis Harangvirágot. Piros kis arcát megsimogattam . . . Furcsa volt néki nagyon, szokatlan. Senkisem mondott néki még szépet, Nem hagyott szívnek fájó emléket. Nem pirult még el két arc fölötte, Nem pihent kéz még kézben körötte. rében, ismét el kellett buknia a túlerővel szemben a magyar forradalomnak. Ezért követik az aradi vértanukat az 1956-os szabadságharc mártírjai a névtelen pesti sráctól Nagy Imre miniszterelnökig a hadak utján a halhatatlanság végtelen mezőin. Hogy mindkét szabadságharcból vesztesen került ki a nemzet, semmit sem von le a harc értékéből, mert amig azok győzelme egyedül a szabadságharcosok győzelme és a magyar nép dicsősége lett volna, addig 1849 október 6.-a és 1956 november 4.-e az egész világ szégyene. A mi emigrációs létünk küldetés. Küldetés, hogy emlékeztessünk. A világnak egyszer rá kell ébredni, hogy adósa egy hős népnek, melynek fiai mindig a legértékesebb devizát, a vért fizetik be szabadságukért. S nem lehet, hogy annyi vér hiába follyon el, s egyszer az áldozat megtenni maradéktalan gyümölcsét, a szebb magyar jövendőt: a független, szabad Magyarországot. HÓKA ERNŐ Udvaron nyílt, hol kemény a járda, Nem szóltak hozzá, hiába várta. És hogy most itt van reám mosolyogva, Nem kérdezzük meg azt; ki kinek a foglya. Éreztem rögtön, hogy nem lehet árva, Akinek van egy szál kicsi virágja. Akinek van még hite a jóban, Felebaráti őszinte szóban. Esteledik . . . most rossz a világ, Álmodjunk együtt, Harangvirág! 1953 Gyenis István VÁLASZTÁSI PARÓDIA MAGYARORSZÁGON 1963 február 24.-én választási paródia játszódott le Magyarországon. Megint csak egy listára lehetett “szavazni” és ennek a listának a jelöltjeit megint a Kommunista Párt dezignálta hatalmi szóval. Azt már kár vitatni, hogy ez igy minden lehet, csak nem “választás”, úgy ahogyan ennek a szónak nyelvtani értelméből következik. Ezt a tényt a világon mindenki már régen ismeri. A meglepő' az — és ebben látunk kegy igen hatalmas jelentőségű fordulatot — hogy ezt most már az otthoni kommunista kormány is elismeri. Ezúttal történt ugyanis első Ízben, hogy a kormány vezetői meg akarták nyilvánosan magyarázni a népnek, hogy “azért ez is választás”, sőt tökéletesebb választás, mint az amit a Nyugat használ. Ez a magyarázkodás az első biztos jele annak, hogy már otthon is érzik a mai szisztéma tarthatatlanságát, mert másként meg sem kísérelnék magyarázni, hogy amit tesznek, az jó. És minden gyógyulás a helyes felismeréssel kezdődik. Ennyiben — de csak ennyiben — az 1963-as választások fejlődést jelentenek a magyar politikai életben. Ha még nem is virrad, már pitymallik. És ilyen hosszú éjszaka után ez is valami . . . (Egy kritikus, aki nem keres a kákán csomót, de meglátja a levesben a hajszálat.)
