Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-15 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 9 Generális Mészáros Lázár EMIGRÁCIÓS ÉLETE AMERIKÁBAN (Mészáros Lázár, az 1848-49-es szabadságharc hadügyminisztere halálának 103. évfordulójára kegyeletül jelentetjük meg néhai Dr. Mészáros Gyula — aki ugyanannak a Mészáros családnak volt leszármazottja —Mészáros Lázár emigrációs életének összefoglaló cikkét, melyet Negyedi Szabó Margit bocsátott rendelkezésünkre. ) Bolyongunk az emlékezés virágos kertjében. A multbavesző, kanyargó ösvény mentén itt is — ott is megállásra késztett egy-egy ragyogó név az amerikai magyar előidőkből. És kibetüzve a nevet, formát ölt, megelevenedik előttünk a történelmi múlt valamely romantikus alakja, akit a magyar szabadságharc hazaszeretettől forró forgataga — mint falevelet a szélvihar — felkapott tengereket átrepülő szárnyaira és idesodort egy idegen világba, a messzi Amerikába: felejteni a múltat és kezdeni egy uj életet. így kezdett Amerikában uj életet a magyar szabadságharc egyik legkimagaslóbb katonája, legpuritánabb, legérdekesebb alakja: Mészáros Lázár generális. * Sok ezer magyar él ma New Jersey államban. Trentonban, Passaicon, Perth Amboyban, New Brunswickon magyar feliratú táblák lógnak az üzlethelyiségek fölött, magyar templomok tornyai magasodnak az égnek, magyar szótól hangosak az utcák és a széles országút mentén zöldelő farmokon magyar nótát dudol a farmer, amikor az ekevasat ereszti le a porhanyós földbe. És tán nem is tudja — hiszen hogy is tudhatná — hogy ugyanazon fa árnyékában nézi elmerengve a kék égen legelő fehér felhőnyáj lassú vándorlását, melyet sok évtizeddel ezelőtt Mészáros Lázár generális, New Jersey állam legelső magyar farmerje ültetett, aki Scotch Plains-en, Westfield közelében gazdálkodott a Hungarian Farm-on. Csodálatos emberek voltak a magyar szabadságharc Amerikába menekült emigránsai. Nagy urak otthon, it egyszerű munkások, akik legtermészetesebbnek találták, hogy az amerikai uj életet nehéz, testi munkával lehet csak megkezdeni. Mészáros Lázár is igy tett. Katona volt, még V. Ferdinánd nevezte ki hadügyminiszternek, tábornagynak. Járt hadak élén Lengyelországban, Olaszországban. Százezreknek parancsolt — és itt Amerikában levetette a finom uniformist, munkászubbonyba bujt és görnyedezve, verejtékezve kapálta a földet. Pedig már 57 esztendő nyomta a vállát, amikor kapát vett a kezébe. * Néhány adat az életéből, Magyarországból való meneküléséig. Született Baján 1796 február 20.án. Az iskolái elvégzése után a katonai pályára ment. 1837-ben már őrnagy a Radetzky huszároknál. Olaszországba kerül. Minden szabad percét művelődésének fejlesztésére, nyelvek tanulására forditja. A klaszszikus nyelveken kívül bírja a francia, olasz, görög, török szerb, angol és tót nyelvet. Tudományos értekezéseket, könyveket ir és 1844-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagnak választja meg. 1848 elején V. Ferdinánd hadügyminiszternek, majd tábornagynak teszi meg, de Kossuth mellé áll, ki 1849 júliusában a felsődunai sereg fővezérletét bízza reá. Jön Világos és menekülni kell. Önként követi Kossuthot a száműzetésbe, vele megy Widdinbe, Sumlába és Kutahiába. 1851 májusában a többi emigránsokkal Londonban van. Ami ezután történt vele, azt a leveleiből tudjuk meg. Mészáros Lázár ugyanis szenvedélyes levélíró volt. Szellemes, humortól sziporkázó sokszor gúnyos írásait Vukovics Sebőhoz, Ludwigh Jánoshoz, bátyjához Mészáros Antalhoz, unokahugához Szutsics Amáliához és gróf Batthyány Lajos özvegyéhez irta. Ezekből a levelekből ösmerjük meg amerikai élettörténetét és ezekből formálhatjuk meg ennek a sajátos összetételű, gőgösségig önérzetes, nagymüveltségü, puritán életfelfogásu emigránsnak jellemrajzát. A menekülés és bujdosás első állomása — a török fogságból való szabadulás után — Paris volt, ahol éppen csak körülnézett, hogy gyakorlatra tegyen szert a francia nyelvben. Innen küldi haza 1851 december elején első levelét Szutsics Amáliának, ezzel az aláírással: “Mészáros Lázár, akit azelőtt Kóficnak hittak”. Hogy miért hívták Kóficnak, annak megvan a maga humorosan érdekes története. Mészáros Lázár 48 előtt az osztrák hadseregben szolgált, ott tanulta meg a rendet és a fegyelmet, amit megkövetelt későbbi katonáitól, a magyar felkelők seregében is. Petőfi Sándornak, ki egy ideig az ő seregében szolgált, sehogysem tetszett a sok regula, különösen pedig a katonai nyakravaló köteles hordása. Ki is gúnyolta ezért Mészárost a következő versben: Nyakravaló nélkül akarod megvédeni hazádat? Oh, te szamár te, minő ostoba képzelet ez! Honszeretet, bátorság s más, mind Kófic: az a fő A katonában, hogy nyakravalója legyen. Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám, s ő Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló; Nyakravalótlanok, takarodjatok a csatatérrel... Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló! Petőfi nevezte ebben a versében Kófic-nak Mészárost, aki roppantul mulatott a csípős tréfán és büszke volt, hogy a legnagyobb magyar költő tolla hegyére vette. Eme kis kitérés után térjünk vissza Mészároshoz, ki két hónap múlva már Angliában él a többi emigránsokkal. De Angliát és a rideg angolokat nem tudja megszeretni. Nyomja a londoni köd, szabadság, demokrácia után vágyódik és már 1852 tavaszán elhatározza, hogy elhagyja Angliát és az uj világ távol Nyugatján, az Egyesült Államokban — hol múltja nem szolgál gátul — keres a maga számára tért. A Mississippiről ábrándozik és szövögeti az amerikai terveket akárcsak a ma kivándorlója: hogy földet fog venni, fatenyésztéssel fog foglalkozni meg gyümölcs termeléssel és—Írja Vukovicsnak, “amig ti szerencsés emberek a jövő húsvéti bárányt Pesten eszitek meg, én akkor az első spinátot és podlupkát viendem New York, Boston vagy Philadelphia városok egyik piacára.” Megvalósul az amerikai álom, Katona Miklós ezredessel, leghübb bajtársával hajóra száll és 1853 augusztus 23.-án New Yorkba érkezik, íme első benyomásai: “Utazásom szerencsés volt. Incognitóm jól ütött ki, mert az amerikaiak még most sem tudják, hogy mikép jöttem ide, az Arabia gőzösön pedig nem tudták, hogy mit csináljanak belőlünk s igy ösmeretlenül léphettem ki. És most járok,
