Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
Természetes, hogy ilyen előkészítésből nem születhetett semmi jó a magyar népre nézve. És valóban : a Strassbourgi Konferencián a kommunista vezetés alatt álló Népfront újra felállítása történt meg. 1945-ben még meg lehetett az ilyen alakulás létrejöttét indokolni a végszükségre való hivatkozással. Akik akkor csináltak ilyent, azok kisebb része jót akart. Meg kellett hajolni a tények kényszere és a tényleges hatalom ereje előtt: az “ahogy lehet” útra kellett lépni, vagy menekülni. A pozitivabb irány akkor az volt, hogy menekülés előtt még megkísérelni a lehetetlent is. De 1957 januárban, a magyar forradalom után, az annak menekültjeiből alakuló szervet újra a Népfront alakjába önteni: ez gonosztett volt a magyar nép ellen. Pedig Strassbourgban a Népfront alakult újra. Szabó Miklós, könyve 156.-157. oldalain leírja, hogy a Forradalmi Tanács számára intéző bizottságot alakítottak, amelynek többségét és fontosabb részét a következő alakulások adták; mindegyik 8-8 tagot: A Kisgazdapárt, A Szociáldemokrata Párt, a Keresztény Demokrata Párt, a Petőfi Párt, a Munkástanácsok és Szakszervezetek, a fegyveres erők és a Paratszövetség. A való élettől elszakadt, személyi és anyagi érdeket hajhászó alakulás volt ez — ebben nem lehet kétség. És a kommunisták átmentésére alakult vörös szövetség. Arról a pártról, amely 1946-tól kezdve egyedül vitte Magyarországon az ellenállás szervezett formáját, amig a Népfront-koalíció az 1947.-évi XXII. t.c.-el közös akarattal meg nem fojtotta, természetesen szó sem volt. Ennek emberei idegenül és értelmetlenül álltak volna a vörösöknek, rózsaszínűeknek, polgári opportunistáknak és mindenáron fizetésre törőknek ebben a zsibvásáréban. Olyan Népfront állott tehát elő, mely sokkal rosszabb lett annál, mint amelyik 1945- ben startolt. A Tanács háromtagú elnökség alá került, amelynek tagjai lettek: a kommunista Király Béla, a szociáldemokrata Kéthly Anna és a kollaboráns Kisdazdapárt képviselője: Kővágó József. Szabó Miklós kitünően teljesítette otthon kapott megbízatásának azt a részét, hogy a kinti forradalmi alakulást már alakulásánál alkalmatlanná kell tenni feladata elvégzésére. • A kommunista alapjelleget különösen kihangsúlyozza a tény, hogy a kommunista beállítottságú Parasztpárt ugyanannyi helyet kapott az intéző bizottságban, mint pl. a kisgazdák. Ez a párt otthon 1956 októberben a népharag elől menekülve, hirtelen Petőfi Pártra változtatta a nevét. De a cégtábla átfestésével semmit sem lehet jóvátenni, sem meg nem történtté tenni. A Parasztpárt valódi helyzetét mindenki ismerte már otthon is. De van rá azóta más — döntő — bizonyíték is. A párisi “Le Figaro” cimü lap 1958 április 30,-i számában az 5.oldalon Eugenio Reale olasz kommunistának következő nyilatkozata olvasható: “Amikor Révai 1947 szeptember 24.-én (:Prágában:) teljes nyíltsággal bevallotta, hogy a Parasztpárt főtitkára a Kommunista Párt igazolványos tagja volt, továbbá, hogy a Parasztpárt két minisztre közül, az egyik kommunista volt és hogy a párt 32 képviselője közül 15 kommunista volt, akkor én igen elcsodálkoztam. Hogyan lehetett az, hogy az egyik párt főtitkára egyúttal egy másik pártnak is tagja legyen?” — (Reale itt a Cominform 1947 szeptemberben Prágában tartott kongresszusán történtekre utalt.) így bocsájtották tehát útjára az emigráció legújabb ágának politikai képviseletére szánt szervet: kizárták belőle az ellenállókat és megrakták kommunista jellegű pártok képviselőivel. Ennek az alakulatnak Szabó Miklós lett ausztriai megbízottja. Könyve 217. oldalán fotókópiában közli eredeti angolnyelvü kredenciálisát, amit 1957 március 18.-án Kéthly Anna elnök és Kiss Sándor főtitkár Írtak alá. Megérdemelte ezt a kinevezését. És az uj alakulást a legfontosabb ponton, az osztrák-magyar határon az ő személyében egy kommunista ügynök képviselte. Ez is a magyar tragédia egyik szomorú fejezete. (2.) De Szabó Miklósnak megvolt a módja, ideje és kellő tehetsége ahoz is, hogy a Free Europe féle emigráció vezetői közül azokat, akiket erre gyenge oldalaik szinte predesztináltak, egyszer és mindenkorra kompromittálja. Ezek között az első hely Nagy Ferencet illeti meg. Nagy Ferenc Szabó Miklós kiküldetése után, 1956 júliusban Bécsbe érkezett. Azonnal találkoztak, együtt vacsoráztak és nyomban a legbizalmasabb viszony alakult ki közöttük. (L! A könyv 29.-30.-31. oldalait.) — Ez a barátság annyira szoros lett, hogy pár nap múlva már együtt “ruccannak ki” Nyugat- M agyarországba, ahol a burgenlandi kormányzat vendégei Kismartonban. Aztán együtt kocsiznak ki a vasfüggönyhöz és azt együtt szemlélik meg: a menekült magyar miniszterelnök, a Nemzeti Bizottmány egyik vezető tagja és az emigráció kompromittálására kiküldött kommunista ügynök. (32.-33. o.) — E találkozásnál Nagy Ferenc megígérte, hogy Washingtonban kinevezteti Szabó Miklóst a magyar menekültek ügyeinek legfőbb vezetőjévé Ausztria területén. Hazaérve, 1956 augusztus 13.-án Washingtonból levelet ir barátjának, amelyben ezt közli vele: “Visszaérkezésem után azonnal részletes jelentést küldtem a menekültügyi helyzetről a Free Europe Committee-nek, ismét sürgetve kinevezésedet.” Ez a levél “Kedves Miklós” megszólítással kezdődik és “és ölellek szeretettel Ferenc bátyád” szavakkal végződik. — A forradalom kitörését követő azokban az átmeneti napokban, amikor az sikeresnek látszott, Nagy Ferenc haza akart menni. De ennek számos nehézsége volt. A könyv a legfontosabbat nem említi, de később a menekültek százai nyiltan beszámoltak róla idekint: hazamenetele esetén a magyarok igen kellemetlen fogadtatásban részesítették volna. Erről természetesen a könyvben nincs szó. Ellenben le van Írva, hogy Nagy Ferenc beszélgetést folytatott telefonon Tildyvel, aki határozottan eltanácsolta őt, megmondva, hogy hazamenetele nem kívánatos. (63. o.) — Erre iegalább Bécsbe akart leutazni, ellenben az osztrák kormány ezt nem engedte meg neki, holott az összes többi magyar menekülteknek úgyszólván minden nehézség nélkül megengedte a Bécsbe való beutazást. Személye nem volt kívánatos Ausztriában sem. Ekkor Baselból telefonon arra kérte Szabó Miklóst, hogy helyette és megbízásából utazzék Pestre és intézze el az ő hazamenetelének ügyét. (63.-64.0.) — Ezután Zákó András, a Nyugaton működő menekült katonai csoportok vezetője Bécsben arra kérte Szabó Miklóst, hogy hozza őt össze Nagy Ferenccel. A könyv erről igy ir: “Ő (Zákó) ismer 32
