Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
abból egyesek vagy egész csoportok kiváljanak. 3. Minden egyes ügynök főfeladata az legyen, hogy mélyítse a már meglévő elkülönülést a jobb és baloldal között és tegye a szakadékot áthidalhatatlanná, a Cominform által rendelkezésre bocsájtott 108.000 svájci frank (25.000 dollár) felhasználásával.” — Érthető, hogy ez a nyilatkozat élénk érdeklődést váltott ki mindenfelé és valóban “világszenzáció” lett belőle. De ez csak 2 napig tartott. A Free Europe Committee ugyanis ebben az ügyben 1951 április 5.-én sajtókonferenciát tartott, amelyen drámai fordulat történt: kiderült, hogy az egész merénylet-terv üres hazugság, kitalált mese, amiből egyetlen betű sem igaz. Figyeljük meg a történteket továbbra is a New York Times tükrében: Azzal a különös és ritka jelenséggel találjuk magunkat szemben, hogy ennek a nagy világlapnak 1951 április 6.-i, pénteki száma a lap első kiadásában a 11. oldal 4. hasábján még közölte a sajtókonferenciáról szóló beszámolót, de ugyanezt a tudósítást a lap u.n. “Late City Edition”-jából a szerkesztőség már kidobta. Időközben ugyanis meggyőződött róla, hogy hazugság az egész. Kezünkben van a Times 1951 április 6.-án kiadott példányának két száma: az első és utolsó kiadás. Az elsőben a 11. oldal 4. hasábján ez a cikk áll: “Varga Disparages Threat on His Life”—, azonban az utolsó kiadásban ugyanazon a helyen már ilyen cimü cikk áll: “Kaufman Refused to Let Reds Tour.” A Varga cikket a lap úgy dobta ki, hogy még csak említést sem tett az április 5.-én lezajlott Free Europe féle sajtókonferenciáról. Mi történt tehát a merénylet-tervvel kapcsolatban? Már az első kiadás cikke feltűnik azzal, hogy a címben Varga Bélát nem “Msgr.” Vargának titulálja, hanem csak egyszerűen “Vargá”-nak. A külső udvariasságra olyan végtelenül sokat adó new yorki világlapnál ez a személyi inzultus számba menő figyelmetlenség már önmagában arra vallott, hogy a lap valamit nem tart rendben lévőnek a “szenzáció” körül. Idézzük ezt a Varga-cikket: “Varga semmibe sem veszi az élete ellen irányuló fenyegetést.” — Alcím: “A magyar pap, aki most menekült, korábban tisztségviselő volt, kifejezésre juttatja semmibe vevését a kommunizmussal szemben.” E címek alatt jön a cikk: “Msgr. Varga Béla, a magyar Parlament menekült elnöke kifejezte tegnap semmibe vevését a kommunizmussal szemben és a legújabban jelentett — élete ellen irányuló-fenyégetéssel szemben. A pap, aki most itt él egy katolikus intézetben, a National Committee for a Free Europe védnöksége alatt tartott sajtókonferencián ezt mondotta: ‘Ha meg kell halnom, szívesen halok meg egy jó célért.’ ” “A 48 éves pap, aki a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke, azt mondotta, hogy nem aggódik saját személyes biztonsga miatt, de nem volt hajlandó megmondani, hogy miért érzi magát védelem alatt állónak. Hétfőn a Free Europe Committee nyilvánosságra hozta, hogy elfogott egy Bukarestből leadott titkos táviratot, a Cominform központi irodájától, amely elrendelte, hogy Msgr. Vargának meg kell halnia julius l.-e előtt.” “Msgr. Varga elmondotta, hogy már más életveszélyes fenyegetések is érték őt a második világháború alatt. ‘Azért — mondotta — mert megvédtem a zsidókat, ahogy ezt mindenki tudja.’— Majd hozzátette: ‘A kommunisták nyilvánvalóan készülnek valamire.’ ” “Amikor szorítani kezdték őt, hogy erre a pontra adjon pontosabb választ, Msgr. Varga azt mondotta, hogy ‘az előkészületek valószínűleg egy Tito elleni lövöldöző háborúra vonatkoznak.’ Hangsúlyozta Magyarország és Jugoszlávia földrajzi szomszédságát.” “A sajtókonferenciával egyidőben a Crusade for Freedom mozgalom, amely együtt dolgozik a Varga által vezetett csoporttal, nyilatkozatot adott ki, amely bejelenti, hogy Magyarországon Moszkva utasítására letartóztattak három magasrangu kommunista vezetőt. Ez a szervezet azt állítja, hogy a letartóztatás annak a jele, hogy a szakadás növekvőben van a moszkvai kiképzésű kommunisták és a benszülött magyar csoport között.” — Eddig a Times április 6.-i cikke a Free Europe sajtókonferenciájáról, ami azután teljesen kimaradt a későbbi példányokból. E furcsa szövegezésű cikk és annak kidobása mögött ott áll az a botrány, amely felszínre hozta, hogy az egész Varga Béla elleni merénylet-terv merő koholmány, hazugság és kitalálás volt. A sajtókonferencián a hírlapírók azt kérték, hogy mutassák fel nekik “az elfogott titkos üzenetet”. Mikor ezt a sajtókonferencia vezetői meglehetősen ügyetlen dadogások közben megtagadták, akkor legalább valami bizonyítékot kértek arra, hogy egyáltalában volt ilyen rejtjeles távirat. A feltett kérdések egyre erőszakosabbak és egyre követelőbbek lettek, mire azután kiderült, hogy ilyen távirat sohasem létezett és az egész dolog csúnya skandalumba fuladt. Ezután elmúlt három hónap 1951 julius 1.-ig és 11 év a mai napig, de soha senki kisujját sem emelte fel Varga Béla ellen és a bekövetkezett tények is igazolták, hogy az 1951 április 3.-án felrepitett merénylet-terv hire színtiszta kitalálás és menthetetlen hazudozás volt. Hogy ki volt végső fokon az értelmi szerző és ki volt esetleg jóhiszemű a terjesztésben, azt nem tudtuk máig sem megállapítani. De ez természetes is: ha maga Moszkva választaná ki a személyt, hogy vezesse a magyar emigráció tevékenységét idekint, akkor sem tudna erre a posztra Varga Bélánál alkalmasabb embert találni. Közvetlen célját azonban ez a hazugság minden esetre elérte. Az Amerikai Magyar Népszava 1951 április 10,-i számának 1. oldalán a 4.-6. hasábokon maga a lap igazgatója, Székely Izsó számolt be arról, hogy a banketten többszáz főnyi lelkes közönség ünnepelte Varga Bélát, a Cominform halálra Ítélt legfőbb ellenségét. Ha “Páris megért egy misét”, akkor ez az ünneplés is megért egy koloszszális hazugságot — bármilyen megszégyenülést jelentett is ez egyébként a magyar névre. Biró Benedek lelkes cikke is igazolja, hogy a vakhirnek milyen hatalmas hatása volt a bankett sikerére. Ha a felszabadítás sikeres bankettek kérdése volna, akkor mi is csatlakoznánk talán lelkesedéséhez. így a legnagyobb mértékben kétségbe kell vonnunk az ilyen magatartás jogosságát és helyességét. * És most még egyszer és utoljára térjünk vissza Jiri Brada értékes tanulmányára. Eddig főként azokat a részeket idéztük belőle, amelyek igazolják, 27
