Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
változatának nevében — Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg . .. pacifisták voltak, ellenségei az imperializmusnak és militarizmusnak ... és a csőcselék agyonverte őket... cikkeiket, beszédeiket, leveleiket a modern világ rendje és szépsége és azok víziója lelkesítette “Kétségbe kell itt vonnunk azon amerikaiak józan gondolkodását, akik annak a szabadságnak a nevében amelyért Washington és Lincoln éltek és meghaltak, felfogadnak notórius egykori kommunista kollaboránsokat, akik még mindig himnuszokat zengenek a kommunista forradalom érdekében. Hogy Stransky jól ki tudja fejezni az ilyen forradalmi érzelmeket, az természetes. De azon igazán el kell gondolkodni, hogy jóhiszemű amerikaiak hogyan támogathatják az ilyesmit.” “Rádió adások, amelyek már szabotázs-számba mennek “Bár ez már majdnem hihetetlennek tűnik fel, mégis tény, hogy a Radio Free Europe — annak ellenére, hogy ez ellen a vasfüggöny mögül érkező menekültek állandóan tiltakoznak és kérik ennek abbanhagyását — szombati programmja során részletes leírást szokott adni a szovjet-terror elől történt sikeres menekülésekről. Ezek a leadások pontosan meg szokták nevezni a helyet, ahol a határ átlépése történt, sőt még azokra a személyekre is utalni szoktak, akik életük kockáztatásával segítették a menekülőket.” • “Nem is lehetett volna találni jobb eszközt a kommunista rendőrség figyelmének felkeltésére. A Keleteurópában élő hazafiak személyét ekként kiszolgáltatták a szovjet titkos-rendőrségnek azzal az eredménnyel, hogy ismétlődésektől nem kellett többé tartani. Vájjon meddig mehetünk még önmagunk tönkretételében az optimista amerikai adakozók számlájára? Ez üzenetek szövegírói, akik ezeket a “szenzációs” programmokat írták, valóban annyira naivak voltak, hogy nem tudták felfogni képtelen szerepüknek gonosz következményeit? Valóban nem értették meg, hogy a menekülési pontok specifikus megjelölésével lehetővé teszik a kommunista rendőrség számára, hogy az utolsó réseket is bedugaszolja a vasfüggönyön?” “Önmagunkat tönkretevő hazugságok leadása a rádión.” “Ezzel majdnem teljesen egyenértékű öncsonkitó tevékenysége a Radio Free Europe-nak az is, hogy rendszeresen közvetít átlátszó hazugságokat. Az R.F.E. lélektani hadviselésének irányítói több pamfletjükben — ideértve a Radio Free Europe története cimüt is —• büszkén hirdetik hogy hazugságokhoz is szoktak folyamodni. Mind etikai, mind gyakorlati szempontból erősen lehetne vitatni, hogy lélektani hadviselési programmunkban helyes-e hazugságokat is elsütni. De nyomtatásban elhencegni valakinek saját hazugságaival, hogy e beismerésre az ellenség is bármikor hivatkozhassék: a szellemi elferdülés olyan változatát jelenti, ami végeredményben csak nehezen különböztethető meg a szabotázstól.” “Hozzá még a kitalálások legnagyobb része, amelyeket a Radio Free Europe agytrösztje kiagyal, olyan együgyügyü agyszülemény, hogy azok, akiknek szánva vannak rögtön felismerik ilyen eredetüket.” “Például Otto Graf és Vladimir Kucera Hornik 1954 karácsonykor, amikor programmjuk a bányászok életével foglalkozott, jelentést adtak le egy állítólag Kladnóban lejátszódot nagy szénbánya-katasztrófáról, amelyben 12 bányász életét vesztette. Ez a riport teljesen légből kapott volt.” “. . . a Radio Free Europe könnyűvé tette a kommunisták számára, hogy bizonyítani tudják az R.F.E. hazudozásait. Nem kell mást tenniök, mint szószerint idézni az R.F.E. sajtójából és rádió adásaiból.” * És most egy pillanatra félbe szakítjuk Jiri Brada tanulmányának ismertetését, amire később még — egyetlen egy szempont szolgálatában — röviden vissza fogunk térni. De az utolsóként idézett részlettel kapcsolatban — mivel minket első sorban mégis csak a magyar vonatkozású dolgok érdekelnek — foglalkoznunk kell azzal a szemponttal, hogy ez a szemérmetlen hazudozás nem állt meg az R.F.E. csehszlovák szektoránál, hanem általános jelenséget alkotott abban a széles körben amelynek ismertetésével a mi tanulmányunk foglalkozik. Már láttuk a 3 ezer magyar legyilkolásának fantasztikus hazugságát. Itt bemutatunk még egyet — a legjellegzetesebbet — mert az okmány- és adat-gyüjteményünkben dokumentálva megtalálható közel harminc eset ismertetése e tanulmányunk keretében lehetetlen. — A Katolikus Magyarok Vasárnapja cimü magyarnyelvű hetilap 1951 junius 7.-én megjelent számának első oldalán Biró Benedek bridgeporti r. kát. plébános aláírásával “Varga Béla” cim alatt egy kéthasábos cikk jelent meg. Ezt a cikket idézzük a következőkben: “Ez a név ma már fogalom .Jelentője annak a ténynek hogy a név hordozója a magyar események élén jár. Nevét ismerik a magyarok mindenütt, ahol vannak, otthon is, a bujdosáshan is, a szabad magyarok minden élet-területén. Ő a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke. Vezetője egy nagy csoport magyarnak. Itt Amerikában elismert vezetője a magyarok egy nagy külföldi tömörülésének. Tiszteletére a new yorki katolikus egyházközség népe ünnepi vacsorát rendezett. A vacsora terve már mintegy hat hete kialakult. Egyszerű tiszteletadás akart lenni, mert Varga Béla a Szent István templomban sokszor és különféle jeles alkalmakkor szolgálta a magyarokat. . Történt azonban valami, ami ezt az egyszerű baráti tényt messze kiemelte a magyar események kereteiből és annak nagy fontosságot adott.” “Az elmúlt napok egyikén egy hir járta be a világsajtót. Abban az volt, hogy a moszkvai főjelesek elvégezték azt, hogy ezt az embert ki kell irtani. A rendeletet ki is adták erre. A rendelet valahogy köztudomásra jutott a végrehajtás előtt. Erre elindult a magyarok lelkében egy mozgás, amit nem is könnyű magyarázni. Először érdeklődés, aztán csodálkozás, aztán sok esetben hitetlenkedés, aztán ismét hivés és a hírek szárnyán valami olyan érzés keletkezett, hogy ez a dolog minket magyarokat sokkal jobban érdekel, mint azt gondolni lehetett volna. Varga Bélában nem minden magyar, nem minden bujdosó és nem minden szabadföldön élő magyar látta politikai vezérét. Ezt magyarázni most nem ide tartozik. Most azonban valami olyan történt, ami a meglepetésből felocsúdó magyarok lelkében lényeges változást idézett elő. Meglátták, 25
