Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-15 / 1-3. szám
6 FÁKLYALÁNG rom nagyhatalom külügyminiszterei üljenek össze mégegyszer Genfben a nuclearis kérdés megvitatására. Lapzártáig nem értesültünk Hruscsov válaszáról. AZ EMBERIPIAC JELENLEGI ÁRFOLYAMA Nyugat-Keleti csere-bere ... Február 10-én hajnali három órakor (N.Y.-i időszámítás) Peirre Salinger sajtófőnök felvonta a függönyt a Powers-Abel-Pryor cimü tragikomikum utolsóelőtti felvonásáról. Ünnepélyesen és álmosan kijelentette az újságíróknak, hogy azon reggel az Egyesült Államok kicserélték Abel nevű foglyukat az oroszok Powers nevű és a keletnémetek Pryor nevű foglyaiért. Dióhéjban a tények a következők: 1957 junius 21én a new yorki FBI letartóztatta Rudolf Ivanovics Abel 59 éves ezredest (orosz) aki egy Brooklyn-i fotó stúdió tulajdonosa és az Amerikában működő szovjet kémek főnöke volt. Az állam kirendelte James B. Donovan ügyvédet a vádlott védőjéül és 1957 novemberében megkezdődött a tárgyalás. Miután az államügyész minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Ábel orosz kém volt s kimondhatatlan károkat okozott az USA-nak. A tizenkét tagú zsűri bűnösnek találta Ábelt s a bíróság harminc éves szabadságvesztésre Ítélte. Moszkva a fülebotját sem mozgatta, s amikor Washington vádlóan felhozta az Abel ügyet, az oroszok meglepett arccal és ártatlanul megkérdezték: “No és ki az az Abel? Mi nem ismerjük. Propoganda az egész.” Teltek-multak az évek. Egyszer aztán 1960-ban a világ jó és rosszakarói összegyűltek Párisban, hogy megtárgyalják a világ sorsát. A világ hivatalos és nemhivatalos naivjai nagyban reménykedtek mondván, hogy annakidején Eisenhower és Hruscsov olyan kedélyesen elszórakoztak a Camp David-i találkozójuk alkalmával, hogy most majd Párisban megegyeznek és minden rózsás lesz. De nem lett. mert Hruscsovból kitört az ős-természet és öklével a XIV. Lajos korabeli asztalt döngetve bejelentette, hogy a hős szovjet légitüzérek lelőttek egy Powers nevű amerikai imperialista kémet Szverdlovszk (Oroszország) mellett és követelte, hogy ezért az amerikai elnök kérjen tőle bocsánatot. Ezzel a tárgyalások a világnaivok legnagyobb bánatára véget értek. Egy jó ideig a washingtoni kormány töprengett, hogy mit csináljon a Powers ügyben. Az oroszok Moszkvában kiállították Powers repülő-gépének roncsait és kémszerszámait. A megkérdezett hivatalos egyének mind mást mondtak, mig végre Eisenhower maga is kilépett a pódiumra és beismerte, hogy igen is Powers amerikai kém. Több hivatalos magyarázatot is találtak abban az időben, hogy tulajdonképen miért is kell Amerikának kémkedni, de a tényeken a magyarázatok nem változtattak. Amerika hivatalosan elismerte, hogy kémkedik. Powerst aztán az oroszok nagy cécóval bíróság elé állították, 1960 augusztus 10-én és tiz évre elitélték. Frederic L. Pryor 28 éves Yale-i egyetemi hallgató aki a disszertációjának anyagául a vasfüggöny mögötti országok nemzetgazdaságát választotta. 1961 nyarán anyaggyűjtés céljából Kelet-Berlinbe ment, ahol a kommunista rendőrök letartóztatták és börtönbe csukták gazdasági kémkedés vádjával. Február 10-én reggel a tragikomikum két főhőse, Powers és Abel találkoztak a Potsdam-ot és Nyugat Berlint összekötő Glienicker hid közepén. A találkozó Donovan ügyvéd egy éves fáradozásának gyümölcse volt. Powers letartóztatása óta Donovan ügyvéd többször utazott Kelet- Berlinbe, ahol hosszas tárgyalásokat folytatott az ottani orosz követség másodtitkárával, Abel állítólagos feleségével és állítólagos feleségének kelet-német ügyvédjével. A hoszszas tárgyalások vége az lett, hogy az oroszok beleegyeztek abba, hogy ők odaadják Powerst a keletnémetek pedig Pryort az Amerikában fogvatartott Abelért. Pryort a keletnémetek a Friedrichstrasse-nál levő amerikai ellenőrző pontnál adták ál. Az Abel-Powers-t kisérő csoportok Pryor átadása előtt félórával érkeztek a hídhoz, s Donovan ügyvéd lélegzet-visszafojtva várta a hirt a Friedrichstrasse-i katonáktól Pryor átadásával kapcsolatban. Amikor meggyőződött, hogy Pryor már a Nyugat-Berlinben tartózkodó szülei karjában van megkönnyebbülve átnyújtotta Ábelt a marcona szovjet őröknek, akik viszont Powers adták át az amerikai bizottságnak. Azóta a három fő-hős közül kető eltűnt. Pryor visszament Michigan-be a szüleihez kipihenni a kaland fáradalmait, Abel ezredes pedig a vasfüggöny mögöt tűnt el és mi tapasztalatból tudjuk, hogy mi történik a levitézlet emberekkel a Szovjet-paradicsomban. Powers pilóta hősünk szintén inkognitóban van, bár azt tudjuk, hogy felesége és szülei meglátogaták s az állam különböző érdekelt szervei intézik hozzá kiváncsi kérdéseiket. Több kérdés van, amire sokan szeretnének választ kapni. Igaz-e, hogy lelőtték rakétával, mint ahogy azt Moszkva állítja, ha igaz, milyen távolságról lőtték le? Mivel vették rá, hogy olyan engedelmesen valljon hajdani munkaadóira a szovjet tárgyaláson? Miért nem követe az utasítást, amelynek értelmében fel kellett volna robbantania a gépet, miért nem lett öngyilkos, miért vallott? stb. Hogy mi lesz Powers további sorsa? ...nem lehet tudni. Amint előjön, meg kell, hogy jelenjen különböző kongresszusi bizottságok előtt. Valószínűleg Powers egy darabig még a nyilvánosság tárgya lesz. Hogy Abel ezredesről és levitézett kémről fogunk-e hallani még, nem tudjuk, mert nehéz megítélni, hogy mi lesz a legközelebbi jelenet és kik lesznek a szereplők a szovjet színpadon. Az is lehet, hogy egy-két tonna cukor ellenében elküldik Castrónak. POLITIKAI HÍRÖSSZEFOGLALÓ 1961-ben az Egyesült Államok, miután az oroszok már folyamatosan robbantottak, megkezdték a földalatti kísérleti nuclearis robbantásokat. Ez év január 18-án és 30-án az atomenergia bizottság bejelentette tizedik, illetve tizenegyedik robbantását. Továbbá a bizottság közölte a kongresszussal, hogy a földalatti robbantások többe kerülnek mint azt eleinte gondolták és sokkal nehezebb a földalatti robbantások alapján megállapítani a nuclearis fegyverek hatását. Az amerikaiak kénytelenek voltak ismét elkezdeni a kísérleti robbantásokat, miután a Szovjetunió határozott Ígérete ellenére és bejelentés nélkül ismét elkezdte a kísérletezéseket. Azóta a különböző amerikai, angol, japán és olasz és nyugat-német megfigyelő állomások több orosz robbantásról adtak hirt. Január elején különböző egészségügyi hivatalok megállapították, hogy a szovjet robbantások lényegesen veszélyeztetik a levegő “tisztasását”. A szovjet robbantásoknak nem annyira fizikai jellegű az eredménye, hanem pszichológiai is. — 1961 óta gombamódra szaporodnak a különböző diákokból és nem diákokból álló “békét akaró” szervezetek, amelyeknek kedvenc szórakozásuk a tüntetés. A “békét akaró” tüntetők élén újabban az asszonyok haladnak. Januárban és február elején több anyákból álló bizottság tüntetett Amerika szerte, kocsikban tolt, vagy karonhordott csecsemőkkel dramatizálva a célt, vagy pedig különböző feliratú esernyőkkel és táblákkal adták a világ tudtára, hogy a béke jó és nemes. Különböző fogadtatásban részesültek azonban, ugylátszik Kennedy elnök egy újabb — és be kell vallanunk, hogy eredményes—járvány elindítója lett. Nem régen amikor egy esős napon egy csoport diák a “békéért” a Fehér Ház előtt tüntetett, Kenedy elnök kiküldetett
