Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-03-15 / 1-3. szám

FÁKLYALÁNG 7 nekik egy nagy edény forró kávét, papir-poharakat, cukrot és tejet s a tüntető diákok felváltva tüntettek és kávét ittak, majd panaszkodtak, hogy a Szovjet követség előtt rul fogadtatásban részesültek. Azóta a new yorki szovjet másodtitkár is behívott egy többszáz anyából álló tüntető csoportot a követség épületébe és megvendégelte őket Zorin elvtárs két órás beszédével. A meghívást még két anyákból álló csoporttal is megismételték. Azóta az anyák nem tüntetnek a Szovjet követség épülete előtt, vagy ha mégis tüntetnek nem bánják, ha békében hagyják őket és nem invitálják be a csoportot. Viszont a Fehér Ház előtt még mindig ott lődörög néhány diák az ingyen kávé reményében. * A berlini fal mindkét oldalán tovább folyik a dráma. Február első hetében egy tizenegy tagú társaság menekült el a kelet-német paradicsomból, a saját maguk által ásott alaguton keresztül. A nyugat és kelet-berlini rendőrök pe­dig tovább dobálják egymásnak a könny-fakasztó gráná tokát. Legújabb a kelet-német fehér vászon, amely egy nagy kerekű tákolmányra van felszerelve, amelyet lelkes kelet-német rendőrök kellő éberséggel tolnak a nyugatról­­keletre átbeszélő rokonok közé. Február első hetében a berlini dráma színhelye a levegő volt. Az oroszok közölték a három nagyhatalom képviselőivel, hogy a légi-ut bizo­nyos szakaszát bizonyos magasságban saját részükre kí­vánják lefoglalni bizonyos napokon. A négyhatalmi szer­ződés értelmében minden repülőgép légi utjának a tervét közölni kell felrepülés előtt a négyhatalmi ellenőrző bizottsággal. A szerződés megkötése óta az oroszok ezidáig csak a repülés után közölték a repülési tervet a bizott­sággal. A nyugatiak hivatkoztak arra, hogy nekik joguk­ban áll akkor és olyan magasságban Berlinbe repülni, amikor és amilyen magasan ők akarnak. Az oroszok erre azzal válaszoltak, hogy repülés közben közel repültek a nyugati gépektől és különböző akrobata mutatványokkal zavarták a nyugatiakat. Azonban amikor meggyőződtek arról, hogy ez a nyugati pilótákat egyáltalán nem zavarja és nem hajlandók tágítani a repülési joguktól, abba­hagyták a cirkuszi mutatványokat és most már a repülési terveket is közlik a nyugatiakkal. * Január 19-én Hruscsov a Bonn-i kormányhoz fordult azzal a javaslatával, hogy Nyugat-Németország és a Szov­jetunió üljön össze és tárgyalja meg Németország jövőjét. Ha leülnek tárgyalni, mondja a moszkvai diktátor, akkor ők (az oroszok) abbahagyják azon fenyegetésüket, hogy Kelet-Németországgal külön békét kötnek. Hruscsov célja nyilvánvaló volt. Strauss német hadügyminiszter közölte Moszkvával, hogy Nyugat-Németország nem hajlandó NATO szövetségeseit cserben hagyni és a Szovjettel való tárgyalásoknak semmi célja. Az érdekes az egészben, hogy január 24-én Walter Ulbricht a Kelet-német sza­­boteur kijelentette, hogy ellenzi az oroszok ezen tervét, mert csakis úgy lehet egy egyesült Németországra gon­dolni, ha Nyugat-Németország kilép a NATO-ból, amit viszont az oroszok nem kötöttek ki. Winzer Ottó (a Ke­let-Német külügyminiszter) közölte nyugati újságírókkal január 29-én hogy a Szovjetuniónak nincs jogában ren­delkezni a német légi, földi és vizi-utakról, mivel azok Kelet-Németország területén vannak, nem pedig szovjet területen. Állítólag Hruscsov most azzal békiti a kelet­németeket, hogy tulajdonképen nem úgy értette a dolgot, ahogy a kelet-németek, hanem másként. * A vietnami helyzet némileg javult február hónapban. Az Egyesült Államok nem csak hogy duplájára emelték az eddig Vietnamnak adott segélyt, hanem 6000-re emel­ték az amerikai tanácsadók számát is és Kennedy elnök átküldte az egyik tábornokot, hogy állítson fel egy ko­ordináló főhadiszállást Saigonban. A Vietnamban állomá­sozó amerikai katonák parancsot kaptak, hogy lőj jenek vissza az ellenségre, amennyiben azok rájuk lőnek. Eddig ugyanis nem volt szabad az amerikaiaknak visszalőni. * Január 30-31-én az Amerikai Államok Szövetsége (OAS) Punda Del Este-i ülésükön az Egyesült Államok indítványozására eltiltották Kubát a Szövetség jogainak gyakorlásától. Többek között Kuba nem vehet részt az OAS belügyeinek a tárgyalásán, kitiltották az OAS had­ügyi bizottságából és megszüntették a fegyverszállítást Kubának. Columbia külügyminisztere, Jose Joaquin Cai­­cedo Castilla a következőket mondotta: “.. . az OAS sza­vazat Kauba ellen a Rio-i szerződés 6. pontja értelmében történt. . . mivel Kuba veszélyezteti az amerikai államok békéjét. . .” Brazília ellenezte a radikális intézkedést Ku­ba ellen s a brazil képviselő távol maradt a szavazástól. A gyűlések után azonban a brazíliai hadsereg puccsal fenyegette az elnököt, ha nem tesz drasztikus lépéseket Kuba ellen, mire az elnök visszarendelte a brazil nagy­követet Kubából és megszakította Kubával a diplomáciai kapcsolatot. GLENN ALEZREDES A VILÁGŰRBEN Február 20-án reggel 9 óra negyvenkilenc perckor John H. Glenn, Jr. alezredes a világűrbe hajózott rakétá­jával és az amerikai tekintéllyel. A három nagy amerikai televíziós állomás, az ABC, a CBS és az NBC már reggel fél hétkor elkezdte Glenn repülését közvetíteni. A televíziós adásokkal egyidőben Amerika minden nagyobb rádió állomása szintén percről­­percre közvetítette a részleteket. Úgy a televíziós mint a rádió leadásokat messzemenő alapossággal kezelték. Nem­csak, hogy állandóan képeket közöltek a sok milliónyi nézővel az űrhajóról és Glenn alezredesről, hanem időn­ként “be-be hozták” a különböző stratégiai pontokon állomásozó riportereket. Képeket és intervjukat közöltek a gyárból, ahol a rakétát és az űrhajót gyártották, láttuk amint a riporterek megintervjuvolták Glenn feleségét, gyermekeit és szüleit. Azonkívül hallottuk Glenn alezredes és a föld különböző pontjain elhelyezett követő állomások között lefolyt rádióbeszélgetéseket. Azután Glenn alezre­des visszajött a földre és a tüzetes orvosi vizsgálat után sajtóértekezletet tartott, ahol minden hozzáintézett kér­désre nagy szaktudással válaszolt. Láttuk közelről az űrhajót, amint azt részletesen megmutatta Kennedy el­nöknek és a Glenn családnak. Minden kis csavart apró­lékosan elmagyarázott, semmit sem titkolt el, semmi nem volt hadititok. Amerika Hangja a többi amerikai rádió leadókkal egyidőben közölte a Közel, Távol és Közép- Kelettel a nagy hirt, a vasfüggöny mögötti országokkal pedig nemcsak hogy közölte, hanem miután a közvetítés után Moszkvában állomásozó riporterek megintervjuvolták több moszkvai lakost, akik csak az Amerika Hangja leadásából értesültek Glenn alezredes útjáról. A leadok az utat 35 nyelven közvetítetek és harminchat órával Glenn felrepü­lése után a repülés minden fázisáról készült filmeket szállították el százhét különböző országnak, ahol ingyen vetítették le a kiváncsi nézőknek. Szinte felesleges is itt most párhuzamot vonni a Glenn-Titov-Gagarin repülések közöt. Ismerjük a Szovjet minden módszerét, nem hisszük, hogy egy olyan nemzet, melynek tábornokai újságpapírba csavarják a cigarettá­jukat, technikailag az amerikaiak fölött állna. De tegyük fel, hogy a háború után elrabolt és rabszolga munkára kényszeritett német tudósok valóban felküldték Titov-ot és Gagarin-t a világűrbe a Vostok I. és II. nevű űrhajókban, akkor miért a titokzatosság? MEG.

Next

/
Thumbnails
Contents