Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

oldalára. A beszéd esemény volt még az amerikai Szenátus életében is. Ez a beszéd élő bizonyság: Amerikában minden liberális és demokrata tisztában van azzal, hogy nincs különbség nácizmus és bolsevizmus között; hogy a módszerekről már azt sem tudni, hogy melyik a náci, melyik a kommunista módszer; hogy a kommunista rendszer s a koncentrációs tábor természete magában rejti a brutalitást; a keretlegény egyfajta, akár horogkeresztet, akár sarlót és kalapácsot visel a karján.”

“Lehman szenátor beszéde az elnyomatás ellen vívott harc egyik határköve. A világ szabadságának ügye nincs elveszve. Lehman beszéde az elnyomott nemzetek felé reménytkeltően dalolta a szabadság dalát.”

Ehhez a cikkhez azt kell tudni, hogy Lehman szenátornak jelentékeny része volt a Free Europe Committee megalapításában és szava ott szinte döntőnek számított.

Érthető okokból ezeket a rajongó dicshimnuszokat a Bizottmány részéről rendszerint Fábián Béla irta vagy mondta el. Ő állt t.i. legközelebb a megtömjénezett személyekhez. Az előbbi lebomlását és füstölését Lehman szenátor előtt, megelőzte a szenátor vőjéről, Mr. Frank Altschulról irt másik áradozása, amely a Nyugati Hírnök cimü, Párisban kiadott félhavi magyar kőnyomatos 1950 február 14,-i számának 1. oldalán jelent meg “Mr. Altschul vacsorája” címen. Ez az idill bemutata azt a vakvágányt, amire a magyar emigráció ügye már 1950 elején szaladt s ahonnan még ma sem lehetett visszahozni. Adjuk át a szót Fábián Béla ragyogó tollának:

“A Central Park Southra vacsorára igyekszem. Mr. Frank Altschul, a Free Europe Committee igazgatóságának egyik vezető tagja hívta meg vacsorára a Free Europe Committee-t és a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottságának tagjait. A fogadószobában alacsony állványon a világ különböző országainak térképeit tartalmazó atlasz. Ki van nyitva azon az oldalon, amely Magyarországot ábrázolja.”

“Mind elléptünk a térkép előtt. Keressük a magunk faluját. Tokajhegyalja, kincses Erdély, dombos Dunántúl, gazdag Csanád, bérces Baranya, szőke Tisza partja. Együtt az egész ország.”

“Az amerikai urak nézik ezt a halk tiszteletadást. Allen Dulles, a Free Europe Committee igazgatóságának elnöke, Frederick Dolbeare, a Bizottság főtitkára képviselik az amerikaiakat, Mr. Frank Altschulon, a házigazdán kívül és még Dewitt C. Poole, a Free Europe elnöke.”

“Az első tósztot a házigazda mondja. Rövid néhány szó de kicsit nedves tőle a szem: ‘Magyarország felszabadítására’. Az első szó szóljon ez este M agyarország felszabadításáért.”

— Még két amerikai szónok következik, majd:

“Asztalbontás előtt Varga Béla köszönte meg a vendéglátó házigazdának a sziveslátást: ‘Hazánk és az egész világ népeinek szabaságáért küzdünk az elnyomatás és reakció ellen. Köszönjük ezt a szép estét. Mert újból erősödtünk. A nagy Amerika, a világ népeinek reménysége nem engedi szolgává aljasitani az Isten képére teremtett embert. Jó katonái akarunk lenni az emberi szabadságért és méltóságért folyó küzdelemnek. A Free Europe Committee ennek a harcnak egyik legfontosabb

eszköze. Mi minden erőnket felajánljuk, itt, otthon és szerte a világon ehez az élethalál harchoz.’”

“A vacsora a késő éjszakai órákban ért véget. A Central Park South felett melegebben ragyogtak a csillagok.”

Ilyen beszédek hangozhattak el Bizáncban a teljes összeomlást megelőző században. A világ legnagyobb hizelkedői megirigyelhették volna mind a szónokot, mind a tudósítás íróját.

Ez a légkör korán megülte a Nemzeti Bizottmányt, elviselhetetlenné téve azt az önérzetes ember számára, aki épen emiatt úgy érezte, hogy menekülnie kell ebből a körből, mielőtt ez a szellem bevonja és korrumpálja egész gondolkodását. De teljesen vakká tette a Bizottmánynak a kötelékben megmaradt tagjait és beteg téveszméket érlelt meg körükben. íme egy újabb pszichopátiás elszólás, mely ezt világosan igazolja:

Varga Béla 1949 január 1.-én beszédet mondott a Bizottmány végrehajtó bizottságának ülésén. Noha e tanulmány szerzője ekkor még forma szerint tagja volt a végrehajtó bizottságnak, annak üléseire már 1948 október 18.-a óta nem járt el, mert nem bírta elviselni az azokon kialakult szellemet. Tehát ezen az ülésen sem vett részt. A beszéd alább idézett részeit az Amerikai Magyar Népszavában arról megjelen tudósítás alapján közöljük. Tehát itt következnek e beszéd legjellegzetesebb részei:

“A külföldön élő magyarság óriási többsége.. . szivvel lélekkel támogatja a Nemzeti Bizottmányt. Az elnyomott, minden emberi méltóságától megfosztott otthoni rabszolga-magyarságnak pedig mi vagyunk az utolsó reménye. Ezért hozzájuk, az otthon szenvedő magyar testvéreinkhez emelem szavam. Ismerjük pontosan gyötrelmeiteket. Egyek vagyunk veletek minden vágyban, elszánt akarásban. A mi életünk a ti felszabaditástok. Mégis az egyetemes nemzeti cél érdekében nem vesszük fel veletek a kapcsolatokat. Amikor majd elérkezik a cselekvés ideje, megkaptok majd tőlünk minden utasítást.”

Ebben a mondatban újra benne van az, hogy Varga Béla kormányfőnek tekintette magát, mert “utasítást” csak kormány adhat a neki alárendelteknek. És 1956 október végén ez az “utasítás” a Radio Free Europe hangján ekként repült hazafelé: “Ne engedelmeskedjetek Nagy Imrének, mert ő Moszkvában képzett kommunista!” Ez pedig azért volt igy, mert a Nemzeti Bizottmány ideiglenes magyar kormánynak tartotta magát már 1949 január 1.-én is és ezzel a mindvégig megtartott felfogásával nem fért össze, hogy Nagy Imre otthon kormányt alakíthasson. Már Varga Bélának ez az első újévi beszéde is ebben a jegyben készült, mert egyebek között ezt is mondta ez alkalommal:

“A Nemzeti Bizottmány csak ideiglenes képviselője a nemzeti akaratnak.”

Soha, egyetlen pillanatig sem volt az. De a Free Europe támogatása, a Bizottmányról való gondoskodása; az a tény, hogy monopol-helyzetet teremtett számukra, bőven ontva a pénzt még olyan ostobaságokra is, mint az Eckhardt ügy volt, mig a többi emigráns alakulások koldus-szegények voltak, sajtó, rádió és utazási lehetőségek nélkül, odáig érlelte ezt a kezdettől fogva beteg helyzetet, hogy a gondolat uralkodóvá válva, megmérgezte és meddővé tette 13 éven keresztül a magyar emigráció

18