Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
rületén. Most erre otthon nincs szükség: a bolsevista uralom és a Vörös Hadsereg jobb rab tartó ja a Dunavölgyben a magyarságnak, mint ez a három összeférceit állam valaha is volt. Ellenben New York valóban ideális talajnak bizonyult a Kisántánt feltámasztására; arra az esetre, ha e három utódállam leghatalmasabb protektora, a Szovjetunió valaha is vesztene valamit szorító és elnyomó erejéből. Ez uj Kisántánt tagjai lettek: “Council of Free Czechoslovakia”; “The Rumanian National Committee”; “The Serbian National Committee” és “The National Committee for Slovenia”. Előreveti árnyékát a közeljövő történelmére, hogy ebben az uj Kisántántban sem a szlovákok, sem a kárpátoroszok, sem a horvátok nem vettek már részt és a szerbeket és szlovéneket két külön szervezet képviselte. Ez az uj alakulás támadó, arrogáns és prepotens lett újra, ahogy otthon a Dunavölgyben az eredeti Kisántánt is egész élete alatt az volt. Az, hogy 1919- től 1939-ig nem lehetett a Dunavölgyben elfogadható modus vivendit találni, sohasem a magyar népen, hanem kizárólag a Kisántánton és annak rossz lelkiismeretén múlott. Itt az uj alakulás a magyar emigrációt kezdettől fogva a maga alárendeltjének tekintette és bízva a Free Europe feltétlen támogatásában, diszciplináris jogokat követelt magának felette. Pedig a Free Europe kegyeit élvező magyar emigráció olyan szervilis volt irányukban, hogy az sok esetben szinte már émelyítő volt. A Magyar Nemzeti Bizottmánynak már hosszú ideje volt egy oldala hetenként az Amerikai Magyar Népszava nevű magyarnyelvű amerikai napilapban. A szervilizmus illusztrálására ezúttal csak egy példára hivatkozunk — noha tudnánk ez oldallal kapcsolatban sokkal több példát is felhozni. E lapnak 1954 szeptember 4.-i, szombati számában, az 5. oldalon “Menekült Magyarország” cim alatt balfelől Nagy Ferenc irt egy kéthasábos cikket, jobbfelől pedig Pfeiffer Zoltán. Szokás szerint mindketőjük fényképe is ott volt cikkeik elején. A közöttük megmaradt helyet pedig két másik fénykép töltötte ki: Emil Zátopek “csehszlovák” sikfutó bajnoknak és feleségének képe — teljesen egy sorban a két magyar menekült politikus képével. A képeken a Zátopek házaspár mellén ott volt a szovjetcsillag is, mert ők nem menekült csehek voltak, hanem a kommunista cseh állam hűséges, otthon élő polgárai. De az uj Kisántántnak még az ilyen szellemű Magyar Bizottmány sem volt elég jó. Ők teljes ellenőrzést kívántak gyakorolni a magyar emigráció amerikai támogatásban részesülő szervezete felett, még annak gondolkodása felett is. 1954 augusztusban ez a new yorki Kisántánt beadvánnyal fordult a Közép- és Kelet-európai Konferenciához, bepanaszolva a Magyar Bizottmányt a következő öt pont alapján: 1. A Magyar Nemzeti Bizottmány arra ösztönözte a Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából menekült magyarokat, hogy alakítsanak a maguk számára egyesületeket, amelyek a három említett ország feldarabolását propagálják. Ezek kiadmányainak publicitást adott. 2. A Bizottmány egyes tagjai olyan uj federális alakulások terveit helyeslik, amelyek a szomszéd államok szétbomlásához vezethetnek. 3. Kállay Miklós bizottmányi tag akkor megjelent könyvében támadó megjegyzések tömege található a szomszédos országok ellen. 4. A Bizottmány által kiadott Hungarian Observer c. Értesítő 1954 február-márciusi száma Varga Bélának egy a Free Europe elnökéhez irt levelét közölte, amelyben nyíltan ki van fejtve a magyar irredenta politika teljes egészében, mint a Magyar Nemzeti Bizottmány doktrínája. 5. A Hungarian Observer “legutóbbi” száma Közi Horváth József egy előadásának kivonatát közli, amelyben a panasztevők országaival szemben a tisztesség határait messze meghaladó, erőszakos jellegű ellenséges indulat nyilatkozik meg. Beadványukban az a bejelentés is benne van, hogy “ha figyelmeztetésük nem használ”, a jövőben az uj Kisántánt e négy alkotó szervezete olyan módon fog felelni a Magyar Nemzeti Bizottmány részéről jövő további támadásokra, amit leghelyesebbnek tartanak. A beadvány két befejező bekezdését szószerinti fordításban idézzük: “Ezenfelül azzal a kéréssel fordulunk a Magyar Nemzeti Bizottmányhoz, hogy vessen véget jelenlegi kampányának és egyesüljön loyálisan és őszintén velünk, valamennyiünkkel, hogy tovább folytathassuk a közös harcot országaink felszabadításáért. A Magyar Nemzeti Bizottmány nem ápolhat magában olyan hitet, hogy az ilyen támadások előnyére válnak jelenlegi együttmöködésünknek, sem olyan reményt, hogy az ilyen eszközökkel elő lehet majd segíteni a felszabadítás után országaink között az együttmöködést.” “Ellenkezőleg az ilyen támadásokkal a Magyar Nemzeti Bizottmány csak a Szovjet romboló és leigázó politikáját segíti elő, lehetetlenné teszi a szükséges együttműködést valamennyi országunk között, ha majd felszabadulásuk megtörtént és Magyarország számára a jövőben olyan pozíciót készít eiő, amely egyértelmű a legszélsőségesebb elszigetelődéssel.” Ezt a levelet Peter Zenki, Joseph Lettrich, Constantin Visoianu, Constantin Fotich és Dr. Miha Krek írták alá. Nézzük'meg mindenek előtt, mi az a két közlemény, amit a Hungarian Observer-ben kifogásolnak? Az elsőt e New Yorkban akkor megjelent és a Magyar Nemzeti Bizottmány által kiadott kéthavi folyóirat 1954 február-márciusi száma tartalmazza a 11.-12. oldalakon és ez semmi más, mint a korábban már ismertetett Varga-Shephardson féle levélváltás. A hivatkozott második cikket —Közi Horváth egy előadásának kivonatát — a leggondosabb kutatás után sem találtuk meg sem az Observer 1954 júniusi, sem julius-augusztusi számában. Itt tehát a panasztevők valószínűleg tévedtek. Ezt a panaszbeadványt a Magyar Nemzeti Bizottmány külügyi bizottságának akkori elnöke, Bakách Bessenyey György kulisszák mögött intézte el akként, hogy megígérte a “támadások” beszüntetését. Nyilt színen az Observer 1954 szeptemberoktóberi számának 16. oldalán az eset rövid ismertetése után mindössze ennyi jelent meg: “A Magyarország és némely szomszédjai között kétségtelenül fennálló bizonyos megoldatlan kérdésekre vonatkozóan: a Magyar Nemzeti Bizottmány meg van róla győződve, hogy ezek a kérdések csak békés és valóban demokratikus modorban orvosolhatók, a méltányosság és igazság szellemében, nagy nyugati barátaink segítségével.” “A Magyar Nemzeti Bizottmány végül meg van 16
