Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

és az illető népektől kapott megbízás nélkül, jogtalanul és önkényesen abba ártja bele magát, hogy a középeurópai népek jövendő sorsát akarja irányitgatni, akkor már nem lehet olyan nézeteket hangoztatnia, amelyek e népek egyikét indokolatlanul egekbe emelik, másikát pedig megrágalmazzák és sértik. Mr. Shepardsonban nem volt meg a képessége ennek a nagy differenciának a felismerésére. Pedig a fair play tiltja, hogy egy olyan pozícióban lévő személy, mint Dr. Thomas, ennyire vétsen a kötelező tárgyilagosság ellen.

Ami pedig Csehszlovákia határainak “törvényes” megállapítását illeti, Mr. Shepardsonnak tudnia kelkett volna, hogy Karthago óta nem volt a világtörténelemnek két olyan gyalázatos békéje mint a versaillesi és a trianoni. Ezekre hivatkozni is szégyen és önmagára valamit is adó embernek ezt nem is volna szabad megtenni. Az amerikai törvényhozás nem is ratifikálta őket, tehát az ő számára, aki amerikai polgár, a kérdés nincs “törvényesen” rendezve.

Csodálatos az a “double standard” és hipokrizis, ami a Free Europe elnökének ez utóbbi nyilatkozatát jellemzi. Ö 1953-ban hirtelen mereven tisztelni kezdte a legalitás elvét. 1776-ban a 13 amerikai tartomány koloniális helyzetét is törvény határozta meg. És az a mozgalom, amellyel a nagy amerikai ősök ez ellen a törvényes állapot ellen felkeltek, mindnyájunk szemében az emberiség történelmének egyik legmagasztosabb fejezeteként szerepel, amiről csak tisztelettől elfogódottan tudunk megemlékezni. Elszász-Lotharingia helyzetét 1871- ben a Frankfurti Békeszerződés határozta meg, szintén “legally”. És a wilsoni Amerika 1918-1919- ben harsogva visszhangzott ez állapot elitélésétől. Pedig legalább egy tucat kitűnő — sőt a legkitűnőbb — amerikai történelmi munkára tudunk hivatkozni, amelyek szerint a Frankfurti Béke, amikor a németek győztek, úri, nemeslelkü és becsületes béke volt, mig a versaillesi és trianoni a latrok, hazugok és szélhámosok békéje. Délmandzsuria, Szachalin Sziget és még néhány Kelet-ázsiai pont helyzetét az Orosz-Japán Háborút befejező, 1905 augusztus 25.-én kelt Portsmouthi Béke “legálisan” szabályozta. És mégis, amikor a Jaltai Konferencián Sztálin ezeket a területeket arra hivatkozva kérte Roosevelttől, hogy azokat erőszakkal vették el tőlük, a szovjet-imádó elnök azt felelte, hogy azok joggal járnak vissza az oroszoknak, mert erőszakkal veték el tőlük egy vesztett háború után. Miért nem szent egy békeszerződés, ha szovjet érdekről van szó és miért szent, ha annak megváltoztatása a magyar nép jogos és elvitathatatlan érdekeit szolgálná? Újra meg kell ismételnünk: Mr. Shepardson álláspontja tarthatatlan és benne a magyar néppel szemben ellenséges indulat nyilatkozott meg.

Ez — Dr. Thomas beszédével együtt — egyben kifejezésre juttatja azt is, hogy a Free Europe Committee “védencei” között vannak elsőrendüek: ezek a szlávok és vannak másodrendüek: ezek a magyarok. Ez nem csoda, mert ez részben már wilsoni, de részben roosevelti örökség. Dr. Bohus Benes, Eduard Benes unokaöccse és bizalmas barátja 1953 április 17.-én — tehát a Shepardson Doktrína felállítása évében — beszédet mondott San Franciscóban a Commonwealth Clubban. Itt elmondotta, hogy amikor Eduard Benes 1943 december 12.-én

Moszkvában járt, Sztálin és társai épen akkor tértek vissza a Teheráni Konferenciáról. Eldicsekedtek Benes előtt, hogy most már bizonyos lehet benne, hogy Európa hamarosan teljesen szláv uralom alá kerül. Ezt Rooseveltnek teheráni magatartásából akkor bizonyosnak vették. Az álom teljes megvalósulását ugyan megakadályozta Roosevelt halála, de a Free Europe elnökének idézett magatartása arra vall, hogy a gondolat távolról sincs teljesen elejtve.

Mi keresni valójuk van Magyarország menekültjeinek egy olyan alakulásban, ahol ez a szellem uralkodik?

Ha a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya tiszteletre méltó kitartással nem teregette volna ki ezeket az eltévelyedéseket a nyilvánosság előtt, akkor a Magyar Nemzeti Bizottmány — ismerve annak anyagi hátterét — bizonyára szintén mélyen hallgatott volna róluk. De igy nem lehetett. Még a némaságra kárhoztatott emigráns tömegek sorain is olyan ideges megrázkódtatás futott végig, hogy a látszat kedvéért tenni kellett valamit.

A továbbiakat a Bizottmány által kiadott, 1954 január 26.-án kelt, 154. számú “Tudósítóból” közöljük, megjegyezve, hogy ez a kiadmány a szóbanforgó Free Europe tisztviselőt következetesen nem “Thomasnek”, hanem “Mr. H. Gregory Thompson”nak nevezi. Nem sikerült megállapítanunk, hogy melyik név a helyes, de úgy gondoljuk, hogy ennek nincs semmiféle jelentősége sem: az illető gentleman személye nem érdekel minket, csak magyarellenes magatartása.

Ez a Tudósitó megírja, hogy Varga Béla 1954 január 18.-án levelet irt Mr. Shepardsonnak ebben a kérdésben. A következőkben közöljük levelének fontosabb részeit:

“Elnök Ur levelének tartalma komoly aggodalmat okozott a magyar emigráció körében és feltétlenül súlyos visszahatást fog kelteni a magyarországi közvéleményben. A Magyar Nemzeti Bizottmány mindenben osztja honfitársai aggodalmát és balsejtelmeit és ezért kötelességének tartja, hogy világosan leszögezze e kérdésben elfoglalt álláspontját és véleményét.”

“Egyetértünk levelének azzal a részével, ahol kijelenti, hogy nem tartozik hatáskörünkbe és távol áll tőlünk, hogy a Közép- és Kelet-európai népek határkérdéseiben dönteni kívánjunk, továbbá, hogy nem kívánunk olyan vitákba bonyolódni, amelyekben nincs jogunk és nem is óhajtunk résztvenni.”

“Elégtétellel állapítjuk meg, hogy levelének ebben a részében elismeri, hogy vannak vitatott határok Kelet- és Középeurópában és hogy egyetlen kívánságunk ezektől a vitáktól távol maradni. A Magyar Nemzeti Bizottmány a Szabad Európa Bizottságával folytatott együtt működése első percétől kezdve hasonló magatartást követett. Ha nem tártunk Önök elé bizonyos kérdéseket ez nem azért történt, mintha nem lettünk volna biztosak afelől, hogy a Szabad Európa Bizottsága érdeklődéssel és együttérzéssel fogadja a magyar nép jogos kívánságait, hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogy a Bizottságnak más, közvetlenebb és sürgősebb feladatai is vannak, első sorban Magyarország és a többi rab nemzet felszabadítása a kommunista uralom alól.”

Másfelől viszont ki kell jelentenünk, hogy nem tudunk egyetérteni levelének azzal a részével, ahol

13

i