Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
A. dabbul szedték áldozataikat — és 3:1 szóval Eckhardtot összeférhetetlennek nyilvánította azért, mert egy korábbi időpontban belépett egy emigráns veterán-szervezetbe. Ezt a határozatot Varga Béla igen tekervényes közjogi formák között a plénum elé vitte, amely kimondta, hogy Eckhardt nem “összeférhetetlen.” Ez a rövid történet. Varga László említett védőiratában megállapította a következőket: “Aligha helyeselhető egyes politikusoknak az a ténykedése, hogy meglévő energiájukat kizárólag teljesen belpolitikai kérdésekre összepontositják. Ez nemcsak káros, de nevetséges is.” • Majd más helyen: “Kizárólag belpolitikát csinálni ország nélkül annyi, mint uszóversenyt rendezni egy kiszáradt tóban.” Az u.n. Összeférhetetlenségi Bizottság jelentése 50 sűrűn gépelt oldalra terjedt. Számos ülésben meghallgatta a feleket, tanukat hallgatott ki, iratokat tanulmányozott és alakilag teljesen szabályos eljárást folytatott le, mintegy fél éven keresztül. Az ügyben felmerültek egy hamistanuzási eset körvonalai is és a személyi gyülölöködés és ellenszenv olyan mértéke, amely egy “kiszáradt tóban” valóban meglepő volna, ha nem tudnánk, hogy a háttérben jólfizetett szinekurák osztogatása, emberek prostituálása és régi ellentétek felujulása voltak a mozgató rugó. Az egész ügy végtelenül csúnya és lesújtó volt, kiábrándító és utálatos. Igazolta a kommunisták otthon terjesztett leggyalázatosabb állításait is az emigrációval kapcsolatban, amelyek alávaló rágalom maradtak volna, ha ez az ügy meg nem adja alájuk a ténybeli alapot. A Free Europe Committee akként fejezte ki helyeslését, sőt biztatását az egésszel szemben, hogy szó nélkül kifizette a közjogi komédia közel 3.000 dolláros költségszámláját. Ugyanakkor sokan amaz érdemes menekültek közül, akiket a Grew Doktrína megsegíteni Ígért, erejük utolsó megfeszítésével küzködtek, hogy a viz felszínén maradhassanak. Ennek a súlyos eltévelyedésnek azonban mélyebb okai voltak. Ha megismerjük, hogy a vasfüggöny mögül jöttek közül kik intézték az egész középeurópai emigráns élet sorsát, akkor rá kell jönnünk, hogy ez a csúnya össze-ugratás valószínűleg szándékos volt és azok érdekeit szolgálta, akik azt akarják, hogy a magyarság élete sohase lehessen többé eredményes, se itt, se otthon. Ilyenek — különösen itt Amerikában — túlságosan sokan vannak. * Hogy a Nemzeti Bizottmány egyes tagjai ilyen feneketlen gyűlölettel támadtak egymásra és egészen ostoba és gyerekes alkotmányjogi vitákat rendeztek fél éven keresztül, annak igen plauzibilis magyarázatát adja a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának “Kettős Járom Alatt” címen megjelenő Értesítőjéből vett alábbi megállapítás. Mivel maga az Értesítő pillanatnyilag nem áll rendelkezésre, a szöveget a Kanadai Magyarság c. lap 1956. szeptember 15.-i számának 4. oldal, 3.-4. hasábjairól idézzük, amely azt szószerint vette át az Értesítőből: “Nekünk, felvidéki magyaroknak a Radio Free Europe a ravasz, hazug, félrevezető csehszlovákizmus újabb amerikai győzelmének szimbóluma lett. De ennek a győzelemnek minden eddigi csehszlovák hazugságnál arcpiritóbb, mélyebb magyar fájdalma van. A Radio Free Europeban ugyanis nemcsak a kevésbbé tájékozott, régi rokonszenvekkel átitatott amerikaiak lettek az uj csehszlovák ámítás áldozatai. Benes neveltjei legnagyobb győzelmüket azok felett a magyarok felett aratták, akiket éveken keresztül úgy festettek le, mint az ő békés, mintademokráciájuk feudális ellenfeleit. Akiknek diszmagyaros, nemzeti-kaszinós revizionizmusától még a legragyogóbb benesi időkben is féltek egy kicsit. Ma már tőlük kell a legkevésbbé félniük. Ugyancsak önelégülten nézhetik, hogyan hemzsegnek “a Nemzeti Csehszlovákia” fővédnöke, a Radio Free Europe körül és milyen engedelmesen tolják azt a szekeret, amelyen ők, a Kassai Programm mesterei akarnak rászabadulni a felvidéki magyarságra. A new yorki kaszinóból, ha nem is tűnt el egészen a feudalizmus, de kétségtelenül elhallgatott a csehszlovákokat jobban bántó revizionista fecsegés és a történelmi kardjukat egykor oly hangosan csörtető urak ma engedelmesen úgy beszélnek vagy hallgatnak, ahogy a esetiektől sugalmazott főnökeik megkívánják. Ráadásul a csehszlovákoknak ez nem is kerül annyi pénzükbe, mint a félvilágot megvásárló Benesnek. Mindent fizet helyettük a gazdag amerikai nagybácsi, a Radio Free Europe, a Nemzeti Csehszlovák Állam nagy protektora.” A hazugságokon felépült, hazugságokat világgá kürtölő, egymás között közjogi vitákat rendező emigrációs szerv legnagyobb bűne, hogy hűtlen lett az örök magyar életideálhoz, engedte magát prostituált és a rendszeresen kijáró csekkek ellenében megtagadta a magyarságnak legnagyobb problémáját: Trianont. Ennek pótlására félévi tárgyalás után 50 oldalas döntést hozott egy összeférhetetlenségi hitvány komédiában. • Pedig mondjuk itt ki nyíltan, mert igy van: a 20. század hazug politikusainak sorában a legnagyobb hazug Masaryk Tamás volt. Amikor képét Amerika bélyegeire nyomják és amikor születésének vagy halálának egy-egy évfordulóját ünnepük, akkor a Hazugságot, Férfiatlanságot és Álnokságot ünnepük. Lehet ezt is. A görögöknél és rómaiaknál külön istene volt a tolvajoknak és szajháknak is. De azoknak volt bátorságuk kimondani, hogy ők most a tolvajok vagy szajhák istenét ünnepük és nem akarták a Hazugság nagymesterét az Igazság hősévé avatni. Ekkora hipokrizisre tőlük még nem telt, de ma, itt már telik. És ez nemcsak elmélet és frázisok dobálása. Hogy Sztálin hordái az Elbáig haladtak előre, az Masaryk vetésének beérése volt csupán. És ma Amerika középeurópai politikája még mindig ezen a pórázon kullog. A magyar gyászalakulat emberei igy beszélnek: ők nem adták fel a revíziót, csak ma oktalan dolog beszélni róla. Vagy: amikor egy misszil 7.000 mérföldet repül, akkor nevetséges arról beszélni, hogy a határ Szobnál van-e vagy Trencsénnél. Vagy: az első az, hogy felszabaduljunk, a többit majd azután rendezzük. Vagy: a Felvidéken a magyar területekre időközben olyan szláv beszüremkedés történt, hogy azok már nem is tekinthetők többé magyar területeknek. Vagy: nem veszíthetjük el Amerika jóindulatát azzal, hogy amikor csupa nagy, globális problémák vannak szőnyegen, mi a saját kis kanapé pereinken lovagolunk. Vagy: az Egyesült Európa megvalósulásakor a határok úgyis spritualizálódnak. 11
