Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-15 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 5 Nyugat-Keleti Helyzetkép Január utolsó hetében és egész februárban szokatlanul mozgalmas volt a Nyugat-Keleti világméretű mérkőzés színtere. Jan. 24.-én a Fehér Ház meghívta Aleksei I. Adzhubei-t és feleségét Washingtonba, akik a meghívást el is fogadták, és január 29-én latin-amerikai túrájuk után a meghívásnak eleget is tettek. Adzhubei Hruscsovnak a veje és az Izvestia főszerkesztője. Annak idején Adzhubei megintervjuvolta Kennedy elnököt Hyannisportban s az Izvestia az intervjut minden változtatás nélkül közölte olvasóival, akik igy többek között megtudták, hogy Kennedy elnöknek mi a véleménye az atom-fegyverek kísérletezéséről, egy esetleges atom-háboruról és az Amerikai-Orosz viszonyról. Azután az Izvestia testvérlapja a Pravda (Igazság) másnap kellőkép kommentálta a Kennedy intervjut, s abból a kommentárból az oroszok megtudták, hogy Kennedy elnök “imperialista, Wall Street bérenc, klerikális szócső, háborús uszító és a szocializmus kerékkötője.” Adzhubei és felesége Washingtonba érkezésük napján január 30-án a Fehér Házban ebédeltek s utána Adzhubei elvonult tárgyalni Kennedy elnökkel. A “nem hivatalos” tárgyaláson az elnök sajtó-főnöke Peirre Salinger is részt vett. Két óra hosszáig tárgyaltak “nem hivatalosan” s utána a sajtófőnök közölte a kiváncsi újságírókkal, hogy a tárgyalások hangneme barátságos volt és több témát érintett. Január 31-én aztán az Adzhubei pár hivatalos volt Kennedy elnök heti sajtóértekezletére, ahol Kennedy elnök kijelentette, hogy ő személyesen kedveli az efajta “nemhivatalos” érintkezést a két állam (Amerika-Szovjetunió) vezetői között és a jövőben is keresni fogja az érintkezésre az alkalmat. Azonban az Amerikai-Szovjet viszonynyal kapcsolatban Kennedy elnök azt mondta, hogy azok még mindig “veszélyesek”, különösen a berlini ügy és a nucleáris fegyverek kísérletezésével kapcsolatban. Továbbá kijelentette, hogy a két állam valószínűleg legközelebb a Laos-i problémát fogja megoldani. A sajtóértekezlet után Adzhubei közölte az újságírókkal, hogy ő is úgy gondolja, hogy a Laos-i probléma “nemsokára” megoldásra kerül. Január 31-én Kennedy elnök öccse, Róbert látta vendégül az Adzhubei párt. Január 30-án a Fehér Ház közölte, hogy az elnök sajtófőnöke, Peirre Salinger elfogadta Adzhubei meghívását, s nemsokára (dátumot nem említettek) ellátogat a Szovjetunióba “nemhivatalosan” s tárgyalásokat folytat majd a két állam közötti hírszolgálat illetve hircsere megjavításával kapcsolatban. Edward R. Murro az Amerikai Információs Iroda (USIA) igazgatója és Mikhail A. Kharlamov, a Szovjet külügyminisztérium sajtófőnöke Párisban hasonló “hircsere-megjavitási” tárgyalásokat folytatott, melynek eredményéről eddig egyik fél sem nyilatkozott. Kennedy Róbert, akit az oroszok meghívtak Moszkvába, közölte, hogy nem tudja az oroszok meghívását elfogadni, mivel a februárban kezdődő világkörüli útjára már a meghívás előtt elkészítette a tervet. Január 30-án a nevezetesebb szovjet sajtótermékek hosszú cikkekben emlékeztek meg Roosevelt elnök születésnapjáról s a moszkvai Amerikai-Orosz Szövetség ünnepségén Thompson nagykövet és Nina Kruscsev is részt vett. Január 29-én a nucleáris fegyverek betiltására irányuló tárgyalások zsákutcába jutottak Genfben. 1958 októbere óta a három nagyhatalom képviselői, (Amerika, Anglia és a Szovjetunió) 333-szor ültek össze, de érdemleges eredményt nem tudtak elérni, a Szovjetunió lehetetlen kifogásai és feltételei miatt. A Szovjetunió beleegyezett volna a nucleáris fegyverek betiltásába azzal a föltétellel, hogy az ellenőrzést önmaga végzi el. A nyugati nagyhatalmak viszont egy nemzetközi ellenőrző bizottság felállítását kérték, lehetőleg az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSz) alatt. Január elején aztán a Szovjetunió képviselője, Tsarapkin meglepte az egész világot azon követelésével, hogy a további tárgyalásokat ne a három nagyhatalom folytassa Genfben, hanem az ENSz által felállított tizennyolc nemzetből álló lefegyverzési bizottság. Az ajánlatot a nyugati nagyhatalmak elfogadták s január 26-án abban a reményben ültek le a tárgyaló-asztalhoz, hogy végre talán elérnek valami eredményt. Azonban Tsarapkin (a meglepetések embere) 26.-Í beszédében közölte a világgal, hogy a nyugati nagyhatalmak csak azért akarják áthelyezni a tárgyalásokat a tizennyolc nemzet hatáskörébe, hogy igy még tovább huzzák-halaszák ezen tárgyalásokat. Mikor a nyugati újságírók közölték Tsarapkinnal, hogy a javaslat eredetileg tőle ered, hátat fordított a sajtó képviselőinek s nem nyilatkozott. Január 29-én aztán ismét összeültek a tárgyaló felek s a nyugatiak, miután látták, hogy Tsarapkinnal nem lehet zöld-ágra vergődni, Mr. Charles C. Stelle, az amerikai képviselő, Sir Michael Wright az angol képviselő ünnepélyesen hónuk alá vették diplomata aktatáskájukat s haza mentek. Véleményünk szerint a tárgyalások felbomlásából kifolyólag a világot nem érte túl nagy veszteség, azonban (nem hivatalos jelentések szerint) a genfi hoteltulajdonosokat és cipőpucoló fiukat igen. No de bizzunk abban, hogy nemsokára ismét öszszeül valaki valakivel Genfben s a világ békéjét akaró hotel-tulajdonosoknak és cipő-pucoló fiuknak ismét jól megy majd a soruk. Legújabb jelentések szerint, az a bizonyos ENSz által megbízott tizennyolc nemzetből álló lefegyverzési bizottság is Genfben ül majd össze (s nem hivatalos) de megbízható körökből értesültünk, hogy mind a tizennyolc nemzet képviselője hotelben fog lakni és mással pucoltatja a c:pőjét, természetesen az adófizetők pénzéből, az adódizetők között viszont sok antikommunista is van, akik nem szeretik, ha az általuk befizetett adópénzen ebédre hivott kommunisták dőzsölnek. Február 1-én Thompson nagykövet harmadszor találkozott Gromyko külügyminiszterrel Moszkvában a berlini kérdés megoldásával kapcsolatban. Hírek szerint Gromyko egyik követelménye az, hogy Nyugat-Berlinben engedjenek Szovjet csapatokat állomásozni “biztonsági” okokból. Azt nem közölte, hogy kinek a “biztonsága” áll oly nagy kegyben? Egyes jelentések szerint Gromyko ahhoz is ragaszkodik, hogy ha Nyugat és Kelet összejön tárgyalni, akkor ne csak a berlini kérdést tárgyalják meg, hanem annak a lehetőségét is, hogy megtiltják a nyugat-német csapatok nucleáris fegyverekkel való felfegyverzését. Gromyko megemlítette még Nyugat-Berlin szabad várossá tételének elméletét is, mely természetesen Kelet-Berlinnel egyetemben ENSz tagságot is kapna. Február 13-án Kennedy elnök és Macmillan angol miniszterelnök hivatalosan elutasították Hruscsov azon javaslatát, hogy e közelgő tizennyolc nemzetes konferencián az államfők vegyenek részt. Azonban javasolták, hogy amennyiben a tárgyalások biztatóak, úgy Amerika, Anglia és a Szovjetunió küldje el külügyminiszterjeit s kérjék fel a másik tizenöt nemzetet, hogy tegyenek hasonlóan. Továbbá a két nyugati államférfi azt is javasolta Hruscsovnak, hogy a lefegyverzési bizottság tárgyalása előtt a há
