Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
A Magyar Emigráció Szerencsétlensége • Az egész világon széjjelszórt magyar emigráció soraiban mindenütt bizonyos nyugtalanság észlelhető. Ma már kivétel nélkül mindenki elitéli azt, ami van és keres valami megoldást, ami jobb a mainál. Mert senkisem akarja, hogy a százezres számokkal mérhető nagy emigráció anélkül fejezze be életét idekint, hogy eredményes munkát végezne a nemzet jövőjéért. Ami eddig történt, annak értékét mindenki a nullával teszi egyenlővé és tisztán látja, hogy ha nem történik radikális változás, az emigráció hiába élt szabad földön. Lehetetlen azonban a jövőtől eredményes munkát várnunk, ha az elindulás újra nem helyes és teljes diagnózis alapján történik. Tisztázni kell a releváns tényeket és csak azután lehet arra gondolni, hogy mi a teendő. így jött el az ideje annak, hogy valaki a sokezres számú idekint élő magyarságból elmondja azt, ami alább következik; tekintet nélkül az elmondandó dolgok egyéni következményeire, amelyekkel azok az elmondó életére és személyi viszonyaira járhatnak. Pontosan olyan helyzet ez, mint amikor 1946 február 8.-án a magyar parlamentben fel kellett valakinek állnia és szépítés nélkül ismertetnie kellett az akkor otthon uralkodó állapotokat. Egyszerűen azért, mert nem volt elképzelhető, hogy a tizmillió magyarból ne akadjon egyse, aki ezekre felhívja a nemzet és a világ figyelmét. Tekintet nélkül az egyéni következményekre, úgy mint most. * 1949 junius l.-ére az akkor alakult National Committee for a Free Europe, Inc. nevű amerikai alakulás sajtóértekezletet hivott össze New Yorkban, az Empire State Building 301-es számú apartmentjébe. Az értekezletet Mr. Joseph C. Grew, az Egyesült Államok volt tokiói nagykövete, az alakulás igazgatósági elnöke vezette. Az alakulás igazgatósági tagjai között a legkitűnőbb nevek szerepeltek. Például: Dwight D. Eisenhower tábornok, akkor a Columbia Egyetem elnöke; Allen W. Dulles, az amerikai titkos szolgálat egyik veterán vezetője, aki az igazgatóság végrehajtó bizottságának elnöke lett; James B. Carey, a C.I.O. munkás-szervezet titkára; William Green, az A.F.L. munkás-szervezet elnöke; James A. Farley, volt postaügyi miniszter, néhai Franklin D. Roosevelt elnök egyik volt bizalmas barátja; Adolph A. Berle, Jr., volt külügyi főtisztviselő, jónevü amerikai köziró; Arthur Éhss Lane, az Egyesült Államok volt warsói nagykövete; Henry R. Luce, a Time magazin tulajdonosa és igen sokan mások. Ragyogó és nagy reményekre jogosító névsor szerepelt a meghivón. Közöljük Grew elnök bevezető beszédének és az ugyanakkor kiadott “Declaration of Policy”-nak néhány jelentős részletét: “A második világháború vége felé az Egyesült Államok megegyezett Nagybritanniával és a Szovjetunióval egy nyilatkozat kiadására nézve, amely Európa felszabadítását biztosítja. Ezt Jaltában 1945 február 11.-én írták alá. Ebben a nyilatkozatban megerősítést nyert elhatározásunk hogy a többi békeszerető nemzetekkel együtt-müködünk abból a célból hogy felépítsük ‘a világot amely a törvények uralma alatt áll és a békének, a biztonságnak, szabadságnak és az egész emberiség jólétének van szentelve.’— Részletekbe menően: ebben az okmányban megígértük segítségünket, hogy a nemzeti szocialista Németország uralma alól felszabadult népek ‘demokratikus eszközökkel oldhatják meg sürgető politikai és gazdasági problémáikat.’” “Négy év múlt el azóta, hogy a Jaltai Deklarációt elfogadtuk és aláírtuk az Egyesült Nemzetek alapokmányát. Tizennyolc hónap múlt el, mióta a Bulgáriával, Magyarországgal és Romániával kötött békeszerződések életbe léptek. De a közben eltelt időben Keleteurópa népeit egyre növekvő mértékben fosztották meg az egyesülési jogtól, a szólás-szabadságtól, a vallás szabad gyakorlásának jogától és a szabad munkaválasztás jogától. Megtagadták tőlük a törvény előtti egyenlőséget, a személy és vagyonbiztonságot. Nem alakíthattak szabad választáson alapuló kormányokat.” “. . . Ez a helyzet közvetlen következménye a nemzetközi kommunizmus vezetői azon elhatározásának, hogy uralkodni akarnak a világon olyan rendőr-államok létesítése utján, amelyek nekik engedelmeskednek. Ez tette tönkre béke-reményeinket és egyre inkább fenyeget a harmadik nagy háború kitörésével.” “. . . (:Most:) vállalkozásunk létrejöttének közvetlen értelmét Jaltából származtatjuk. A népeknek, amelyeket felszabadítottunk a náci zsarnokság alól, megígértük, hogy szabad választást tarthatnak és élhetnek az alapvető szabadságjogokkal. Ezek a népek Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia és Bulgária népei voltak. ígéretünket nem tartottuk meg. Épen ellenkezőleg: uj elnyomatás következett és ez elől az elnyomatás elöl a hat említett állam demokratikus vezető emberei kénytelenek voltak menekülni —ki ahogyan tudott. Közülük nagyon sok már az Egyesült Államokba érkezett és körünkben él mint menekült. Még sokan jöhetnek utánuk. Programmunk első részét meghatározza ezeknek a politikai menekülteknek érezhető jelenléte.” “A Bizottság célja az, hogy segítsen azokon a demokratikus vezető politikusokon, akik a Keleteurópában uralkodó kommunista elnyomás elől ide menekültek az Egyesült Államokba. Mindig Amerika hagyományai közé tartozott, hogy meleg ven
