Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

dégszeretettel fogadta a politikai menekülteket. Ennek a hagyománynak a fenntartását jelenti, ha mi is segíteni akarunk ezeken a vezető embereken. Azt akarjuk, hogy a kommunizmussal szemben tanúsított ellenállásukat töretlenül folytassák, már most előre látva azt a napot, amikor a vasfüggöny majd összeomlik és Keleteurópa abba az állapotba kerül, hogy a demokrácia eszközeivel újjá lehet építeni.”

“Különösképen is segíteni akar a Bizottság ezeken a vezető embereken:

1. Hogy fenn tudják magukat tartani és hasznos foglalkozást tudjanak kapni azon idő alatt, amig az Egyesült Államok területén tartózkodnak.

2? Hogy megismerhessék az Egyesült Államok népét és megértsék annak szellemét és céljait.

3. Foglalkoztatni kívánjuk őket a rádióban folytatott akcióknál, a sajtónál s egyéb eszközöknél, amelyek azt a célt szolgálják, hogy polgártársaikban Európában életben tartsák az egyén és a nemzet szabadságának ideáljait.

4. Hatékony intézményeket kívánunk alakítani abból a célból, hogy együtt dolgozhassanak az Egyesült Államokban tartózkodó hasonló gondolkodású politikai vezetőkkel és terveiket összhangba tudják hozni azokkal a hasonló vezető emberekkel, akik külföldön tartózkodnak.”

“Ez a Bizottság bátorítani akarja és meg akarja erősíteni ezeket a vezető embereket, hogy tartsanak fenn a mi országunkban Nemzeti Tanácsokat, amelyek azon népek politikai reménységeinek szimbólumai, amelyeknek Jaltában 1945-ben megígértük, hogy szabadon tarthatnak politikai választásokat és szabadon élhetnek az alapvető szabadságjogokkal. Ezek az országok Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia.”

“A felfegyverzés és gazdasági megsegítés nélkülözhetetlenek, de ez önmagában nem elég. Egyedül az eszmék és eszmények csataterén lehet azt a győzelmet kivívni, amely azután tartós és végleges is marad.”

Ezek voltak a National Committee for a Free Europe meghirdetett programmpontjai. (:Az alakulás később célszerűségi okokból Free Europe Committee-re egyszerűsítette a nevét.:)

A Free Europe 1949 julius 25.-én egy “Memorandum on Organization and Operations’ c. okmányt adott ki, amely ismertette annak szervezetét és munka-programmját. Ez utóbbiból lényeges az a programm-pont, amely az Amerikába menekült “nem-fasiszta és nem-kommunista” politikai vezetőknek segítséget igér “békés erőfeszítéseikben, amelyek arra készítik elő az utat, hogy helyre lehessen állítani Keleteurópában a társadalmi, politikai és vallásszabadságot, amelyben mind ők hisznek, mind mi is hiszünk.” A munka-programm két bizottság felállítását jelentette be: a Szellemi Együttműködés Bizottságáét s azután a Rádió és Sajtóbizottságét.

Ez valóban szép programm volt. Adott körülmények között emberileg majdnem tökéletes. Mindenki örömmel és lelkesedéssel fogadta, aki érintve volt benne. Mi, akik végighallgattuk azt Mr. Grew ajkairól, megállapítottuk, hogy ez a Bizottság lesz a kommunizmus barbársága elől menekült magyar emigráció legnagyobb szerencséje. Olyan, amilyenhez hasonló sem a Rákóczi sem a Kossuth emigrációnak nem jutott osztályrészül.

Azután fordult a sors és 1949 junius l.-e lett a magyar emigráció nagy szerencsétlensége. A következőkben ennek okait tesszük vizsgálat tárgyává.

*

Akkor még nem ismertük azokat a tényeket, amelyek arra indítottak volna minket, hogy ezt a bejelentést fenntartásokkal fogadjuk. Vagy talán szándékosan “feledkeztünk meg” ezekről a tényekről. Például nem ismertük Grew nagykövet életének személyes hátterét. Pedig ő volt a modern idők amerikai diplomáciájának legtragikusabb Cassandrája és az a tény, hogy őt állították az uj alakulás élére, már legalább is a rossz omen keserű izét tette volna a szánkba, ha ekkor már tudtuk volna, hogy ki az az elegáns idős úriember, aki ott szemtől-szemben állt velünk. íme Grew nagykövet második világháborús szerepének néhány tragikus epizódja:

1941 január 27.-én — több mint 10 hónappal a Pearl Harbor ellen intézett japán “meglepetés-szerű” támadás előtt — Mr. Grew megtáviratozta Tokióból Washingtonba, hogy diplomáciai körökből származó értesülése szerint abban az esetben, ha konfliktus keletkezne az Egyesült Államok és Japán között, a japánok Pearl Harbor ellen terveznek meglepő támadást, teljes erejükkel és felszelésükkel. Figyelmeztetését Roosevelt kormánya semmibe sem vette és annak és számos, még sokkal határozottabb figyelmeztetésnek ellenére valósággal becsalogatta a japánokat e meglepő támadásba, amelynek elhárítását egyenesen ő tette lehetetlenné intézkedéseivel és céltudatos mulasztásaival.

1941 julius 18.-a után, amikor a japán kormány újjáalakult és kiváltak abból — Matsuoka külügyminiszterrel az élükön — az összes háborús-párti elemek és maradt a békét minden áron fenntartani kívánó Konoye-Toyoda együttes, Grew nagykövet — Ízig vérig becsületes ember, kitűnő amerikai hazafi és tehetséges diplomata — könyörögve kérte az elnököt, hogy tegyen eleget Konoye herceg japán miniszterelnök szinte alázatos kérésének és találkozzék azzal személyesen, mert ő aki 9 évig volt Amerika nagykövete Tokióban, ismerte a japán viszonyokat, határozottan tudja, hogy békés alapon hosszú időre rendezni lehet az amerikai-japán kapcsolatokat. De Roosevelt elnök céltudatosan és minden áron a háborút akarta és cinikus módon, tervszerűen meghiúsította a Konoyeval való találkozást. Grew újra tragikus vereséget szenvedett.

Végül amikor Grew — ekkor már volt nagykövet — értesült róla, hogy Roosevelt milyen alkut kötött Jaltában Sztálinnál, nagyon súlyos memorandumot szerkesztett, amit a State Department azonnal gondosan elsülyesztett és lakat alá helyezett. Ebben az a jóslat foglaltatott, hogy ha Oroszország belép a japán háborúba, akkor Mongólia, Mandzsúria és Korea fokozatosan orosz befolyás alá kerül és később, megfelelő időben követni fogja őket Kína, sőt végül Japán is. Ez a memorandum is pusztában kiáltó szó maradt.

Ezt a sikertelenségre kárhoztatott kitűnő diplomatát állították 1949-ben a Free Europe Committee élére, akinek élete csak egy tanítással szolgálhat: vannak a világon országok, ahol az okos szóra nem szokás hallgatni.

De ennél sokkal tágabb körű és nagyobb je-4