Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

dégszeretettel fogadta a politikai menekülteket. En­nek a hagyománynak a fenntartását jelenti, ha mi is segíteni akarunk ezeken a vezető embereken. Azt akarjuk, hogy a kommunizmussal szemben ta­núsított ellenállásukat töretlenül folytassák, már most előre látva azt a napot, amikor a vasfüggöny majd összeomlik és Keleteurópa abba az állapotba kerül, hogy a demokrácia eszközeivel újjá lehet építeni.” “Különösképen is segíteni akar a Bizottság eze­ken a vezető embereken: 1. Hogy fenn tudják magukat tartani és hasz­nos foglalkozást tudjanak kapni azon idő alatt, amig az Egyesült Államok területén tartózkodnak. 2? Hogy megismerhessék az Egyesült Államok népét és megértsék annak szellemét és céljait. 3. Foglalkoztatni kívánjuk őket a rádióban folytatott akcióknál, a sajtónál s egyéb eszközöknél, amelyek azt a célt szolgálják, hogy polgártársaikban Európában életben tartsák az egyén és a nemzet szabadságának ideáljait. 4. Hatékony intézményeket kívánunk alakítani abból a célból, hogy együtt dolgozhassanak az Egyesült Államokban tartózkodó hasonló gondol­kodású politikai vezetőkkel és terveiket összhangba tudják hozni azokkal a hasonló vezető emberekkel, akik külföldön tartózkodnak.” “Ez a Bizottság bátorítani akarja és meg akarja erősíteni ezeket a vezető embereket, hogy tartsanak fenn a mi országunkban Nemzeti Tanácsokat, ame­lyek azon népek politikai reménységeinek szimbó­lumai, amelyeknek Jaltában 1945-ben megígértük, hogy szabadon tarthatnak politikai választásokat és szabadon élhetnek az alapvető szabadságjogokkal. Ezek az országok Bulgária, Csehszlovákia, Magyar­­ország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia.” “A felfegyverzés és gazdasági megsegítés nél­külözhetetlenek, de ez önmagában nem elég. Egye­dül az eszmék és eszmények csataterén lehet azt a győzelmet kivívni, amely azután tartós és végleges is marad.” Ezek voltak a National Committee for a Free Europe meghirdetett programmpontjai. (:Az alaku­lás később célszerűségi okokból Free Europe Com­mittee-re egyszerűsítette a nevét.:) A Free Europe 1949 julius 25.-én egy “Memo­randum on Organization and Operations’ c. ok­mányt adott ki, amely ismertette annak szervezetét és munka-programmját. Ez utóbbiból lényeges az a programm-pont, amely az Amerikába menekült “nem-fasiszta és nem-kommunista” politikai veze­tőknek segítséget igér “békés erőfeszítéseikben, ame­lyek arra készítik elő az utat, hogy helyre lehessen állítani Keleteurópában a társadalmi, politikai és vallásszabadságot, amelyben mind ők hisznek, mind mi is hiszünk.” A munka-programm két bizottság felállítását jelentette be: a Szellemi Együttműködés Bizottságáét s azután a Rádió és Sajtóbizottságét. Ez valóban szép programm volt. Adott körül­mények között emberileg majdnem tökéletes. Min­denki örömmel és lelkesedéssel fogadta, aki érintve volt benne. Mi, akik végighallgattuk azt Mr. Grew ajkairól, megállapítottuk, hogy ez a Bizottság lesz a kommunizmus barbársága elől menekült magyar emigráció legnagyobb szerencséje. Olyan, amilyen­hez hasonló sem a Rákóczi sem a Kossuth emigrá­ciónak nem jutott osztályrészül. Azután fordult a sors és 1949 junius l.-e lett a magyar emigráció nagy szerencsétlensége. A követ­kezőkben ennek okait tesszük vizsgálat tárgyává. * Akkor még nem ismertük azokat a tényeket, amelyek arra indítottak volna minket, hogy ezt a bejelentést fenntartásokkal fogadjuk. Vagy talán szándékosan “feledkeztünk meg” ezekről a tényekről. Például nem ismertük Grew nagykövet életének személyes hátterét. Pedig ő volt a modern idők amerikai diplomáciájának legtragikusabb Cassandrá­­ja és az a tény, hogy őt állították az uj alakulás élére, már legalább is a rossz omen keserű izét tette volna a szánkba, ha ekkor már tudtuk volna, hogy ki az az elegáns idős úriember, aki ott szem­­től-szemben állt velünk. íme Grew nagykövet má­sodik világháborús szerepének néhány tragikus epi­zódja: 1941 január 27.-én — több mint 10 hónappal a Pearl Harbor ellen intézett japán “meglepetés-szerű” támadás előtt — Mr. Grew megtáviratozta Tokióból Washingtonba, hogy diplomáciai körökből származó értesülése szerint abban az esetben, ha konfliktus keletkezne az Egyesült Államok és Japán között, a japánok Pearl Harbor ellen terveznek meglepő tá­madást, teljes erejükkel és felszelésükkel. Figyel­meztetését Roosevelt kormánya semmibe sem vette és annak és számos, még sokkal határozottabb fi­gyelmeztetésnek ellenére valósággal becsalogatta a japánokat e meglepő támadásba, amelynek elhárí­tását egyenesen ő tette lehetetlenné intézkedéseivel és céltudatos mulasztásaival. 1941 julius 18.-a után, amikor a japán kormány újjáalakult és kiváltak abból — Matsuoka külügymi­niszterrel az élükön — az összes háborús-párti elemek és maradt a békét minden áron fenntartani kívánó Konoye-Toyoda együttes, Grew nagykövet — Ízig vérig becsületes ember, kitűnő amerikai hazafi és tehetséges diplomata — könyörögve kérte az elnököt, hogy tegyen eleget Konoye herceg japán miniszter­­elnök szinte alázatos kérésének és találkozzék azzal személyesen, mert ő aki 9 évig volt Amerika nagy­követe Tokióban, ismerte a japán viszonyokat, ha­tározottan tudja, hogy békés alapon hosszú időre rendezni lehet az amerikai-japán kapcsolatokat. De Roosevelt elnök céltudatosan és minden áron a háborút akarta és cinikus módon, tervszerűen meg­hiúsította a Konoyeval való találkozást. Grew újra tragikus vereséget szenvedett. Végül amikor Grew — ekkor már volt nagykö­vet — értesült róla, hogy Roosevelt milyen alkut kötött Jaltában Sztálinnál, nagyon súlyos memoran­dumot szerkesztett, amit a State Department azon­nal gondosan elsülyesztett és lakat alá helyezett. Ebben az a jóslat foglaltatott, hogy ha Oroszország belép a japán háborúba, akkor Mongólia, Mand­zsúria és Korea fokozatosan orosz befolyás alá kerül és később, megfelelő időben követni fogja őket Kína, sőt végül Japán is. Ez a memorandum is pusztában kiáltó szó maradt. Ezt a sikertelenségre kárhoztatott kitűnő diplo­matát állították 1949-ben a Free Europe Committee élére, akinek élete csak egy tanítással szolgálhat: vannak a világon országok, ahol az okos szóra nem szokás hallgatni. De ennél sokkal tágabb körű és nagyobb je-4

Next

/
Thumbnails
Contents