Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-03-15 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 3 Petőfi Sándor: NEMZETI DAL Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés válasszatok! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Bejelentés Ehelyütt is bejelentjük mindazoknak, akikhez ez az üzenetünk bármi utón eljut, hogy New York Városában 1962 január 27. napján alakuló gyűlést tartottunk, amelynek során a törvényben előirt formák megtartása mellett megalakult a Magyar Október 23 Mozgalom. Célunk ennek az uj magyar emigráns alakulásnak a megteremtésével nem az volt, hogy eggyel emeljük a számát azoknak a magyar emigráns egyesületeknek, amelyek világszerte máris igen nagy számmal vannak. Ha valaha is azt hittük volna, hogy lépésünk eredménye nem lesz több ennél, sohasem vettük volna kezünkbe a tollat, hogy aláírjuk a szervezet alapokmányát. Lépésünknél az vezetett minket, hogy megteremtsük a magyar ügy szolgálatára azt a szervet, amelyre annak halálos komolysággal szüksége van és amely legjobb tudomásunk szerint eddig még sehol sem alakult meg. Mi ez a szerv? Meggyőződésünk szerint a magyarságnak egy olyan szervre van égetően szüksége, amely nyíltan és tartózkodás nélkül feltárja a világ előtt, hogy a magyar nép a Trianonban megállapított határokba nem akar, nem tud és sohasem fog belenyugodni. Azok megváltoztatásáért tehát aktív akciókba kezd és minden emberileg elfogadott eszközzel harcolni fog. A Magyar Október 23 Mozgalom tehát az a szervezet, amely a magyar irredentát nyíltan és fenntartás nélkül zászlajára Írja és az Európa életképességét is veszélyeztető Trianoni Béke feltétlen megváltoztatását követeli. Nem “majd később” és nem “a felszabadítás után.” Az a meggyőződése, hogy ha ezt a nagy magyar élet-problémát most hallgatással mellőzzük, ha hagyjuk, hogy az európai problémák nyilvántartásából kikerüljön, ha nem beszélünk róla állandóan, ha az nem ég ott a világ minden népének szeme előtt kiáltó és vádoló betűkkel, akkor a magyar nép egysége és ezzel szabad élete is mindörökre elveszik. Mig Kongó egységének megóvásáért az Egyesült Nemzetek Szervezete vért, amerikai vagyont és presztízst áldoz, addig mi sem akarunk szétszabdalt nép maradni, mert senki a világon nem tudja velünk elhitetni, hogy egyedül mi vagyunk a világnak az a rongy népe, amelyen minden jog és erkölcs sárba tiprásával nyugodtan lehetett viviszekciót végezni és azt fenn lehet tartani akkor is, amikor már napnál világosabban látszik, hogy Európa mai nyomorult helyzetének egyik főoka a Kárpátmedence természet-adta egységének ostoba, gonosz és hazug megbontása volt. Népünk szemmel láthatóan nem tudja kifejteni szellemi képességeinek jelentékeny hányadát és anyagi boldogulásában is gátolva van, mert állandó gátlásként nehezedik rá a tudat, hogy megcsonki-
