Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
Free Hungarians for an Independent and Free Hungary Szabad magyarok a független, szabad Magyarországért Az Október 23 Mozgalom Folyóirata a magyar iegysiég szolgálatában “HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!” ti. ÉVFOLYAM, 4-5. SZÁM ÁRA: 35 CENT NEW YORK, 1962 MÁJUS 15 GENOCIDUM .. .S a sirt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászkönny ül■. . . (Vörösmarty: SZÓZAT.) Ma a koegzisztencia virágzásának korában, amikor tömeggyilkosok és barbár emberevők nyilatkozatai töltik meg a nagy világlapok első oldalait, nem akar senki tudomást venni arról, hogy Európa közepén a Magyar Nemzet történelmének legszomorubb drámája játszódik le hangtalanul, némán. Nem beszél róla senki — s főleg nem tesz ellene senki, semilyen fórum semmit — csak nekünk fáj, hogy Magyarországon törvényesítették a “születéskorlátozást”, amely az egész nemzet kiirtását célozza. Néhány emberöltő még, s nem lez többé magyar a Üuna-Tisza táján, ha ez tovább is így megy. Ilyen rendelkezést eddig még soha, egyetlen ország törvényhozása sem hozott, sőt sok helyen jutalomban részesülnek a sokgyermekes családok — mint a szovjet megszállás előtt Magyarországon is. Amit Sztálin nem tudott keresztülvinni — aki pedig csak vagon kérdésnek minősítette a magyar kérdést — egy rendelkezéssel megvalósítja most Hruscsov magyarországi hazaáruló cselédkormánya. E rendelkezés szerint Magyarországon minden nőnek jogában áll terhességét művi utón megszakítani, vagyis nem köteles gyermekét világra hozni. Az ezeréves Magyar Nemzetet sokszor fenyegette már halálos veszély. Járta tatár és dúlta török, vasas német pusztította faját s ázsiai csorda tarolta hazáját. De velünk volt a Magyarok Istene, mert a magyar anyák áldott, termékeny méhe gyümölcsöt hozott s túléltük a hordák vonulását. Kodolányi János kiváló Írónknak a budapesti “Kortárs” cimü folyóiratban bátorhangu, kitűnő tanulmánya jelent meg a már tragikusság vált jelenlegi helyzettel kapcsolatban. Néhány megállapítás a tanulmányból: . . 1952-ben 240.000 újszülött pillantotta meg a napfényt. Akkor még nem volt szabad rombodó kézzel nyúlni a magzathoz. Akkor még szigorú védelem illette meg az anyát és születendő gyermekét.” “Ezután kiderült, hogy mennyi bölcsődére, kisdedovóra, napközi otthonra van szükség. Mennyi uj lakásra. És még sok mindenre. S az élet törvényét egyszer csak alárendelték a gazdasági érdekek törvényének. Előkerült a neomalthuzianizmus, a születéskorlátozás élettagadó elve, amit eddig elutasítottunk mint szocialistákhoz méltatlan szemléletet. Egyszerre kiderült, hogy az anyaság, a gyermek nevelése, tanítása, gondozása nem igazi boldogság s az asszony, aki megelégszik családja gondozásával, gyermekei nevelésével, aféle szánalomra méltó, korszerűtlen, a magány önzésébe visszavonuló lény. A születések száma 1960-ra már 49.000-re zuhant. Százezres magyar városokat hajtottak ki az asszonyok a szemétre. A születések indexe 23 ezrelékről 14 ezrelékre zuhant. A természetes szaporodás 4.9 ezrelékre süllyedt. A házasságon kívül élők száma az egész lakosságnak csaknem egyharmadára duzzadt. A teljesen meddő házasásgok. a lakosság 14 százalékára ...” A végső konklúziót Kodolányi tanulmányában érthető okokból nem vonta le. Ez nekünk hivatásunk és kötelességünk itt az emigrációban. El kell mondanunk mindenkinek, mindenhol, hogy a kommunisták kiirtásra szánták nemzetünket, mert mi magyarok vagyunk az egyetlen nemzete a világnak amely fegyveresen fölkelt és győzött a Szovjet Impénum ellen. A mi bátor harcunk mutatta meg, hogy a kommunista elnyomókat le lehet és le kell győzni — mert csak akkor lesz igazi béke a földön. S akkor a nemzetirtó kommunistáknak nem lesz majd módjuk kitérni a felelőségrevonás elöl.
