Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-24 / 9-12. szám
FÁKLYALÁNG 11 TÓTH ÁRPÁD: A MAGYAR ÉRTELMISÉGI FIATALSÁG FEJLŐDÉSE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN FOLYTATÁS (A tanulmány I. része a Fáklyaláng 1962 május 15.-Í számában jelent meg.) 3. A magyar értelmiségi fiatalság lelki beállítottsága. Kellemetlen külső körülmények behatása általában épitőleg hat az emberek lelkületére. Megtörtént, hogy a vallási és politikai elnyomás igen sok ember lelkére nemesitöleg hatott — még az ÁVH tagjaira is. A lelki kép kialakításában a fő alakitó erő természetesen a sok politikai fogolynak rengeteg fizikai és lelki szenvedése volt. És ezek legfőképen a szellemi elitből kerültek ki, ami mellett a származás kérdése úgyszólván teljesen eltörpült. Mondhatjuk talán, hogy az emberek lelke mélyebb, komolyabb és komorabb lett a kommunista éra alatt mint azelőtt volt. Ez meglátszik akkor, ha összehasonlitjuk a menekülteket a különböző befogadó országok társadalmának egyidős rétegeivel. Természetesen nem egyszer a szomorúbb és pesszimistább lelkűiét jelzi a tizenhét év alatt kialakult deprimált hangulat lenyomatait és ebből a szempontból inkább káros utókövetkezményekről kell beszélnünk. A vallásoktatás megszűnt Magyarországon, sőt politikai üldözés alatt állott. Egyidőben elbocsájtották állásukból azokat a szülőket, akik hittanra taníttatták gyermekeiket. Igen gyakorivá vált a vallástanárok és egyéb papok lezárása, kényszermunkára ítélése, mint ahogyan még most is számos pap és szerzetes van 6-12 évi kényszermunkára Ítélve; a valóságban minden tényleges vád nélkül. így az emberek lelke sokszor elfásult. A mindennapi erős munka, a rengeteg politikai propaganda, a munka eredménytelensége (kis fizetések) tompította az érdeklődést és az emberek egy részét nemtörődömmé tette. Ezen a lelki fejlődésen igen sokan átestek. Lassan azonban sokan ki is gyógyultak belőle és ezek figyelmüket az elérhető realitások felé — a szellemi-lelki életre fordították. Kialakult ezen felül az emberekben egy képmutató, felszínes máz hordozása. Az emberek nem tudták ki az ellenség. Gyakran még barátok felelőtlen fecsegése is bajba sodorhatott. Ezért legtöbben igen óvatosak lettek és érzelmük, felfogásuk elrejtve maradt. Megtanulták, hogy az őszinteség, az egyenesség nem erény, hanem butaság az adott körülmények között. Ez némi politikai iskola is volt (talán nem elég) mert hiszen a magyarok általában inkább becsületesek, korrektek, mint jó politikusok voltak. 4. Az értelmiségi ifjúság társadalmi élete. A magyar fiatalság társadalmi élete a második világháború és forradalom között összehasonlíthatatlanul szerényebb és messzemenően nemesebb volt, mint az átlag nyugati ifjúságé. Pénz és lehetőség hiánya a kedvtelések és könnyű szórakozás helyett a mélyebb baráti együttlétek, kulturlehetőségek és sport vonalára terelte az ifjúságot. A szellemépitő, baráti és meleg légkörű otthoni megbeszélések, látogatások igen gyakoriak voltak. Itt nyugaton autózni és bárba mentek ehelyett a fiatalok. Ott nem volt erre pénz. Ezek az otthon eltöltött beszélgetések természetesen kisebb témák köré, igen gyakran kulturális események, színházak, koncertek, könyvek köré fonódtak. Egy egyetemi tanulmányokat folytató fiútól megkívánták, hogy nemcsak a középiskolában tanult, de a legújabban megjelent hazai, de inkább külföldi irodalmat is ismerje, amennyire az hozzáférhető volt. Némi kultursznobizmus alakult ki, ami talán nem is olyan káros, amig filozófiai és társadalmi sznobságot nem vitt magával. A korábbi kulturált rétegek egy nagy részétől sajnos a kitelepítések ezeket a lehetőségeket megvonták és csak egy pár év után, mikor enyhült a nyomás, kerültek az onnan származó ifjak olyan helyzetbe, hogy kulturéletet tudtak élni. A sport igen nagy szerepet vitt a társadalmi életben. A magyar sportolók sikerei mind és mind több embert vontak erre a területre. Szerencsére ezt a vonalat elég szabadon engedte a kommunista irányzat (mert hiszen propaganda célokat szolgált). Ez semleges terület volt és igy minden fiatal örömmel töltötte idejét sporttal, vagy legalább is “drukkolással”, stb. Nem szabad elfelejteni, hogy a balatoni nyaraló és vitorlás élet a legkiemelkedőbb társadalmi megmozdulások közé tartozott. Főleg mérnöki korokban dívott a hajószerzési és versenyzési láz. Különböző irodalmi körök voltak és az ilyen fórumok olyan szükséggé váltak, hogy államilag alakítottak ilyeneket (Petőfi-Kör) gondolván, hogy ezeknek irányát és légkörét kontrolálni tudják. Hogy ez mennyire nem sikerült azt a Petőfi-Körnek közvetlenül a forradalom előtti ülésein lehetett látni. A képzőművészetek és művészetek meglehetősen el voltak nyomva, jobban mondva “szocialista” irányba voltak beállitva. Egyéni kiállítások megrendezése már csak közvetlen a forradalom előtti időkben volt lehetséges és akkor is csak nagy elővigyázatosság mellett. így a kiállítások nem igen tartozhattak a társadalmi események közé. Egyik legfontosabb ifjúsági társadalmi megmozdulás vált az “espresso-élet”. Elég sok ízlésesen berendezett, táncos feketéző hely volt, főleg a nagy városokban és a Balaton mellett. Az “espressózás” olyan volt némely embernek, mint másoknak a kábítószer. Ezek a helyek mindig tele voltak (és igy az államnak nagy jövedelmet hoztak), mert hiszen egy estét mivel lehetett jobban megfűszerezni (olcsón) mint egy feketével, melyet egy jó baráttal vagy csinos kislánnyal egyik romantikus kis kávézóban fogyasztottunk el. Talán nem tulzunk, ha azt mondjuk, hogy a romantikus érzelmek melegágya ezekben az időkben igen nagy mértékben ezek a kis kávézók voltak. A társadalmi életet bizonyos fokig kitöltötte a nemkívánatos párt által előirt politikai megmozdulások zöreje is. Különböző gyűlések, Szabadnép Baráti Körök, termelési értekezletek napirenden voltak. Ezek nem voltak érdekesek vagy szórakoztatóak, de számuk egyes időkben olyan nagy volt, hogy egyes emberek társadalmi eseményt csináltak belőlük. Beszéltek róluk (vicceket), itt találkoztak egymással és itt közösen lett mélyebb az utálat a kommunista rendszer ellen. Egy pár év alatt erre a kommunisták is rájöttek és sok hasonló fajta gyűlést eltöröltek és azokat az első periódus (sztálini kor) túlkapásainak minősítették. (Folytatása a 14-ik oldalon) !
