Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-24 / 9-12. szám
10 FÁKLYALÁNG Kezdeményezzen tehát a magyar kormány hasonló tárgyalásokat az amerikai kormánnyal és kérjen ellenértéket. Ilyenként önként kínálkozik és egyetemes emberi nyereséget jelentene, ha Amerika nem nyújtana többé sem morális, sem anyagi támogatást a magyar emigráció keretén belül sem a “hóhértörvényért” első sorban felelős személyeknek, sem Sztálin volt rajongóinak, sem azoknak, akik mindannyiszor zsámolyt toltak Rákosi lába alá, valahányszor egy-egy fokkal feljebb akart hágni, hogy egyetegyet szoríthasson a magyar nép nyakára feszülő csavaron. A két dolog (amnesztia otthon — desztalinizálás idekint) szorosan összefügg egymással, reciprok értékeket képez, amelyek szinte természetszerűen kompenzálhatok. A quid pro quo elve erre megfelelő alapot nyújt és a világon mindenki csak nyer vele, ha végre felszámolják ezt az 1948-ból származó garnitúrát, amit még néhai Hinder Márton állított össze. De a dolog sürgős, mert otthon a rabok máris többet szenvedtek, teljesen alaptalanul, minden emberi mértéknél. * A fentiekben tárgyalt füzetet a magyar kormány egyik szerve küldte meg nekem azzal a kéréssel, hogy tartalmával kapcsolatban tegyem meg észrevételeimet. Ezt készséggel megtettem, mert az a meggyőződésem, hogy ezzel kötelességet teljesítettem nemzetem iránt. Abban a szellemben és hangnemben Írtam meg mondanivalóimat, ahogyan ezt egész politikai pályám alatt megszoktam. Amig a “Rákosiklikk” “ki nem irtott” otthonról, pontosan ilyen beszédeket szoktam mondani a magyar törvényhozás házában. És most én kérem meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, hogy foglalkozzék észrevételeimmel hasonló szellemben, hasonló hangnemben és hasonló emelkedettséggel. Tudom, hogy ez számára tragikus összeütközéseket jelent. De Pfeiffer Zoltán példája tanítson meg mindanynyiunkat, hogy azoknak, akik a politikai élet élén állanak, sohasem szabad megfutamodni a tragikus helyzetek vállalása elől, mert a megfutamodás milliók romlását vonhatja maga után. Ha helytállunk, akkor mi mint egyén elbukhatunk, de győz a gondolat, amelynek szolgálatára életünket feltettük. Ezt üzenem haza és várom, hogy vájjon egy munkás-rezsim több és nagyobb tud-e lenni mint volt például a katonatisztek rezsirnje a maga idején. Béke velünk, de nem az Orwell féle “double talk” békéje, hanem az, ami után szivünkben mindnyájan sóvárgunk.--------------------------o-----------—— LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ A kanadai Montrealban élő Dr. Baráth Tibor volt magyar egyetemi tanár, aki jelenleg a montreáli nyomdaipar közigazgatási központjában mint helyettes igazgató működik, 1962 november 15.-i kelettel az alant közölt levelet irta lapunk szerkesztőjéhez, felhatalmazva minket annak közlésére. Baráth professzor 1932-től 1938-ig a párisi Magyar Intézet titkára volt, ahonnan a budapesti egyetemre került tanársegédnek, majd 1940-ben a kolozsvári egyetemen lett a magyar történelem rendes tanára. Innen később a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumhoz került Budapestre, mint az egyetemi ügyosztály főnöke. Több magyar és francia nyelvű önálló történelmi munka szerzője. Levele ekként szól: “Kedves Barátom! — A Magyar Október 23 Mozgalom kiadványait, melyeket szives voltál rendelkezésemre bocsájtani, gondosan áttanulmányoztam, örömmel látom, hogy a Mozgalom az elmúlt év alatt világos rendszerbe foglalta azokat a gondolatokat, amelyek az 56-os szellemi megújhodás vezető embereit eltöltötték és most az egész emigráció közkincseivé váltak. Ezek a gondolatok irányelvül szolgálhatnak az uj magyar élet felépítéséhez és egyúttal nagyon alkalmasak arra, hogy a szabad világ rokonszenvét ügyünk mellé állítsák. De azt is örömmel láttam kiadványaitokból, hogy az Október 23 név jegyében összeforrt dinamikus csoport tüzetes vizsgálat alá vette az emigrációban uralkodó törekvéseket és meghatározta velük szemben a maga álláspontját. Egyeseket elutasított, másokkal viszont kapcsolatokat keres. Ebben a vonatkozásban kiemelem az úgynevezett Nemzeti Bizottmányról irt alapos, részletes és igen megfontolt tanulmányotokat. Ebből bárki világosan megállapíthatja, hogy a “Bizottmány" túlságosan meszsze ment a magyar érdekek feláldozása terén és valósággal idegen érdekek uszály hordozójává sülyedt. A Bizottmány politikájával valóban nem a nemzet, legfeljebb csak egyes megtévedt személyek anyagi boldogulása érhető el. A “bizottmányosokat” tehát nekünk határozottan el kell utasítanunk, ahogy Ti is nagyon helyesen tettétek. Párhuzamosan a fenti vizsgálattal azt is éles szemmel megállapítottátok, hogy a magyar emigrációnak ama képviselői, akik mindjárt a nagy katasztrófa után vették kezükbe a vándorbotot és szociálisan berendezett, erős nemzeti szellemtől áthatott Magyarországért bontottak idekint zászlót, taglalva az uj Európába való beilleszkedés problémáit, most legközelebb állanak az 56-ban kikristályosodott felfogáshoz és igy keresnetek kell velük a kapcsolatot. Ez a kettős eredmény igaz örömmel tölt el, mert hiszen mind a két vonatkozásban teljesen egyetértünk. Csekély személyem volt épen egyike azoknak, akik ezt az egész gondolat-komplexumot az ötvenes évek folyamán számos tanulmányban megfogalmazták és közzé is tették. Mivel tehát eszmei vonatkozásban szinte egy útra sodródtunk; az emigrációs csoportosulások megítélésében közös felfogásra jutottunk és a nyugati közvélemény rokonszenvének megszerzése tekintetében is egyetértünk, többé ne nézzünk hátra, hanem csak előre. Előre a nagy célra függesztett tekintettel és közös erővel dolgozzunk. Épen ezért én az Október 23 Mozgalmat szeretettel üdvözlöm; ahoz magam is csatlakozom és tőlem telhetőleg szerény erőmmel támogatni fogom. Sok szives üdvözlettel igaz hived: Dr. Baráth Tibor.” KAPHATÓ Mozgalmunk 1. és 2. számú kiadványa: 1. Sulyok Dezső: A Magyar Emigráció Szerencsétlensége 2. A Magyar Október 23 Mozgalom Programmja Sulyok Dezső kommentárjaival. Megrendelhetők, egyenként 1-1 dollár előzetes beküldése mellett a kővetkező címen: HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT P. O. BOX 249 - GRACIE STATION NEW YORK 28, N. Y.
