Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-24 / 9-12. szám
4 FÁKLYALÁNG erkölcsi bátorsága nyíltan kimondani mindazt, amit fentebb idéztünk; akármi volt is a közvetlen indító oka, hogy ezt megtegye. Ezzel olyan magatartást tanúsított, amilyent a megelőző magyar rezsimek sohasem voltak képesek tanúsítani. Ezáltal a magyar népnek nagy szolgálatot tett. Elindított egy gyógyulási folyamatot, amit most már csak idegen erők tudnak esetleg eltaposni. Az idézett kijelentések másik fontossága abban áll, hogy azok mindörökre megbélyegezték az 1945- től 1956-ig eltelt magyar történelmi éveket és egyúttal többé figyelmen kívül nem hagyható követelményeket állítottak a legközelebbi magyar jövő fejlődésének útjába. Kis tanulmányunk célja ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és az után kutatni, hogy mit lehetne mindebből népünk javára hasznosítani. 2. A “Rákosi-klikk” és a “személyi kultusz.” A Kádár kormány előttünk fekvő dokumentuma világossá teszi, hogy mialatt az 1945-öt közvetlenül követő években az egymást váltó magyar rezsimek (Tildytől Hegedűs Andrásig) tele harsogták a világot, hogy Magyarországon a nép vette kezébe a hatalmat és ott forradalmi átalakulás folyik, a valóság az volt, hogy az uralom nem a nép, hanem a “Rákosi-klikk” kezébe jutott és annak uralma alatt nem forradalmi átalakulás ment végbe, hanem a munkásosztály olyan elnyomása, amit a reakciósnak általunk is elismert Horthy-éra soha, megközelítőleg sem produkált. Magyarországon tehát a közel egy évszázada esedékes forradalmi átalakulást csak az 1956. évi forradalom hajtotta végre, de semmi esetre sem a “Rákosi-klikk.” Maga a Kádár kormány is — mindenre való tekintet nélkül — végeredményben ma már e forradalom szelleméből és szellemében él és cselekszik, egyetlen pillanatra sem tudva többé magát annak varázsa alól kivonni. Most tárgyalt határozata is az 1956 októberi forradalom közvetlen szellemi gyermeke. A dokumentum igen tapintatos ,és óvatos, amikor azokat az embereket, akik a forradalmi átalakulás ürügye alatt Magyarországon kezükbe ragadták a hatalmat és ott munkás-gyilkoló rémuralmat honosítottak meg, “Rákosi-klikknek” nevezi. A gyakorlati szempontok azt javasolják, hogy mi is vegyük át és tartsuk meg ezt a szimbolikus megjelölést. Úgyis tudja mindenki, hogy kiket kell rajtuk érteni. Ezt a “klikket” nem érdekelte soha, egyetlen percig sem a magyar munkás sorsa, még kevésbbé Magyarország jövője, de még a leninizmus diadala sem. Épugy nem volt közöttük egyetlen magyarul érző ember, mint egyetlen munkás sem. Ezek az emberek szadista bestialitással boszut akartak állni az egész magyar népen, olyan egyéni és kollektiv sérelmekért, amelyek részben elképzeltek, részben valódiak voltak ugyan, de amelyekért ilyen nemtelen és óriási méretű boszuállásnak sohasem lett volna szabad bekövetkeznie, ha 1945 után nem épen ezeknek az embereknek a kezébe tették volna le a világ hatalmasai Magyarország sorsát. Ha az ő helyükön magyar munkások lehettek volna, mi most otthon volnánk. Ha valaha is voltak magyar vétkek, a “Rákosi-klikk” 11 éves uralma 1945-től 1956-ig ezerszeresen boszut állt minden elképzelhető bűnünkért. E “klikktől” többet szenvedtünk, mint amennyit valaha is vétkezni tudtunk volna. És a “személyi kultusz” — a dokumentum másik óvatos kifejezése — lényegében ezt a boszuhadjáratot jelenti. Egy vérszomjas, hisztérikus kisebbség mindent megölni akaró, borzalmas arányú, egyetemes jellegű boszuhadjáratát. Óriási jelentősége van annak, hogy ezt most már otthon is tisztán látják, noha — egészen természetesen — még nem merik a gyereket nevén nevezni és szimbolikus kifejezéseket használnak. Ennek a felismerésnek a fényénél a magyar probléma más dimenziókat kap, mert a józan és emelkedett lelkű magyar intelligencia sohasem ellenezte volna, sőt egyenesen sürgette az ország szociális forradalmát, de ellene kellett szegüljön ennek a magyarság ellen irányuló egyetemes jellegű vérboszunak. 3. A“Rákosi-klikk” kültagjai. Nekünk azonban kötelességünk a dokumentumot bizonyos vonatkozásokban kiegészítenünk, ha minden leirt szavunkal valóban magyar jövőt, közös magyar jövőt akarunk építeni. A “Rákosi-klikk” sohasem tudott volna a tirannizmus olyan fokára feljutni és ott olyan kegyetlen és hatalmas méretű magyar-irtást végrehajtani, mint ahogy történt, ha a Független Kisgazdapártnak, az abszolút többséggel rendelkező polgári pártnak nem olyan vezetői lettek volna, akik a “klikknek” megadták ehez az elképzelhető legnagyobb támogatást. Ezek a kisgazdapárti vezetők tüzön-vizen keresztül, égre-földre istenítették és vakon támogatták ezt a borzalmas söpredéket. A Kádár kormány jelentése igy jellemzi a “Rákosi-klikket”: “A hatalom birtokában önkényük leplezésére hirdették a hibás sztálini tételt az osztályharc állandó éleződéséről, valamint azt, hogy az ellenséget első sorban a pártban kell keresni. Ezt kiegészítették azzal, hogy a hibák mögött mindig az ellenséget kel keresni.” Szóval a “Rákosi-klikk” ortodox sztálinista volt, befelé forduló, állandó “tisztogatási” hajlammal, mert ez tette számára lehetővé, hogy szüntelenül irtsa és tizedelje épen a magyar munkásság sorait, amelyet a tényekből kitetszőleg gyűlölt. Aki tehát a magyar politikusok közül Sztálinért rajongott, vagy istenítette ezeket a szadista gonosztevőket, az természetesen és egy aktussal ezt a magyarirtó vérboszut is szolgálta egyben. Ennek a ténynek fényénél olvassuk el a következő — dokumentumnak számitó — nyilatkozatokat: Varga Béla a Tildy kormány bemutatkozását követő vitában mint a Kisgazdapárt vezérszónoka 1945 december 1.-én a parlamenti napló tanúsága szerint ezeket mondta: “Ha a régi álparlamentre gondolok vissza, akkor sötét, rossz emlékként nehezedik rám itt a többség elnyomó, szinte megsemmisítő ereje és a kisebbség reménytelen sorsa. Kisért a durva hang, az erőszak, a gyülölség, amely megfertőzte ennek a Háznak a levegőjét.” . . . “A Független Kisgazdapárt a legteljesebb bizalommal van e programm és a kormány iránt, amely ezt hozza és megvalósítja, örömmel ajánljuk fel a kormánynak, a kormány minden egyes tagjának erőnket ennek a programmnak a megvalósításához. Azok, akik ezt mint a kormány tagjai vállalták, élükön a miniszterelnök úrral, talpig férfiak. Hiszünk bennük, mindnyájukban, hogy erős akarattal, magyar kötelességtudással meg is fogják valósítani azt, amit
