Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-08-20 / 6-8. szám

FÁKLYALÁNG 11 nak, mi tartsuk meg önmagunkat amilyennek Isten teremtett, csak azt belátni tanuljuk meg, hogy lehet és kell; nemzeti érdek — komolyan együtt dolgoznunk! Van egy mozgalom a Magyar Október 23 Mozgalom, melynek tagjai becsületesek. Ha va­lamit mondanak, az úgy van, ha a múltról beszél­nek úgy volt, ha a jövőről — úgy lesz. Ma még nem sokan vannak, de hát az apostolok is csak 12-en voltak. Odahaza a szovjet elnyomás miatt bel­politikát fejleszteni nem lehet. Utasításokkal kor­mányozzák az országot, nincs meg a lehetőség arra, hogy valami is megnyilvánuljon. Nekünk kell itt kidolgozni egy uj magyar ideológiát, az uj magyar életformának az alapját. Nem akarjuk Varga Bélát utánozni, aki a pártjának egyik ülésen azt mondta; “Mások azt mondják rólunk, hogy nekünk nincs ideológiánk, hát kell nekünk ideológia? Belenézünk annak a magyar parasztnak a szép kék szemébe és tudjuk, hogy mi az ideológia.” Egy emigrációs ösz­­szejövetelen Peyer Károly hasonló dologgal toldotta meg, ő azt állította, hogy az emigrációban sem szükséges politikai irányzatokat kifejleszteni, az az otthon dolga, ha mi hazamegyünk, majd végre­hajtjuk. Ezzel mi szembefordulunk. Mi dolgozzuk ki azt itt, amit jónak látunk, és ha az otthon is úgy látja majd, akkor majd végrehajtja. — Kiadtuk az Október 23 Mozgalom programmját, mindenkinek ajánlom nemcsak a barátainknak, hanem azoknak is, akik nem értenek velünk egyet, olvassák el, érdemes. Ibben mi egy uj fejezetet vetítünk a világba, uj yakorlati megoldást ajánlunk. Egy uj gazdasági ■ndszer kialakítása, amely már nem tekinthető ■ém kapitalistának, sem kommunistának. A kommu­­iizmus a maga nemében, mint eszme már halott. Az amerikai gazdasági élet radikális átszervezésre szorul. Mi magyarok úgy érezzük, hogy az 1956-os magyar szabadságharc eszméje kell, hogy legyen az uj szintézis. Külpolitikai téren egyetértek Andre­­ánszky Károly okfejtésével. Nekünk a Dunavölgy-i népekkel együtt kell létrehozni az együttmüködést de a világot rá kell kényszeríteni arra, hogy minden ott élő nép adja vissza azt, amit a másiktól jogta­lanul elvett...” Vasváry Zoltán szkv százados, a Kard és Ke­reszt Mozgalom nevében köszöntötte a Kongresszust és annak a kívánságának adott kifejezést, “.. . hogy a 4. Szabadságharcos Országos Kongresszus meg­találja azt az utat, amelyen tehetünk valami ér­demlegeset az otthon szenvedő magyarság és né­pünk jövőjé érdekében. Ez az ut csak a keresztény erkölcsi morál jegyében jelölhető meg, ebben a szellemben kell nevelnünk ifjúságunkat itt az emig­rációban . . .” A beszédekből csak szemelvényeket közöltünk és az első alkalmat meg fogjuk ragadni arra, hogy az elhangzott beszédek szószerinti közlést is kapja­nak. Amikor ezen beszámoló Írásának végéhez ér­tünk, újra elfogott bennünket az az érzés, amely a bostoni Kongresszuson erőt vett minden résztvevőn; az 1956 magyar októberének szellemét mi a része­sei a harcnak önmagunkban hordjuk, töretlenül ma is, és ameddig ez az érzés él, addig min­den emberi megnyilvánulásunk a magyar holnap szolgálatában történik, Rövid Hírösszefoglaló A jövő hónapban kezdődő ENSZ közgyűlésén sze­­pelni fog a magyar kérdés, az első napirendi pontok között. Stevenson, Amerika ENSZ képviselője kijelen­tette a nyilvánosság előtt, hogy az Egyesült Államok a magyar kérdést semmi esetre sem fogja “elejteni,” mintahogy azt a szovjet szeretné. A magyar kérdés megítélésében az ENSZ-be de­legált képviselők három kategóriába sorolhatók. Elsőbe azok, akik Sir Leslie Munroval az élükön napirenden akarják tartani a magyar kérdést, mindaddig, amig a szovjet Magyarországon tartózkodik, és nem tarthatók titkos és szabad választások Magyarországon. A má­sodik táborba Mrs. Roosevelttel az élükön azok tartoz­nak, akik el akarják ejteni a magyar kérdést. Kérésük az, hogy Amerika, ismerje el vörös-Kinát és felejtse el a magyar kérdést. Szerintük ha Amerika ezt a teóriát követi, akkor a szovjet mindenbe beleegyezik, amire Amerika kéri, ideértve a leszerelés és az atomfgyve­rek betiltásának kérdését is .Az ő szempontúkból na­gyon is érthető módon többen vannak, azok, akik ehhez a csoporthoz tartoznak. Mrs. Roosevelt csak nemrégen lépett egy “polgári komité” élére, melynek a fent em­lített két jelszó van a zászlajára írva. A harmadik tá­bort pedig a vasfüggöny mögötti országok ENSZ kép­viselői képezik. Lényegében alig van különbség a, két utóbbi csoport céljai között. * A Reuter hírügynökség bécsi irodájának jelentése szerint Bartos Antal helyettes belügyminiszter vezeté­sével több hadügy- és belügyminisztériumi tisztviselő vörös-kinai segítséggel meg akarta dönteni a Kádár kormányt. Megbízható forrásból eredő hírek szerint a puccskísérletet megelőzően Dögéi Imre, volt földműve­lésügyi miniszter revizionizmussal és titóizmussal vá­dolta meg Kádárt egy hosszabb iratban amelyet eljut­tatott a Buddapestre akkreditált vörös-kinai nagykö­vetnek. Tudvalevő, hogy vörös-Kina diktátora Mao magá­énak vallja Sztálin azon tóriáját, hogy az “imperialis­tákat”’ csak háború árán lehet legyőzni, nem pedig békés utón, mint Hroscsov hirdeti. Az Albán-Szovjet szaki tás idején Kina Albánia oldalára állt .Amikor a Szovjetunió kivonta csapatait Albániából és felszámol­ta albániai tengeralattjáró bázisát, vörös-Kina azonnal hathatós gazdasági és hadfelszerelési segítséget nyúj­tott Albániának. A vörös-kinai kommunisták azóta igyekeznek befolyásukat egyéb csatlós államokra is ki­terjeszteni, (a, szovjet rovására), amelyből kifolyólag szívós küzdelem alakult ki Hruscsov és Mao között. Ide magyarázható a kommunista elnyomás alatt sínylődő országokban nem régen lefolyt desztalinizáló akció is. Magyarországon augusztus 19.-én hirdette ki Kádár a, sztálinisták, köztük Rákosi és Gerő a kommunista pártból való kizárását. Dögéit már korábban kizárták, bár már ezt megelőzően az év elején feladta parla­menti tagságát. Kádár 1960-ban pekingi követnek ne­vezte ki, de ezt a megbízatást retjélyes okokból nem fogadta el. A rejtélyes okok minden bizonnyal Moszk­vában keresendők. Bár a viszony Kádár és a, sztálinisták között a szabadságharc eltiprása óta állandóan feszült volt, nyílt összeütközésre csak most került sor. A Bartos An­tal által vezetett csoport tagjainak nagyrésze á, hadse­reg é§ a rendőrség tábornokainak köréből verődött (Folytatása a 16-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents