Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
- 7 -Sorsod művészete Gérecz Attila Verset Írok sorsod művészetéről. Űzöm az élőt, mig lélekké serdül. Ha megmintázom - mindannyi halott. De mit én öntök köréjük; a forma Olyan lesz, mintha Isten szobra volna- Dalolom Őt, aki nyomot hagyott. Te féled Őt, kit Végtelennek Valinak. Hiszed bűnét, hogy kinálhat jutalmat, S mert rászorulsz, még jobban szánlak igy,- Vadócba oltott, szegény rózsa-hajtás, A szeretet csak művészet, nem vallás, A szeretet nem szándék, de s a hid. A kő csak üt, ha hull, mert tehetetlen. S az ember szóls ha sárral összeverten, De utad voltam, itt - és meghalok ... - S Ő megtisztít, hogy Útját szebbé tegye. A szeretet a lélek művészete- Dalolom Őt, aki nyomot hagyott. Csak ruhája a sors, a táj, egy korszak, S én félve őrzöm, mi. ruháján volt csak, Egy jel, virág, mi onnan leesett...- Rajongó vagy - szólsz, s lehet,igazad van. Mégis én mondom ki az örök dalban; Vagyok, lelkem, a Te szerelmesed! Vagyok; a teljes, csillagokra válva. Vagyok; az Isten sorsa, hogy világra Ő hoz s én mégis világa vagyok. Vagyok; a szomju szarvas a pataknál, Bizonyság, hogy többért vagy önmagadnál “ Dalolom Őt, aki nyomot hagyott. Vallom, hogy van a létben bizonyosság, Bizonyos a Szép, mert szomjuhozzák, Hogy nincs végtelen, mig enyém a rész; És leszek, mert hiányzóm valahonnan. És leszek, amig vágy és fájdalom van, Mert nélkülem nincs beteljesülés. Mert barlangok falára már és később A kőtáblákra is én fogtam vésőt, Parancsolván, hogy sokasodjatok. S úgy láttam jól,- ki akkor voltam Mózes Ha olyannak, ki hétszer- bosszuló lesz- Dalolom Őt, aki nyomot hagyott. Születtem,Buddha,kék kristályburokban És féltem jaj, hogy összeroppan Az ember, és nem birja már a kint. Szerettem,balgán bár, vagy álmodóan, De tudtam; önmagától kell megóvjam, S én zártam rá a hüs burát megint. S kit félreértett nyolcvan emberöltő, Nem gyönge Isten,de Jézus, a költő; Az Olajfák hegyén - én jártam ott. S én vagyok, kimost is megölellek, Vallalak önmagámnak, vallom a lelket- Dalolom Őt, aki nyomot hagyott. Tudom,hogy szörnyű mély a kin a földön, S magam kell ismét százszor összetörnöm, Amig az ür fölé hidat verek, De Jehovát és poklot én is hittem, S az én harcomnál soha emberibben, Soha szebbért nem vivtak fegyverek. Lásd,előtted is szent a jel s az emlék, Csak arcainkban nem ismerted fel még Korokon túl is örök önmagad És hogy végtelen mégis, ami véges. Szivünkből nő;hogy lombja zeng-és édes Dalát hozom, s e dallam fennmarad! Köröskörül virágok,fák.Tavasz van. Mert minden fény volt- akárhol,gazban- Csak arcunk mosolyán lett nagyobb. Szemek ragyogása tűz, mint a harmat, S én ékszerét hordva sziveknek,dalnak ~ Dalolom Őt, aki nyomot hagyott. UJ TAGOK SZERZÉSÉVEL ERŐSÍTSD AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉGET, AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR SZERVEZETÉT, AMELY MARADÉKTALANUL KÜZD HAZÁNK MIELŐBBI FELSZABADÍTÁSÁÉRT ! OOOOOOOOOOOOOQOO oooooeoooooooooe oooooooooooo o o o
