Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
- 8 Magyarok az Amerikai Polgárháborúban Az 1956-os októberi szabadságharcot megelőző időkben - de különösen az első világháború óta - a világ népei ellenszenvvel viseltettek a Magyar nemzet iránt» A felelősség ezért a káros és igaztalan szemléletért a Nyugat vezető államférfiainak azon tagjait terheli, akik hitelt adtak ellenségeink ármánykodásainak, amelyek nemzeti létünk alapjaiban való kikezdését célozták. /Itt különösen Massarikot és Benest kell kiemelnünk, de sajnos akadtak még mások is, nagy számban/. így következhetett el a trianoni, majd a második világháború befejeztével a párisi béke, amely még az előbbinél is szégyenteljesebb, mert a megmaradt csonka országot is kiszolgáltatta a Szovjet Impériumnak. Smindez az önrendelkezés és az emberiség nevében történt, mintegy hálául a magyar nemzet ezeresztendős súlyos küzdelméért, amelyet nem utolsó sorban a nyugat védelmében is folytatott a keletről áradó mindenkori hóditók ellen. Nem volt talán elegendő áldozat amelyet a magyarság Mohinál, Mohácsnál, Rákóczi idejében, az 18^8-49-es szabadságharc alatt, a két világháborúban és utoljára, de talán elsősorban 1956 októberében hozott? Mit kell még tennünk, azért, hogy mi is szabadon és békében élhessünk mint más nemzetek ? Dicsőségünk napja az októberi szabadságharccal delelőre emelkedett. Az Egyesült Államok jelenlegi elnöke John F» Kennedy mondta többek között i960- október 23*-án: ” Október 23 az a nap amely örökre élni fog a szabad emberek és szabad nemzetek évkönyveiben. A bátorság, öntudat és győzelem napja volt ez a nap. A történelemben példátlanul áll október 23.-a, mert ennél világosabban még nem fejezték ki seholsem az ember örök vágyát és kivánságát, hogy bármilyen akadályok ellenére is, bármekkora áldozat árán is - szabadon élhessen.” Az 1956-os októberi szabadságharc csak hűség volt önmagunkhoz - a dicsőséges, de tengernyi szenvedést adó múlthoz. A szabadság szeretete nem születik máról holnapra - az örök tulajdonság melyet a gének önmagukban hordoznak és továbbadnak, s mi magyarok bárhová sodor is bennünket a sors szele hordozzuk a szabadság utáni vágyat. Ezért harcoltak és haltak meg magyarok Garibaldi seregében, Kovács ezredes és sokan mások az Amerikai Szabadságharcban, és legfényesebb bizonyítékul magyar szabadságharcosok százai az Amerikai Polgárháborúban. R. Frederick Seward /Assist. Secretary of State during the administration of Lincoln, Johnson and Hayes/ Írja az alábbiakat 1916-ban New Yorkban megjelent; ” Reminiscences of War-Time Diplomat” c. könyvében: ” Amikor az Unió feloszlásának vagy megmaradásának kérdését karddal kellett eldönteni, a magyarok, akik Kossuth idejében jöttek Amerikába, lelkesen jelentkeztek Lincoln önkénteseket kérő felhívására. Olyan fajtából származtak /a magyarok - a szerző/ mely büszke volt katonai teljesítményeire. Nagyrészük résztvett a Magyar Szabadságharcban, egyrészük a Krimmi Háborúban, és az Olasz Szabadságharcban, mindannyian áldozatkész hivei voltak a szabadság eszméjének. Hálásak voltak azért az együttérzésért, amit szülőhazájuk tragikus pillanataiban észleltek és azokért a megtiszteltetésekért amelyek Kossuth Lajost érték. Mert a magyarok legnagyobb része, akik életüket adták az Amerikai Unió megtartásáért főleg ezekből a menekültekből rekrutálódtak. A magyar emigránsok karakterisztikisan kiválnak a többi emigránsok közül a XIX. században /és a XX. században?!- a szerző/. Az akkori emigráció céljai tisztán politikaiak voltak és tagjai főleg a közép és felsőosztályokból kerültek ki, ezért műveltségben és jellemben magasan az átlag emigránsok fölött álltak. Az önkormányzat ismeretét őseinktől örökölték, átestek a tűzkeresztségen a különböző harctereken, szilárd hivei voltak a demokratikus intézményeknek és az Egyesült Államokat úgy nézték mint a szabadság hazáját.
