Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-05-01 / 5--7. szám
J_L 20»-Édesapám, nem kell valami édesapámnak? Az öreg szürkesavós, halványkék szemeibe kijött egy jó öreg mosolygás, mint egy vén beteg galamb a napos ereszre. Belefujta az orrát egy éktelen nagy sárga zsebkendőbe,- akkora zsebkendő volt, hogy egy falu nátha elfért volna benne,- köhögött kettot-hármat és recsegve, zihálva mondta:-Nem kell semmi, fiam, nekem már semmi sem kell, menj csak játszani. Gyöngyöd odament az ágyhoz s szomorúan odafente fejét öreg gazdája lelógó kezéhez. Azután Pista után loholt, aki már a külső küszöbön állott. Pista egy percre negállott a küszöbön, kinyújtotta két kis karját a levegőbe s egy óriásit ásitott. Valami hideg szomorúság fogta meg a szive csücskét, Hát látja, hogy a disznó átdugja az orrát a kerités nyilasán a kertbe és huzza ma.a felé a káposztalapit. Reákurjantott:-Cseka ne', cseka ne, menj el onnan, egye meg a fene a bőrödet! Azzal nekirohant s olyant kergetett a disznón, hogy az ijedtében nekifutott a Szabó Áronná kiterített zöld keszkenőjének, A keszkenő a disznó fejére csavarodott, attól az még jobban megijedt, ész nélkül futott az ól alá s onnan sirt ki. Csak a példa nagy orra látszott ki a keszkenőből. Olyan volt, mint a hájas Szűcs Mózesné, mikor az özvegységét siratta. Pista a köldökéig kacagott és kiáltott:-Édesanyáin, édésanyám, a cseka beállott ténsasszonynak. Szabóné már az izzó parazsat kaparta félre a pestben s mellette nggy teknőben várt az áldott tészta. Odakiáltott a Pistának:-Ülj szépen, te és ne ténsasszonyozz, mert ha baja lesz a keszkenőmnek, bizonyisten -tnegkuj akoliak, • Pista levette a kendőt a disznóról, a kert kávájára teritette és bement a kertbe. A kert hegynek ment s lehetett látni onnan a házat, az udvart, az egész falut s a távoli mezőket. Lassan ment át a kerten, keze kinyúlt egy ágacska,, egy lapu után, tépett is egy-egy csücsköt belőlük, de nem tuaott róla. Közben-közben megszagolta az ujjait. Felment a kert végére, a na.gy jegenye alá, nekivetette a hátát a jegenyének és nézte a világot. Április közepe volt, s a kert diszes részében, közel a ház hátsó ablakaihoz, már sárga viola, császárszakáll s ékes liliomok harangoztak a mozdulatlan napban. A kert mellett két orgonabokor nagy violaszin virággerczdekkel volt tele s a jó szag úgy szállt az ég felé,mint a jó Ábel vidám tüze. A kalarábé, káposzta már terjengette próbálkozó leveleit, a kapor már finom árnyékcsipkére osztotta az édes napot s a hagyma pocakosodott, mint az cregbiró. Pista érezte mindennek a szagát s hallotta a Gyöngyös lihegését, ki lábaihoz nyúlva úgy tett, mintha aludnék. A faluban már itt-ott felszállt a készülő vacsora füstje s bánatos édes szaga elterjedt Pistáig. Az elterült mezőkön rezdületlenül állt a serkenő élet s mint édes nehéz mézet itta a lemenő napot. Nagy nyugodtság volt a kis falu és olyan édes ize volt az életnek, hogy Pistának kicsordult a nyála a szájaszélsn. Kis szivében, mint egy nagy hála, nagy jóság nyújtózkodott végig. Magához ölelte a szundikáló kutya fejét. Azután a távolba nézett, ahol nagy erdő bontotta zöld selyme frisseségét. Milyen jó volna menni, menni, nagy sötét erdőkön át, távoli világitó kis fény felé. Aztán odaérni, ott egy kis kunyhót találni csokoládékeritéssel, jó öregasszonnyal. Az öregasszonynak egy szép szőke lánya volna, olyan mint az öreg biró Boriskája. Az öregasszony elbújtatná őt s este hazajönne az óriás. Ő megvivna vele, legyőzné s jó friss vacsorát ennék az öregasszonnyal 3 a szép szőke Boriskával. Jó nagy darabokat • tört le a csokoládékeritésből és végigszopta az ujját.-Te Pista, te Pista, tartsd meg egy kicsidég ezt a lapátot! Pista kifutott az udvarra. Áronné már a kenyeret vetette be a pestbe. A jószagu meleg csak úgy jött ki belőle. Mikor az utolsó kenyér is benn volt, Áronné betámasztotta a pest nagy vasajtaját s jól körültapasztotta nedves gallyal, A házból hallatszcrtt a Szabó Áron hangja:-Zsuzsa,Zsuzsa te, sirülj be gyorsan! Áronné ledobta a la.pátot és befutott a há'zba. Hát az Áron bá egyenesen ü-1 az ágyban, nagyon tágak a szemei és mondja:
