Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-05-01 / 5--7. szám
19. <. '~Tr' r'' ■■ ('"IjALAI US /!/ r ■'r' \ REGÍNy ÍR T A ... I’ / A fi $ .1' £ ^ E Ó HAHÓM HÁLÁL Pista a küszöbön állott és nézte a galambokat, A galambokat nézte, meg a fecskéket, amint el-elkaptak egy levegőben úszó legyet.-A rektor ur megint részeg volt,- gondolta Pista. Szabó Áronné a sütőházban, az udvar sarkában, a nagy búbos pestet etette lánggal. Odaszólt a fiához:-Te Pista, te, hozz még egy markocska fát, de szaporán. P.ista odaszaladt az udvar fenekén felhalmozott fenyőágakhoz, miknek szaga nehéz volt a neghajló napban. Tátott szájjal szivta be a jó > szagot és megduzzadt tőle a melle. Felkapta a baltát, rátett egy ágat a tuskóra s két-három nagyot ütött rá. Gyöngyös, a fiatal kuvasz odafutott s nagy büszke szemekkel nézte kis gazdáját. Pista odamosolygott neki.-Ugy-e, Gyöngyös, milyen erős vagyok!-mondta a Pista mosolygása.-Siess már, ebadta varangybékája,- türelmetlenkedett Szabó Áronné. Pista egy óriási nagyot ütött a fenyőgallyak közé, magához szoritott egy nagy csomót s hátravetett fejjel, előretaszitott hassal vitte a. fát anyjához. Lábának és fejének minden mozdulatával mutatta, hogy milyen nagy terhet visz most. Gyöngyös utánnaballagott és elismerőleg csóválta a farkát. A kis kacsák is felhápogtak az útjában:-Ez legény! ez legény! ez legény! - és megrázták csőrüket a kerekes kút melletti pocsétában.-Gondolom, gondolom,- mondta egy öreg.liba. Szabó Áronné átvette a fát fiától és bedobta a tüzbe. Nagyot harapott a tűz, azután elkezdett sercegni, táncolni, fütyülni s 3zép aranyhaja kilobogott a pest száján.-Milyen szép a tűz, édesanyám,- mondta Pista.-Te gyüge, te gocoj, tudod már a leckét? - kérdezte Szabóná és megcirógatta a Pista bodros szőke fejét.-Nincsen semmi uj lecke, mert a rektor ur ma részeg volt és nem tudta felkérdezni a régit. Mikor bejött, rátette a kalapját a kalamárisra. Aztán mikor kiment, a kalamárist is feltette a fejére. Akkor a tinta ráfolyt a képére. Úgy kacagtak a gyermekek, a rektor ur pedig úgy pofonvágta a Kozma Lajit, hogy megeredt az orravére. A házból két öreg köhögés szállt ki s lassan hullott alá a rezdületlen levegőben, mint két széles őszi levél»-Menj be fiókán, nézd meg, nem kell valami édesapádnak,- mondta Szabó Áronné. A gyermek szökdécselve ment be a házba, a kutya folyvást nyomon kisérte. A nagy földes konyhából balra nyitott, ott feküdt Szabó Áron, az öreg harangozó. Félig ülve feküdt az ágyban s a feje alá volt támasztva egy nagy párnával. Mellette egy széken orvosság, egy pohár viz, egy fél citrom s mi egy s más volt. Vele szemben a falon.. a feszület, rajta az Ur Jévy®. f •’'Ir: hajolt s nézte Szabó Áront. Pista kérdezte:
