Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)

1961-05-01 / 5--7. szám

- 17 -ÉVFORDULÓK A J ,LLN TuKdÍ3LN.

Nyolc esztendővel ezelőtt 19?3 junius 17-én indultak el a Kelet-oerlini ópitőtiunkások nem is sokan - csak néhány százan - a Sztálin Alle-n "Követeljük a normák leszállítását " feliratú táblák alatt, s nem telt bele e y nap amikorra népfelkelés sé terebélyesedett az épitőmunkás'ok sztrájkja. A berlini fölkelés átterjedt a Szovjet' által megszállva tartott országrész csaknem minden jelentősebb ipari központjára - városára. Emberek - egyszerű munkások lázadtak föl a győzelem minden reménye nélkül. Kiben, vagy miben bizhattak volna? Nyugati testvéreik is csak abban az időben kezdtek eszmélni a vesztett háború borzalmaiból. Tehát külső segítségre nem szá mithattak, Mi indíthatta őket mégis, ha nem az elszántság, amely végzetszerűen csak akkor lehet úrrá egyedeken és népeken, amikor az élet hiábavalóvá és értelmetlenné válik. Nem a nagyobb darab kenyérért, hanem az embertelenség ellen szálltak harcba a Kelet-berlini munkások. A szovjet tankok által könyörtelenül éltaposott fölkelés világraszóló jelentőségét az adja meg, hogy az volt az első fölkelés a bolsevizmus vérengző hatalmával szemben, amelyet a szabadságba vetett legszentebb emberi akarat vivott Kelet-Berlin utcáin.

Ma amikor újra forrpontján van a berlini krizis emlékezzünk azokra a német mun kasokra, akik vérük hullatásával áldoztak az ember megbecsüléséért vivott harcban, s akik elindultak a sorban, hogy őket kövesse Poznan, Budapest...majd az egész szabadságszerető emberiség - a végső győzelemig.

1958 junius 17-én hozta nyilvánosságra a budapesti árnyékkormány Nagy Imre, Maiéter Pál és két társuk meggyilkolásának tényét. A szűkszavú, a gyilkosság idejét és helyét meg nem határozó nyilatkozat napfényre hozta azonban azt a tényt, hogy ők négyen haláluk pillanatáig bátran szembeszálltak az idegen hatalom akaratával. Egye nes gerinccel mentek a halálba azért a forradalomért, amelynek tisztasága és igaza többet jelentett számukra az életnél. Nem bántak meg semmit, nem tettek töredelmes vallomást, mert hittek a forradalom magasabb-rendüségében, amely - ma már biztosan tudjuk - a világ uj, a jövő társadalmi formájának vetette meg alapját. Olyan társadalmi rendét, amely a krisztusi szocializmus hordozója lesz, amely az igazságra épül s amely középpontjába a megtisztult ember uj közösségét állitja, hogy saját maga teremtsen önmagának megfelelő normális életlehetőségeket.

Nagy Imre és társainak halála csak egyetlen fejezet a forradalom és szabadságharc történetében, csak annyi mint a budapesti utcán hősi halált halt srácé, de együtt, együttesen.mind akik életüket áldozták a magyar szabadságért mementóként álljanak előttünk örök figyelmeztetőül, hogy az eszmét nekünk élőknek diadalra kell juttatni.

Két évvel ezelőtt 1959» junius 22-én halt meg Kovács Béla az októberi forradalom Földművelésügyi Minisztere. Kovács Bála a Kisgazdapárt azon kevés bátor vezetői közé tartozott, akik életük kockáztatásával szálltak szembe a kommunista erőszakpolitikával. így az elsők között tartóztatták le 19^7 február 22.-én. Hosszú ideig a Szovjetunióban raboskodott és csak az ötvenes évek közepén szállitottak vissza Magyarországra. 1956 feoruárjában helyezték szabadlábra a jászberényi börtönből. A magyar nép hóhérai csak a testét tudták megtörni, emléke mint a magyar helytállás szimbóluma örökké élni fog, amig magyar szív dobban ezen a világon.

1956. junius 28.-án robbant ki Poznanban a lengyel fölkelés, amely végül is nem öltött országos méreteket, mert Gonulka nem merte végigjárni azt az utat, amit Nagy Imre végigjárt. Ma Lengyelországban talán egy kicsit szabadabb a légkör, mint