Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)

1961-03-01 / 3-4. szám

letésekor, eszményképének és a csaták ezer veszélyében hü égi támaszának, Szent Lászlónak ajánlott fel.oo Első fiát, akit a harcos szent király iránti rajongó tiszteletből, kereszteltetett Lászlónak ...

Felnyitotta lázban égő szemét és megpillantotta a fekhelye előtt térdepelve imádkozó Kapisztrán Jánost.- Ha az Urnák úgy tetszene - suttogta feléje Kapisztrán, - hogy magához szólitsa

leghübb katonáját... v- Tudom, amit mondani akarsz. Én már felkészültem az utolsó útra, mig te elbu - csuztál kereszteseidtől. Meggyóntam Zoltán atyának.

Kapisztrán megnyugodtan bólintott?- És szeretett barátom, ha valami kivánságod van... - Hangja elakadt, könnyei kibuggyantak.

Hunyadi elérzékenyüllen nézett rá, aztán Íródeákja, Székely apród felé intett.- Hivd be fiam, a künn lévőket - mondta zihálva feltörő hangon.

Az apród kitárta az ajtót.- Jöjjenek! - szólt ki halkan.

A fővezér medvebőrrel takart kerevetét körülvették leghübb emberei.

Hunyadi végigtekintett a megilletődctt arcokon, majd ismét Kapisztrán felé for -dúlt.- Krisztusban legkedvesebb barátom, Kapisztrán János.-szólt lassan, tagolva a szavakat, - örökké...hálát...adok...neked...Vidd magaddal hazádba... a magyar nép... dicsőségének hirét...

Lászlóra pillantott, idősebbik fiára.

A hirtelenszőke, nyúlánk ifjú az ágyához lépett és meg akarta csókolni apja kezét- Nem, nem lehet! - hárította el Hunyadi. - Téged ne fertőzzön meg ez a szörnyű kór. Neked élned kell és öcséddel együtt szolgálnod majd a célt, amely engem vezetett... Légy hü hazádhoz!... Vallásodhoz... Légy hü mindhalálig!...

Felemelte kezét áldó mozdulattal:- Atyai áldásomat... Mátyásnak is... Az Ur Jézus kegyelme ... árasszon el titeket ... szerelmes fiaim... jóságos anyátokkal együtt.- Talár... az ibériai hegyeken... most nő egy fa ... amelyből gálya lesz... Valaki elindul rajta... hogy megkeresse ... a mesés Indiát... Az uj világot... S mikor ... Sforza urnái jártam... tőle hallottam hogy ... uj San Pietro épül ... Kupolás, nagy temp lom, amely... egyesíti... az összes keresztényeket... Neked... vagy ... talán a kis Mátyásnak... azt kell... majd egyszer... védelmezni... Értesz?... Érted fiam? ... Amit ten ned... tennetek kell ...- ígérem atyám - szólt az ifjú fájdalmát leküzdő szilárdsággal, - követni fogjuk nyomdokodat, teljesíteni fogjuk akaratodat. Felvesszük a harcot a nemzet' ellenségeivel.

Nem feledjük, amire bennünket oktattál.

A fővezér szenvedő arcán boldog apai mosoly vonult át. Aztán lehunyta szemét.- Szomjuhozom...- mondta sokára és alig hallhatóan.

Székely apród sietve hozta a boroskupát.- Uram, ebből erőt meritsz. Ez a te legkedvesebb italod. Ürmös! Aradhegyaljai szőlőd termette. Hunyadi szájához tette a serleget.

A haldokló néhány apró kortyot ivott és láthatóan felfrissült. A körülötte állók ra nézett:- Rozgonyi uram... Kanizsai uram ... Korongyi uram ... Tudassátok ... mindenekkel... bennem nincs harag... Kérem a civakodókat, ne pártoskodjanak. „ . Békiiljenek meg...

Majd megpillantotta sógorát, aki megtörtén, könnyes szemmel állt az ágy végénél:- Mihály... Szilágyi Mihály nagyságos uram... Hálám tiéd is... Hős voltál ...- Mert a te katonád voltam - felelte az remegő hangon. Aztán életerőt sugárzóan és magára erőltetett könnyedséggel folytatta: Erzsébetet, néném asszonyomat lovasfutárral értesítettem betegségedről. A te hü feleséged már biztosan utón van s váltott lovakkal tart ide.