Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Tóth Tibor: A csehszlovákiai magyar könyvkiadás kérdéseiről
eddigi nagy árának elsősorban az volt az oka, hogy kiadványaink igen kis példány- számban — nem egyszer 1000 vagy még an nál is kevesebb példányban jelentek meg. Még a hozzá nem értő előtt is világos, hogy nagyobb példányszám esetében az egy könyvre eső önköltségi hányad kisebb, az ár- tehát csökken. A könyvterjesztő vállalat azonban tiltakozott és tiltakozik a nagyobb példányszámok ellen azzal az indokolással, hogy a magyar dolgozók kevés könyvet vá sárolnak. HELYTÁLLÓ EZ AZ ÉRV? Egyáltalán nem. A magyar olvasók várják és szívesen vásárolják a .jó könyvet, a hiba azonban a könyvterjesztésben, a könyvpropagandában keresendő. Olvasóinkat nem tájékoztatjuk a kiadványokról, nem szerettetjük meg dolgo zóinkkal a könyvet és ezzel tulajdonképpen magunk akadályozzuk meg a kiadványok na gyobb példányszámának lehetőségét A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó ma gyar szerkesztőségében külön szerkesztő fog lalkozik majd a könyvek propagálásával. Az ő feladata lesz tájékoztatni a közönséget könyvkiadásunk munkájáról, biztosítani a kellő együttműködést a könyvterjesztővál lalat szerveivel, különösen pedig a városok és falvak kultűrmunkásaival. AZ ORSZÁGOT JÁRVA, ha azt kérdezzük, mit olvasnak az emberek, szinte már előre tudjuk a választ: Jókai. Mikszáth. Móricz. Gárdonyi... Miért van ez ? Azért, mert dol gozóink nem ismerik a többi írót. Nem ismerik, mert azok, akiknek meg kelle ne velük ismertetni az új irodalmat, a könyv- terjesztés dolgozói, könyvtárosok és könyv felelősök nem veszik komolyan feladatukat és beállnak a tömegek uszályába, nagy han gon hirdetik, hogy olvasóközönségünknek csak a fentebb említett négy író művei kel lenek. Egy sajtóvita során, amely az „Üj Ifjúság” hasábjain folyt a könyvterjesztés kérdései ről. a somorjai könyvesbolt dolgozói hozzá szólásukban megállapították: ..A főhiba pedig az, hogy a könyvtárak nem szerzik be új íróink könyveit. Azzal in dokolják, hogy a dolgozók nem olvassák őket. A somorjai járásiban sok könyvtár van. de egyetlenegy könyvtáros sem vásárol a cseh szlovákiai magyar írók könyveiből. Nem is merhetik és nem olvashatják például Petrőci novelláit, vagv Bábi és Dénes verseit, ami kor azok üzleteink polcain porosodnak.” Márpedig mi azt akarjuk, hogy a könyvek ne a boltok polcain porosodjanak, hanem szervesen bekapcsolódjanak kulturális forra dalmunk alakulásába, az író szava ezer és ezer olvasó lelkében visszhangra találjon, életes valósággá érlelődjék. KÖNYVKIADÁSUNK 1956. ÉVI MUNKA- TERVE — bátran állíthatjuk — az eddigiek nél is gazdagabb és tartalmasabb. Tucatnyi mű jelenik meg hazai magyar íróinktól. Dol gozóink elolvashatják Fábry Zoltán szen vedélyes hangú esszéinek újabb kötetét, A Béke igazát, Egri Viktor Márton trilógiá jának második könyvét, amelynek címe „Tűrj üllő". Szabó Béla „Ebek lázadása“ címmel írt szatirikus regényt, hosszas hallgatás után újra jelentkezik L. Kiss Ibolya „Tátraalji rapszódia“ címmel csokorba gyűjtött törté nelmi miniatűrjeivel. A legfiatalabb írónem;- zedék tagjai közül Petrőci Bálint regény- nyel lép az olvasó elé, „Határváros" című műviének cselekménye hazai földön, egy ha tármenti városkában játszódik le. Ugyan csak a hazai táj élményei tükröződnek Ozs- v a 1 d Árpád „Tavasz lesz újra, kedves” cí mű verskötetében és részben Nagy Irén no ve 11 áskóny vében. Bábi Tibor parasztsá gunk új életéről ír regényt. A legfiatalabb olvasók számára O r d ó d y Katalin, Zobor Eszter és Rylné -Jánoska Flóra írt me sés könyveket. A cseh és szlovák írók magyarra fordított müvei között, amelyek ugyancsak 1956-ban kerülnek az olvasók kezébe, megtaláljuk Jirásek „A kincs“ című regényét, Němcová „Falu a Sumavában” című könyvét, Jaroslav Hašek Svejkjét és egy másik 'Hašek köny vet, amely a nagy cseh humoristának a Habs burg monarchiáról írt szatíráit gyűjti össze „Fekete-sárga panoptikum” címmel, A terv ben szerepelnek továbbá Olbracht, Čapek, Fu čík, Askenazy, Bass, Poláček, Řezáč és más cseh írók művei is. A szlovák klasszikus iro dalomból kiadjuk Hviezdoslav „Véres szo- nett“-jeit, Janko Kráľ Válogatott műveit, Kukučín „Ház a hegyoldalban” című regé nyét, J. G. Tajovský Válogatott írásait, Frá ňo Kráľnak két művét, a „Találkozás“-t és „Csenkóné gyermekei”-!, valamint VI. Mináč „Válaszúton“ című novelláskötetét és Jozef Horák „Tárnák mélyén“ című regényét. A kultúra, az irodalom ma az egész népé. El kell érnünk tehát, hogy minden szerv és minden szervezet, amelynek feladata a kul túra fejlesztése, kivegye részét a munkából, eleget tegyen kötelességének. E feladatok egyik legfontosabbika, megismertetni és megszerettetni a dolgozókkal a könyvet, el~ ’ érni, hogy a ió könyv új társadalmunkban olyan tömegcikk legyen, amely kelendő és mindig vevőjére talál. A könyvkiadóvállalat a maga részéröl min den erejével, dolgozóinak becsületes igyeke zetével azon van és azon lesz, hogy munká jával, azáltal, hogy valóban jó és szép köny veket ad ki, megteremtse e feladat teljesí tésének szükséges előfeltételeit. Tóth Tibor
