Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - A. Lyubimov: Egy talpra állított elmélet
Egy talpra állított elmélet A relativitás elméletétel a nukleáris fizikáig A régi görög regében találkozunk Pro metheus hérosszal; aki ellopta az égi tüzet és az embereknek ajándékozta. Az istenek ezért úgy büntették, hogy hozzáláncolták a Kaukázus szikláihoz és saskeselyűkkel té- pették a imáját. A földi tűz azonban, amely mellett év ezredeken keresztül melegedtek az embe rek, csak halvány visszfénye az ősi, az égi tűznek. Energetikailag szegény vegyi reak ciók eredménye volt, amelyek csak az ato mok legkülsőbb burkában játszódtak le. Ugyanakkor az égboltozaton lángoló tűz — a nap és a csillagok végtelen tüze — 'köz vetlenül az atomok központjában — mag- vában végbement nukleáris reakciók ered ményeként született. A csillagászok már ré gebben is azon a nézeten voltak, hogy a csillagok, így a mi napunk is, energetikai szempontból voltaképpen a világűr mélyé ben izzó óriási természetes atommáglyák. És így az' emberiség csak a nemrégiben hoz ta le az égi tüzet a földre — akkor, ami kor felszabadította az atomenergiát. Ki volt az újkori Prometheus, aki megva lósította a régi antik regét? A modem tudomány felfedezései hova tovább mindinkább megszűnnek egy zseniá lis egyén munkájának gyümölcse lenni. A tudomány annyira megnőtt mélységében és szélességében, ágazatai annyira megsoka sodtak, hogy a legzseniálisabb emberi fő sem képes őket teljes egészükben elsajátí taná. Minden tudományos felfedezés megkö veteli az elődök munkájának kimerítő tanul mányozását, sokszáz és sokezer kísérlet, hosszú és bonyolult számítások végzését. Ez pedig elképzelhetetlen egy-egy -nagy tudós közösség munkája nélkül. Nehéz megmondani, melyik tudós járult hozzá leginkább a modem idők legfontosabb találmányának, az atomenergia felszabadítá sának megvalósításához. Bohr, Schrödinger, Fermi, Dirac, Joliot-Gurie, Ivanenko, Yuka- wa és sok más ismert és ismeretlen név — közösen teremtették meg a mai atom mag-"fizikát. Logikusan folytatták elődeik munkáját, felhasználták a fizikának az utol só ötven. esztendőben elért eredményeit. Évszázadunk elején a fizika azt tűzte ki céljául, hogy — főleg a mechanika alapel vei alapján — a lehető legegyszerűbben leírja a 'bennünket körülvevő jelenségeket. De éppen ötven esztendeje megjelent egy zseni, aki teljeisen letérítette a fizikát ed digi útjáról. Einstein Albert relativitás-el méletével felborította a régi feltevéseket és új értelmet adott az alapvető fogalmak nak. Üj, merész célt állított a fizika elé — az anyagot és megnyilvánulásait nem csupán leírni, de főképp megmagyarázni. A relati vitás elmélete és Einstein egyéb, későbbi művei lényegesen hozzájárultak egy új tu dományág létrejöttéhez és fejlődésébe z. A tudomány ez új ága a kvantum-mechanika, az anyag elementáris, legkisebb részecskéi- nek tudománya, amelyek minden létezőnek építő anyagát alkotják. A kvantum-mecha nikán és Einstein relativitás-elvein nyugszik a mai atommag-fizika egész épülete. Jog gal állíthatjuk tehát, hogy végső soron Einsteiné a legnagyobb érdem az emberi ség prometheusi tettében. Hol a gyufa feje? Jobb vagy baloldalon, elől vagy hátul? Bárhol — ez egyedül hozzánk viszonyí tott helyzetétől függ, mivel a „jobb“ és „bal“, „elől“ és hátul“ relatív fogalmak. — A föld másik oldalán semmi sem lé tezhet, — állították őseink. — Mert az embereknek ott fejjel lefelé fordulva kel lene jármok, az eső és hó felfelé hullana, a fák lefelé nőnének. Logikus ez a vélemény? Igen. És mégsem feleí meg a valóságnak. Azért, mert helytelen feltételből indul ki: hogy a „fönt“ és „lent“ abszolút, mindenütf egyforma értelemben érvényes fogalmak. Megállapították, hogy az emberek a földgömb különböző pontjain különféle hely zetekben állhatnak egymással szemben. Az újzélandiak példának okáért hozzánk vi szonyítva egész nyugodtan „fejjel lefelé“ járnak. Ez a megállapítás megütközést kel tett, nem ment az emberek fejébe. Végül azonban elismerték, hogy a földgömb min den pontjának megvan a maga „fönt“ és „lent“ helyzete. Hogy ezek a fogalmak nem abszolút, hanem relatív fogaiknak. Ugyanígy relatívok a „nyugalom“ és „moz gás“ fogalmak is. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha ágyunkban fekszünk, testünk nyugalomban van. Igen, az ágyhoz, a szo bához, a földhöz viszonyítva. Ugyanekkor azonban a Lföldgömb másodpercenként har- minckilométeres sebességgel repít bennün ket a nap körül. A ,.nyugalom“ fogalma elválaszthatatlan az egyenesvonalú és egyen letes mozgás fogalmától. Az egyenletesen mozgó repülőgépen, hajón vagy vonaton minden jelenség éppen ügy játszódik le, mint a „mozdulatlan“ földön. A gyorsaság fogalma is relatív. A gépko csi sebességmérője a járműnek a földhöz,
