Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Az ördöggel komázó régens tavainál. Hazánk felfedezése II.
nagyobb halastavát, a „Hálátlanság tavát” (ma Svět) 320 hektáros vízterülettel és a Rožmberk tengert, melynek vízterülete 720 hektárt tesz ki. Szentigaz azonban, hogy az ördög segít sége nélkül Krčin sohasem tudta volna meg alkotni ezt az istenkáromló művét. Ezért adta el lelkét az ördögnek és ezért nem tud még máig sem nyugodni az édes anya- földben. Még tudnak embereikről, akik látták Krčint, hat fekete kandúr húzta kétkerekű kordáján, amint a boszorkányszombatra vágtatott. Legalább is erről tanúskodtak reszkető és fogatlan vén anyókák, elmúlt idők itt felejtett kopjafái. Krčin nemcsak hogy megteremtette Tře- boňban és környékén a halgazdaságot, de kialakította Třeboň mai jellegét is. Bár a város nyári naplementekor nem tetszeleg het magának az ezerszínű víztükörben mint Hradec a Vajgarban és Krumlov a Moldva vizében, a tó szelíden fodrozódó hullámai nak élő függönye különös bájt kölcsönöz a városnak, melynek régi bástyái a víz fel szintje alatt maradnak. Vök Péter, az utolsó Rožmberk 1612-ben halt meg. Az ötlevelű rózsa helyére új cí merek kerülnek. És Svamberk Péter az új urak egyike, a város előző tulajdonosaival ellentétben buzgó protestáns. Bár áhítattal énekli, hogy „Erős várunk nekünk...” a város megerősített falaiban és a protestáns rendi helyőrségben jobban bízik, mint a zsoltárban. És a történelem neki adott iga zat. Halála után 1620. április 3-án a csá száriak megtámadják Třeboňt. Bevenni nem tudják, bár a külváros lángok martalékává válik és a helyőrség 300 harcosa egy szálig elhull. A város a gyászos emlékű Fehér hegyi csata után sem kapitulál. Erre a császáriák parancsnoka, a spanyol Marrados, 1621. IX. 21-én ostromzár alá veszi Třeboňt. A kiéheztetett város csak 1622 március 2-án adja meg magát. A védősereg szabad elvo nulást nyert és a lakosság bántatlan maradt. Igaz, hogy közben a császár elkobozza a Svamberk árvák birtokait és igazgatásukat átmenetileg a - már ismert Slavata családra bízza. Hogy mennyire esett bántódása a lakos ságnak azt nem tudjuk. De a spanyol zsol dos Marradas a pompás renaissance várkas télyt, — mint jó katolikus, ad maiorem Deí glóriám, kirabolja és minden értékes beren dezést Hlubokára hurcoltat át. Ami pedig véletlenül ott maradt, aňnak Zdenek Lib- štejnsky Kolovrat császári helyőrségi pa rancsnok keze alatt kél lába. A Habsburg zsoldosak úgy látszik már André Malraux előtt tudták és vallották, hogy nincsenek igazságos hadseregek (A. Malraux: L’éspoi- re). Csupán a levéltár és a bibliotéka ma radt meg sértetlen. A könyvmáglyák, hiába, csak Hitlerék és Mac Carthyék korában jöt tek ismét divatba. A tulajdonosok váltakoznak, majd jönnek a Schwarzenbergek. Ők váltják le itt csak úgy mint Kramlovban és Hlubokán is vég leg az ötlevelű rózsát, melynek nyomában feltűnik a csőrével török fejet vájó holló. (Ezt a jelet ugyanis a Schwarzenberg ős kapta címerébe a győri törökverés után. — Győr német neve Raab, ami hollót, jelent.) Karöltve a Sohwarzenbergek uralmával terjedt az ellenreformáció! Minden téren, az építészet terén is. Ide is betört a barokk. És bizony hiába a reakciós történetírók min den hamis állítása; a huszita és a harminc éves háborúk összevéve nem okoztak annyi kart Csehország műemlékeiben, mint ameny- nyit a barokk okozott. Itt Třeboňban is. Amit pedig nem torzított el a barokk, azt elpusztította a kapitalizmus ízléstelensége. És hogy a régi Třeboň városkapui, főtere és néhány utcája máig is a legendák Árkádiá jára emlékeztet, ez a tény az új időket di cséri. A műemlék-rezerváció területén kívül épülnek az új lakónegyedek, iskolák, hiva talok és üzemek. Třeboň ma négy és félezer lakosával já rási székhely. A lakosság nagy része, a kör nyéken is, mezőgazdaságából él. (Ezért van tán a városkában 1956 márciusától egy III. típusú egységes földművesszövetkezet is.) Az 1379-ben alapított sörgyáron kívül itt van Třeboňi halszüret:
