Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - Az ördöggel komázó régens tavainál. Hazánk felfedezése II.
az Otavan üzem, ahol kb. 1500 munkásnő manchester és munkaruhákat gyárt. Azon ban ami Třebcňt, a treboni mester madonnái mellett híressé tette, az a třeboňi ponty. Van pozsonyi patkó, karlsbadi ostya, pilzeni sör és van třeboňi ponty. A környék ötszáz családjának ad kenye ret a halgazdaság, melyet az állami gazda ság helyi intézősége igazgat. Bár a múltban itt volt a központi igazgatóság apparátusa de amikor e sorokat írom, a főigazgatóság Prágában van. Talán azért, mert Třeboň körül vannak az ország legnagyobb halasta vai, Prágában pedig csak az akváriumok. A třeboňi halszüretek országszerte ismer tek (az idei tavaszi halszüretkor a Svétböl 1600 q halat fogtak ki) és nem kisebb iro dalmi nagyságot ihlettek meg mint K. Ča- peket és Egon Ervin Kischt, a száguldó ri portert. Ha már az ember néhány napig Třeboň- bam tartózkodik, csodálja az építészeti mű emlékeket és elmerül a város múltjának ta nulmányozásában, felteszi magában a kér dést, vajon milyen is lehet e régi kultúrájú és csendes város, — melynek csendje bi zonnyal a halászattal van összefüggésben, — mai kulturélete. Hát bizony példaadó! Há rem színjátszó csoport működik a városká ban. Játsszák Osztrovkijt, Shawot és J. K. Tylt. A české-budějovicei kerületi színház is lejár Třeboňba, (éppen Hamletet hirdetik). Van bábjátszó együttesük és a járási ipari kombinátus esztrád zenekarán kívül igen tevékeny a sörgyár nagymultú dalárdája, a „Pěslav". Nagyon megörültem, amikor a miniatűr főtér hirdető tábláin elolvastam, hogy éppen aznap hangversenyez a „Pěslav”, ahogy azt a plakát büszkén hirdette a tizen egyéves iskola „aulájában”! (Tehát mégis Athén!) Esős este volt és mint a Genezis első könyvében van megírva: ködök ültek a vizek felett itt Třeboňban is. A hangverseny, melynek keretében a da lárda és a középiskola énekkarán kívül fel léptek a zeneiskola tanítványai is, társadal mi esemény volt. A hangverseny után fel tettem magamnak a kérdést. Miért nincse nek a mi sokkal nagyobb járási székhelye inkben is ilyen kvalitású dalárdák? És hol vannak a Vierka Macartovák? A szép szó lóénekesnő egyike azoknak a helybeli csil lagoknak, akik minden időben, minden cseh kisvárosban feltűnnek, legyen az Turnov vagy Třeboň, Znojmo vagy Rychnov n/Kněž- nou. Szűkebb pátriájukban és környékén hangversenyeznek, tündökölnek. Aztán el tűnnek. Legjobb esetben vidéki színtársu latok karénekesei lesznek, s ha nagy a pro tekciójuk vagy pedig jókedvében találják a prágai színházak vizsgáztató bizottságát, eljutnak az opera karába. Ugye Vierka Ma- cartová, jó lenne ha rendszerünk már szer- vezettebben bele szólhatna a sorsok kiala kulásába ! Másnap a csak papíron létező kultúrott hon (vagy kultúrház?) vezetőjével beszél getek, az igen rokonszenves és előzékeny Malik elvtárssal, aki már nagyon várja, hogy a stílusos városházából elköltöző hivata lok helyiségeit megkapja. Hisz ott van a mozi és a régi, régi városi színház (!) nagy terme is. Malik elvtárs vezet el a járási nép könyvtárba, ahol a kedves Doležálová elv társnő a mosolygós arcú idős Chadímovával szívélyesen fogad. Ohadimová különösen jó hangulatban van. Ifjúi hévvel lelkesedik az esti mozielőadásért, ahol éppen Gérard Phi- lippe Fanfán Tulipánja megy. A könyvtár nak 11550 kötete van és a városka lako sainak 23%-a olvas. Itt is a klasszikusok vezetnek, külföldiek vagy hazaiak. A jelen kori írók közül a szlovák František Hečko „Falu a hegyek között” című könyve a leg keresettebb. Kellemesen érint, mikor meg tudom, hogy közkedveltségnek örvendenek Mikszáth és Móricz, valamint Illés Béla Kárpáti rapszódiája. A vár udvarát díszítő kút a török fejet vájó hollóval A reneszánsz stílusban épült Svínenská brána (városkapu)
