Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 5. szám - F. X. Šalda: Kosút - Gyurcsó István: Az emlékezés jegyében

Az Üjsor Kosúton.

A „Pihenés Háza" Kosúton.

fordulva, de inkább magának mondja az

egyik:

— Itt szoktunk összejönni. Nem most.

Akkor. ElőttexxUó nap is itt voltunk Zsáb-

kával. Jó volt itt, meg biztonságos is. Em

lékszem, sokat cigarettáztunk. A tenyerünk

kel takartuk el a parazsat. Utána... ami

kor megtörtént... amikor meg kellett ásni

a sírt, még találtunk itt cigaretta-vége-

ket.' A fű között szoktuk elfojtani. Éppen

nem volt dohányunk. Pünkösd után vol

tunk. Kibontottuk a cigaretta végeket.

Megsodortuk...

Elfordul, hirtelen zsebébe nyúl, cigaret

tát tesz a szájába és úgy gyújtja meg,

hogy szinte pattan a gyufa a doboz hátán.

Szó nélkül kifelé indul. Mi is megyünk,

Már kint vagyunk a töltés tetején, szem

ben velünk a Dudvág túloldalán kertészet.

—Kié? — kérdezem.

Hallgattunk és most örömmel kapnak

a kérdésen. /

Miénk. Tizenegy hektár. Van két hektár

szőlőnk is. Most akarunk még hármat te

lepíteni.

Kiszabadulva az emlékek hangulatából, az

élet felé fordulva sebesen mondják, hogy

van már 45 lóerős villanymotorjuk, egy hét

alatt át tudják önteni a kertet, hogy a

legkifizetőbb a paprika, csak az idő, az min

dig közbeszól.

Már itt vagyunk a mában. A temetőn

túl, a vízkeleti oldalon új, magas épüle

tek állnak. Körülötte répaföld. Ott nőtt a

dudva, amikor sztrájkoltak. Akkor is répa

volt benne.

De már nem akarnak visszakanyarodni.

Kérdezik, hogy látom-e a sertésólat?

Hogy hol? Ott túl az istállón. — Sertésól?

— Messziről kastélynak nézné az ember.

— Gyerünk közelebb.

Indulunk a xnzkeleti úton, 1956-ban. Hu

szonöt évvel ezelőtt, 1931 május 25-én,

azok akik itt vonultak, már ilyennek ál

modták a Dudvág partját. Az istállókat, te

heneket, vizet, fákat, a földet, a jogot

azoknak akiknek illett: a népnek.

„Engedjétek szabadon Majort!" — e jelszó

val tüntetett a munkásság az egész köz -

társaság területén. Képünk a homonnai dol

gozók tüntetését mutatja.

. i. Behegednek a gotyóütötte sebek. Vál

toznak az emberek, a környezet. Az utódok

szeme felméri a huszonöt év távolságát,

folytatják a megkezdett munkát. Változik

az élet. Egy marad változatlan és örök:

az igazság.

Cagány Mihály, a kosúti helyi nemzeti bi

zottság elnöke.