Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Grek Imre: A Vörös Barátságtól a Magyar Fiatalok Szövetségéig
A Vörös Barátságtól a Magyar Fiatalok Szövetségéig A HARMINCAS ÉVEK IFJÚSÁGI MOZGALMAIBÓL • Amikor Németországban 1933 márciusában már legjavában dühöngött a fasiszta-hit- lerista terror, Szlovákiában a kommunista ifjúság új szervezeti formákat keresett. A betiltott kommunista ifjúsági szervezetektől kezdve a proletár testedző egyesületeken keresztül a fejlődés egyes szlovákiai váro sokban eljutott olyan kultúrcsoportokhoz, amelyek már komolyan foglalkoztak a pro letár kultúrával. Megemlítésre méltó a po zsonyi magyar Munkásakadémia színjátszó és kultúrcsoportja is. Ámbár szervezetileg a szociáldemokrata párthoz tartozott, veze tősége, illetve funkcionáriusainak java ré sze az egységfront-politika kitartó híve volt. A pozsonyi magyar kommunista munkásif júság nagy része és több más egyesület megmaradt egészséges, meg nem alkuvó osz tályharcos csoportja beleolvadt a Vörös Ba rátság ifjúsági egyesületbe, amely magában egyesítette a vörös sportolók és az ifjú munkások kultúrcsoportját. A Vörös Barátság közel két esztendős szí vós munkájának köszönhető, hogy a prole tár színjátszás Szlovákia fővárosában is megszülethetett. Vidéken is alakultak szín játszó csoportok, amelyek azonban rövid létezés után megszűntek. A pozsonyi Vöröp Barátság zászlóbontása szlovákiai méretek ben is jelentős volt, mert csakis itt vált lehetségessé a modem színpadtechnika esz közeinek igénybevétele és az osztályharcos írókkal, művészekkel, rendezőkkel való ál landó kapcsolat. Itt fejlődhetett ki a sza- valókprus-mozgalom is. Ismert volt a Vö*- rös Barátság hatvantagú szavalőkórusa, a ligetfalusi proletár testedző egyesület sza valókórusa és a lévai munkások mozgókó rusa. A Vörös Barátság nagy tettre határozta el magát. Sok akadály leküzdése után elő adták az akkori Atlon (most Praha) moz góban Taraszov Rodionov szovjet író „Cso koládé” című regényének drámai változatát, melyet Háber Zoltán, a harcos lévai prole- tár-kultúrcsoport vezetője dolgozott át szín padra s mint rendező maga irányította a bemutató előadást. A „Csokoládé” szereplői ifjúmunkások voltak, akik önmaguk egy szerűségét és harcos mondanivalóját adták vissza a színpadon. A díszleteket, plakáto kat festőművész és építész elvtársak ké szítették, az egyes jelenetek között árny képeket vetítettek. A darab agitáciős értel me: a forradalmi fegyelem és osztályszoli daritás megrázó jelenetei nem tévesztették el hatásukat. A termet megtöltötte a váro si, valamint a vidéki munkásközönség is: Főrévről, Szénéről, - Somorjáról, Diószegről. A vidéken a magyar proletariátus már évek óta türelmetlenül várta a harcos kifejezés új formáit. A Vörös Barátság kultúrcso portja és énekkjórusa maró osztálygúnnyal énekelte gyakran ismert, időszerű strófáit és énekeit, amelyekben utalt a napi és po litikai eseményekre. Ezerkilencszázharmincöt március 23-án a rendőrség rajtaütésszerűen megszállta a Vörös Barátság előadótermét, elkobozta az egyesület sportfelszerelését, könyvtárát, irattárát és az egyesületet feloszlatta. Már régen szálka volt a burzsoázia szemében a Vörös Barátság működése, amely közel négy éven át szervezte a magyar munkás- ifjúságot és állandó kultúrcsoportokat tar tott fenn a munkássághoz hű írók, művé szek, értelmiségiek és a proletár ifjúság között. A politikai rendőrség éppen a szer vezet kultúrmunkájában keresett ürügyet arra, hogy a feloszlató végzést kierősza kolja. Johannes, R. Becher német proletár költő Lenin halálára írt versét használták fel ürügynek, melyet a Vörös Barátság Komját Aladár magyar proletárköltő fordí tásában akart kórusra alakítva előadni egy nyilvános Lenin-ünnepélyen. Ekkor döntő csapás akartak mérni a vörös sportolókra és kultúrszervezetekre másutt is, így Kas sán, Szécsőn, Királyhelmecen és Rimaszom batban, ahol meg akarták szüntetni az ifjú munkásság antifasiszta kultúrmunkájának törvényes lehetőségeit. Az ifjúsági proletármozgalom azonban olyan volt, mint a mesebeli, porából újra feltámadt Főnix-madár. Nem hagyta magát legyűrni és új lehetőségeket keresett. Ezerkilencszázharminchat december 6-án Pozsonyban, a Szlovák fiatalok Szövetségé nek megalakulásakor Miloš Hrušovský (a mai könnyűipari megbízott) megnyitó be szédében rámutatott arra, hogy a szlovák ifjúság békességben kíván élni másokkal és helytelen lenne, ha az akkori politikai hely zetben a különféle nemzetiségek ifjúságá nak érdekeit szembeállítanák egymással. Áz ifjúságnak össze kell fognia nemzetiségre, vallásra és fajra való tekintet nélkül. Megalakult a Magyar Fiatalok Szövetsége is, amely havonta megjelenő, sokszorosított anyaggyűjteményében és közlönyében, a KÉVÉ-ben tájékoztatta a kötelékében levő szervezeteket. A KÉVE címlapján Ady ver sének idézete: Mikor fogunk már összefogni, Mikor mondunk^.már egy nagyot? Mi elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok hirdette az MFSŽ célkitűzéseit. A KÉVE
