Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - František Kubka: Az SZKP XX. kongresszusa és íróink
A C SEM ADOK MŰVELŐDÉSPOLITIKAI FOLYÓIRATA 1956. április FRANTIŠEK KUBKA békedíjas, a Csehszlovák írószövetség elnökségének tagja AZ SZKP XX. KONGRESSZUSA ÉS ÍRÓINK E napokban már számos kultúrmunká sunk beszélt .arról, hogy mit jelentett szá munkra és valamennyiünk számára az SZKP XX. kongresszusa. De egyikük sem hatá rozta meg olyan velősen, mint a ČKD So kolovo egyik energetikai dolgozó elvtársa: „Az embernek szüksége van arra, hogy időnként valaki alapos világosságot gyújt son a szeme előtt.“ A mi irodalmi közösségünk szeme előtt is alapos világosság gyűlt abban a percben, amikor elhangzottak a moszkvai kongresz- szus beszédei. Igaz, tartottunk már né hány nyilvános és szövetségen belüli. _elő- készitő értekezletet. Választott előadóink már készítik s néhányan közülük már el Is készítették elvi beszámolóikat a Csehszlo vák írók Szövetségének kongresszusára, amelyet áprilisban hívnak össze. A sajtóban napvilágot látnak íróink ígéretei: „Miről fogok a kongresszuson beszélni.“ íróink egy csoportja karácsony előtt Moszkvába utazott, hogy tapasztalatokat szerezzen egy nagy írói találkozó megszervezésében — mert, mint ismeretes, kongresszusunk nagy esemény lesz, már tartama miatt is. Egy álló hétig fog tartani. A Csehszlovák írók Szövetségének szervei Prágában, Brünn- ben és Bratislavában már hosszabb ideje cikkeket sőt vitahozzászólásokat jelentetnek meg az írók eszmei, alkotó, gyakorlati és elméleti problémáiról. Folyik a pozitív hős körüli vita. A bátorságról és a címre szóló kritikáról vitáznak. A nyilvánosság előtt és zártkörűen is a kiadói, terjesztő és saj tópolitikáról beszélnek, a kiadásokról és a többszöri kiadásokról, a fiatal szerzők élet kedvéről, ja pangásról a kiválóságok mű helyeiben, akiknek korábbi műveik dicsősé get hoztak és esetleg anyagi jólétet is. Az aktuális és történelmi tárgykörökről, szá mos komoly szerző elfoglaltságáról a szö vetségen belüli és közéleti funkciókban, a művészetről és művészietlenségről... Ez á vita minden bizonnyal érdekes és nyílt volt, nyíltabb, mint eddig bármikor. Aztán el jött az S. K. Neumannal foglalkozó érte kezlet ideje is, és a jelen írói közösségé nek szeme elé lépett a cseh költészet egyik legnagyobb alakja, az alkotó és harcos s az ifjúság emberien szép példaképe. Valóban nem állíthatjuk, hogy nem tapasztaltunk volna élénkséget a kongresszust előkészítő irodalmi vita terén. £s mégsem voltunk megelégedve. Lőttek egyszerű és acél löve dékeket, de úgy éreztük, hogy mindez csu pán magáért a harcért való harc volt, vi tázó Tart pour fartizmus, amelyből semmi sem fakad, ami előbbre vinné irodalmunk fejlődését. Inkább úgy látszott, hogy ebből a vitából, amelybe joggal beleszóltak az ol vasók is, irodalmunk tanácstalanul fog ki kerülni és alkotói feleslegesen kimerülnek. A harc hevében elfeledkeztünk arról az örömteljes körülményről, hogy új életünk tíz esztendeje alatt számos nagy jelentőségű irodalmi mű keletkezett, amelyek büszkén képviselhetik korunkat nemcsak idehaza,, de hazánk határain túl is s hogy irodal munk nem csupán gazdag, de az olvasók legszélesebb tömegeire hatva gyümölcsöző is. Ha az irodalomra tekintünk, nem sza bad megfeledkeznünk arról sem, hogy azok a körülmények, amelyek között születik, sok tekintetben hasonlítanak a megújhodás ko rára s hogy az írók, akik ma írnak, bizo nyos értelemben a szocialista megújhodás harcosai. Az SZKP XX. kongresszusa világossá got támasztott. Nem csak az írók, de min denki, túlzás nélkül állíthatjuk, az egész világ számára. Barátainknak ezt mondta: „A világ azon része, amely sikeresen a szo cializmus útjára lépett, nagyobb mint har minc, tíz, vagy öt évvel ezelőtt. Ma már egy egész földrész s ez a földrész virágzik és egyre erősebb lesz." Ellenségeinkhez így szólt: „Nincs miért félnünk tőletek. Nem győzhettek le bennünket háborúban, mert nagy a mi erőnk és egyre több szövetsé gesünk akad a békéért folytatott harcunkban azokbán az országokban is, amelyek még nem léptek a szocializmus útjára.“ Bará tainknak ezt mondta: „Nem hátrálunk egy lépést sem! Győzni fogunk! Hígyjetek a VI. évfolyam 4. szám mm
