Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Tóth Tibor: A galántai példa
A galántai példa Jónéhány irodalmi esten résztvettem már, de talán még sohasem távoztam az elnök zárószava után Olyan kellemes érzéssel a teremből, mint január 13-án Galántán. Pedig nem indult kedvező előjelek között ez a galántai irodalmi kirándulás. A sofőr mellett és mögött hárman ültünk az írószövetség új úti bárkájában, a romjaiból nemrég feltá madt Tátrában: Ctibor Stítnicky, aki nek költészetéről lesz szó, Vojtech Mi- hálik, aki szlovákul és jómagam, aki magyarul mutatja majd be a költőt. Még nem volt esti félhat, amikor a Bé kevédők utcájában felbúgott a sötétkék kocsi farmotorja, mi meg azzal bíztat tuk egymást, hogy mire hétkor megkez dődik a vitaest, még 'beszélgethetünk az emberekkel, megtudakolhatjuk tőlük életük örömét-baját. Alig értünk ki azonban a Nagyszom bati útra, olyan sűrű köd borult ránk, hogy alig láttunk karnyújtásnyira. A. haltestű kocsi mintha tengeralattjáró ként színtejbe merült volna, úgy go- molygott körülöttünk a nyirkos fehér massza, s kísérteties váratlansággal bukkantak fel előttünk a lámpák, ki lométerkövek, járókelők. A félórásnak tervezett út két óránál is tovább tar tott és bizony már azért szurkoltunk, várnak-e még ránk a szép szóra szom jas galántaiak, vagy reményük vesz tetten elszéledtek-e a járási könyvtár olvasóterméből. * * * Nem tudom, tartottak-e már Szlová kia délvidékén szlovák-magyar nyelvű irodalmi estet egy szlovák költő művei ről. De ha ez a galántai Stítnicky-est lett volna a maga nemében az első, ér demes lenne foglalkozni a gondolattal, hogy a megkezdett úton tovább halad junk, más községekben, városokban is találkozzunk szlovákok és magyarok, a néphez hű. irodalom megismerésének jegyében. Maga az est kerete minden mozzana tával is mintha azt bizonyította volna, mennyire természetes és szükségszerű az összefogás, egymás még jobb meg ismerésre. A község, amelynek köd- beborult utcáin kétnyelvű cégfelirato kon villant meg a lámpa fénye és ha kérdezősködtünk, merre tartsunk a kultúrházba, szlováknyelvű tudakozó dásunkra magyaroshangsúlyú szlovák sággal, magyarnyelvű érdeklődésünkre szlovák hangsúlyú magyarsággal kap tuk meg a választ (úgy látszik, mindig eltévesztettük, a kérdezett anyanyel vét); a könyvtárszoba, ahol a falak mellett a polcokon váltakozva sorakoz tak egymás mellé magyar és szlovák könvvek (sajnos, a könyveket propa gáló hirdetmények mind csak egynyel- vűek voltak); az emberek, akik olyan egyetértőén ültek az ülés megkezdése előtt nyüzsgő zsivajban, mintha róluk írta volna a költő: „s a nép, — bármi nyelven beszél — mégis, mégis ez a te néped!” A kulturális esték rendezői általában viszolyognak a kétnyelvű műsortól, at tól tartanak, hogy a szlovák előadás alatt a magyarok fészkelődnek, és ké sőbb, a magyar szöveg hallatára ugyan azt teszik a szlovákok is. Nem ezt ta pasztaltuk Galántán. Vojtech Mihálik előadását ugyanolyan figyelemmel kö vették majd a jelenlevők, mint a magam magyarnyelvű bevezetőjét. És a magyar hozzászólásokon érzett, hogy a szlová kokkal egyazon szerető érdeklődéssel kísérik a szlovák költő munkásságát, a szlovák irodalom fejlődését. Ctibor Stítnicky költői fejlődéséről, az irodalomban megtett útjáról szólva meglepő őszinteséggel beszélt arról is, mily közelinek érzi magához a magyar irodalom alkotásait. Nem csoda ez, hisz kezében a varázskulcs: a nyelvismeret A galántai irodalmi esten is magyarul válaszolt a magyar felszólalóknak, be számolt magyarországi útjáról, véle ményt mondott a mai szlovákiai ma gyar irodalomról és megállapította, költőink közül nem egy — elsősorban Bábi Tibor és Dénes György — igep tehetséges alkotó egyéniség és semmi ben sem marad el a magyarországi fia tal költők színvonalától. Sajnálattal ál lapította meg, hogy a szlovákiai fiatal magyar írónemzedék a széppróza terén nem ért még el olyan jelentős sikereket, mint a költészetben és a komoly, időálló prózai mű — regény vagy elbeszéléskö tet — még mindig csak a jövő ígérete. A vita során két érdekes kérdés hang zott el, magyar és szlovák felszólalók részéről. Az egyik: Hogyan ismerheti meg a magyar dolgozó anyanyelvén a mai szlovák költészet alkotásait? Az első lépés ugyan megtörtént ebben az irániban, megjelent a „Mai szlovák köl tők” * című antológia, de szűkres?abott kerete miatt éppen csak hogy Ízelítőt ad a jelenlegi szlovák költészet gazdag-
