Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Egri Viktor: Az ifjú Schiller és első drámája, a Haramiák
íiek igen szép és nagyhatású előadásait. Ezekhez a nagy sikerekhez méltón páro sul a Haramiák előadása Tibor Rakovsky rendezésében. A színház fiatal és talán legtehetségesebb rendezőjének sikerült a dráma sok ellentmondásos részét a jól összefogott és jól összehangolt együttes kiváló játékával kiegyensú lyoznia és a játék eszmei vonalát szinte töretlenül érzékeltetnie. Hévvel és ro mantikával eltelt igazi Schillert, igazi színházat kap a néző; különösen az első erdei jelentben teljes Schillert mutat a játék megkapóan izzó pátoszával, a köl tészet varázsával és nemes igazával. Emellett rendezésének nagy érdeme, hogy e szomorújáték nyomasztó boron- gós hangulatába sikerül enyhítő poé- zist is kevernie, hogy elviselhetővé te gye ezt a sok vérontásával és kegyet lenségével fojtogató játékot. Csak azzal az elgondolásával nem érthetünk egyet, hogy a színpadot sokszor feleslegesen félhomályban tartja, — aminek talán az az oka, hogy a darabos díszletek nem segítik meg abban, hogy külsőségekkel, a színpad olykor elengedhetetlen köve telményeivel, megfelelő légkört teremt hessen. Kari Moor, a romantikus német drá ma első nagy hőse szerepében Mikulás Hubát és Karol Machatát láthatjuk. Hu ba eszményi Schiller-hős, évek óta nem láttuk ennyire elemében. Átérzett, ne mes pátosszal teli deklamációja és lel kes játéka az előadás legnagyobb érté ke. De Machata sem kisebb művész, csak nem annyira egyéniségéhez és vér- mérsékletéhez szabott ez a nagy szavalószerep. Melegfényű, könnyízű hangjával kitűnően bánik ez a fiatal színész, nem egy jelenetében megren dít. Az ő pátosza is átélt és meggyőző,' mint Hubáé. Franzot, a gonosz fivért, Kari ellen lábasát ugyancsak ketten játsszák: Gus- tav Valach és Ctibor Filcík. Filcík job ban közelíti meg a schilleri eszményt és elgondolást, hogy Franz a lényé ből, a természetéből eredően ördögien becstelen. Szerepértelmezése helyesebb, jól fogja fel ezt az alávaló intrikust, a Schiller drámák első nagyszabású, szin te emberfelettire méretezett gonoszte vőjét, de a kivitelezésben még nem éri el Valach mesteribb, sokrétűbb, aprólé kos műgonddal megformált Franzját. Valach kivételes tehetséggel építi fel monológjait, de éppen az aprólékossága elvesz valamit az átéltségből. Kevesebb észtornával megrázóbbá válna, játéká nak vannak pillanatai, amikor félel metesen nagy, máskor azonban csak a nagy rutin érződik alakításán. Amáliát, a dráma egyetlen női sze repét a színház Mária Kralovicovára bízta. A múlt nagy esztétái mind meg egyeznek abban, hogy Amália halvány női figura és talányos mivoltát, élet- telenségét Schiller tapasztalatlansága számlájára írják. Nehéz feladat Amáliát meggyőzően élővé formálni, a schilleri szöveg itt valóban fakó és jelentékte len, távol áll az Ármány és szerelem élettel teli, igazán tragikussá váló Luj zájának nagyerejű mondanivalójától és Kralovicová érdeme, 'hogy tud poétikus, érzelgősség nélkül gyengéd és kedves lenni. Az öreg Moor túlságosan passzív sze repét Sámuel Adamcik jól játssza, de megszokott, szinte már sablonba téve dő eszközökkel, ami veszélyt jelez. A Szárnyakban ez a kitűnő jellemszínész egész embert, teljes jeliemet tudott for málni, a fejlődés meglepő állomásaival. Ebben a klasszikus szerepben túlságo san egyhangú volt. Ugyanez áll K. L. Zachar öreg szolgájára. Mennyivel élőbb, igazabb és ezért művészibb Szamoszud kertésze Kornyejcsuk színjátékában, mint roggyanó térdű, síróshangú Dá vidja. Eugen Senaj, aki a második sze reposztásban játssza a szolgát, jóval sze rényebb művészi eszközökkel hitelesebb tudott lenni. A haramiák csoportjában a Rollert alakító Ladislav Chudűt és Vladimír Durdík válik ki Schweizer szerepében, A szabad élet nemes pátosza zengőn, hatásosan nyilvánult meg szép beszé dükben. Ondrej Jariabek túl idős a kétszínű, álnok Spiegelberg szerepé ben, jellemformáló ereje nem tudott kellően érvényre jutni. Jozef Sodorna, aki szintén játssza Spiegelberget, idő vel bizonyára megérik erre nagy mes terségbeli tudást megkövetelő igényes szerepre. Meglepően jó volt Eudevít Ozábal párszavas szerepében. Nem első ízben győződhettünk meg arról, hogy epizódszerepeket remekbe formál. Járt Rozner és Zora Jesenská fordítá sa példásan gondos, jól beszélhető és zökkenésmentesen adja vissza Schiller nemes pátoszát, ifjú hevét. Összegezve elmondhatjuk, hogy a Haramiák előadása gazdag és tartós él ményt jelent, amely még erősebbé és mélyebbé válhat, ha rendezőnek és dra maturgnak sikerülne a fárasztó öt és félórás játékidőt jelentékenyen lecsök- kentenie. Egri Viktor
